Paradoxon?
István · 2008. február 20. 08:40
Kategória:
Úgy érzem, hogy mindig két úton haladunk egyszerre. Egy jó és egy rossz úton.
Mind a két út egyfelé vezet, hiszen az idő mentén halad. Az, hogy a kettő közül éppen melyiken vagyunk, csak menet közben derül ki. Ha rájövünk, hogy az nem a megfelelő, váltunk, de megint csak két úton haladunk tovább. Hogy mi a megfelelő, azt a közben szerzett tapasztalat dönti el. Ahogyan a gyümölcsfáknál lemetsszük a letermett ágat, helyet adva az újnak, itt is döntenünk kell. Minél előbb tudunk dönteni, annál előbb találjuk meg a helyes irányt. Ez egy soha meg nem szűnő folyamat. A múltba visszatérni nem lehet, csak emlékezni tudunk rá, és ennek a tapasztalata időnként segíthet. Ha tévedésből, a jó ágat vágjuk át, az sem baj, új tapasztalatot eredményez. A jó út a jövőbe vezet, a rosszul választott pedig vagy a jelen, vagy már a múlt.
Fogalmazhattam volna úgy is, hogy mindig legalább két út áll előttünk, néha több is, de akkor bonyolultabb a választás, mert több jó és több rossz lehetőség közül kell választanunk. Az életünkben az utóbbi a gyakoribb, de a folytatás ugyanaz.
- István blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1016 olvasás
Az én olvasatomban ez úgy szól: "csak útak vannak", illetve választások, jelzők nélkül. Talán így:
" A nagy Úthoz nincsen kapu,
Ezer tévút visz tova,
A sorompód ha átugrod,
Egy ugrással jutsz oda."
Anna
Valóban "csak utak vannak", jelzők nélkül? A "tévút" nem egy jelző? Nem egy rossz választást jelez mégis? Ha nem,nem.
IIS
Vannak- jó utak, és nem jó utak? Lehet-e egy út tévút?
Nem hiszem... Számomra is csak utak vannak, és tapasztalatok. Rossz út nincs, és rossz választás sincs, csak mi értékeljük annak, mert nem egyenesen oda vezet, ahova mi igyekszünk. Amiből okulni lehet, az nem lehet rossz. Inkább kerülőútnak nevezném. És a kerülőút is ugyanarra tart, mint az egyenes. Legfeljebb göröngyösebb, fárasztóbb, kimerítőbb, épp ezért jóval több tapasztalatot ad, mint az egyenes. Az egyenes, ún. jó út, lehet, hogy könnyebb, de kevesebb lehetőséget adhat a fejlődésre - ahogy Anna is írta. Egyetértek vele.
Erről a paradoxonról mindig Richard Bach könyve jut eszembe. Azt hiszem, hogy egyetlen utat járunk, csak éppen a sávok száma megszámlálhatatlan. Minden nap hozunk egy döntést, ami talán azonos a sáv választásával. Mehetünk-e hátra, a múlt felé? Vagy megállhatunk-e? Azt hiszem nem. Ha valaki beleragad egy élethelyzetbe, az sem marad a múltban, mert tanul belőle. Egy családállításon azt hallottam, és igaznak tartom: senki sincs abban a helyzetben, amiben ne akarna lenni, és ami ne lenne jó neki. Ha valaki nagyon szenved, mégsem lép, akkor azért nem lép, mert szeret szenvedni, sokat tanul általa - pl. mártírszerepet, "szegény én" szerepet. Ez is egy lecke: meddig bírja, mikor lesz elege belőle, mikor lép tovább. És ettől ő ugyanúgy halad az úton. "Én vagyok az örök út, amin akkor is jársz, ha állsz."
A sorompó már más kérdés: meglátjuk-e , és mi történik, ha átugorjuk, és rögtön célba érünk?
tényleg, mi történne? HOgyan lenne tovább?
shona
Crimsonking: Egyetértek Shonával, nem számit a történeted, csak a belőle származott FELISMERÉSED.