Mi is valójában a pokol ?

Mi is valójában a pokol ?

Soha életemben nem hittem igazán a pokol létezésében. Bár akadt néhány olyan pillanat az életemben, amikor azon elmélkedtem, hogy ha mégis csak létezne pokol, örökké tartó büntetés, egy ördög, aki a vasvillájával kevergeti az elkárhoztatott lelkeket, mit kell ahhoz tennem, hogy mindezt elkerűljem. -Badarság ez az egész! - gondoltam. És éltem tovább az életem....

A következő mondatot olvasván, viszont egy picit megijedtem. Neale kijelentésére, hogy nincs pokol, Isten a következő választ adta.

-Már hogyne lenne pokol?

Ez aztán "remek".- gondoltam. Mégis csak érdemes odafigyelni a cselekedeteimre.Nincs kedvem vigyorgó ördögökkel találkozni.De a válasz nem maradt folytatás nélkül. Megjött a "felmentősereg". :)))

"Csak nem az, amire gondolsz, és a mondott okok miatt nem is tapasztalod meg.

Mi hát a pokol?

A választásaid, döntéseid és teremtéseid lehetséges legrosszabb végkimenetelének az átélése. A természetes következménye bármely olyan gondolatnak, mely elutasít Engem, vagy nem mond semmit arról, hogy Ki Vagy Velem összefüggésben.

A fájdalom, melyet a helytelen gondolkozás miatt kell elszenvedned. De még a "helytelen gondolkozás" kife jezés is félrevezető, minthogy ilyesmi sincsen. A pokol az öröm ellentéte. A beteljesületlenség. Hogy tudod Ki és Mi Vagy, és elmulasztod megtapasztalni. A pokol: kevesebbnek lenni.Olyan hely azonban nincsen, ahogy a poklot elképzelitek, ahol örökké égő tűzbenégtek, és soha véget nem érő kínokat kell kiállnotok. Miféle célom is lehetne vele?

Még ha megfordulna is bennem az a rendkívül Isten-telen gondolat, hogy nem "érdemled ki" a mennyet, miért is érezném szükségét valamiféle bosszúnak, vagy büntetésnek azért, mert hibáztál? Nem volna egyszerűbb Számomra csupán megszabadulni tőled? Miféle bosszúálló részem igényelné, hogy örökké tartó kínoknak vesselek alá? Ha erre azt feleled, hogy az igazság igénye, hát nem jobban szolgálná végül ezt azt úgynevezett igazságot, ha csak elutasítanám az egyesülést Velem a mennyben? Mi szükség lenne a végtelen fájdalom büntetésére is? Bizony mondom nincs ilyen élmény a halál után, bármilyen csinosan felépítettétek is a félelmen alapuló teológiátokban. Ám igenis létezik a léleknek olyan élménye, olyan boldogtalan, beteljesületlen, töredékes, Isten legnagyobb gyönyörűségétől elszigetelő élménye, mely a lelked számára maga a pokol. De bizony mondom, nem Én küldelek oda, és nem is Én idézem elő ezt az élményt. Te, te magad teremted meg ezt a tapasztalatot, valahányszor elválasztod az Énedet a legmagasztosabb gondolatoktól önmagadról. Te magad teremted meg ezt az élményt, valahányszor elutasítod az életet; valahányszor visszautasítod azt , Ami és Aki Valójában Vagy. Ez a tapasztalat azonban soha nem örökké való. Nem is lehetaz, mivel nem szerepel a tervemben, hogy mindörökre elkülönülj Tőlem. Ez voltaképpen egyenesen képtelenség - ennek ki9vitelezéséhez ugyanis nem elég elutasítanod azt Aki Vagy, hanem Nekem is ezt kellene tennem. Márpedig soha nem teszem meg. És ha egyikünk örzi az igazságot rólad, akkor ez az igazság végső soron diadalmaskodni fog.

Hopp! Itt megállok egy pillanatra. Talán sokakban felmerűl egy kérdés. Ha valójában nincs pokol, akkor mindenki azt csinál amit akar, elkövethet bármilyen tettet, cselekedetet, anélkül, hogy megtorlástól kellene tartania?

Hát félelemre van szükséged ahhoz, hogy azt tedd ami valójában helyes? Fenyegetni kell azért,hogy "jó legyél"?
Egyáltalán mi az a "jónak lenni"? Ki az, aki kimondhatja erről a végső szót? Ki állítja fel az irányelveket? Ki alkotja meg a szabályokat?
Bizony mondom: te magad szabod meg a szabályokat. Te magad állítod fel az irányelveket, és te magad döntöd el, jól cselekedtél-e; hogy jól cselekszel-e. Te vagy az egyetlen, aki eldönti, Ki és Mi Vagy Valójában és Ki akarsz Lenni. És te vagy az egyetlen, aki megitélheti, jól cselekszel-e.

Senki más nem fog elitélni - mert miért és hogyan itélné el, és nevezné rossznak Isten a teremtését? Ha azt akarnám, hogy mindig mindent tökéletesen tegyél, meghagyhattalak volna a teljes tökéletesség állapotában, melyben leledztél, mielőtt ideérkeztél volna.Számodra azonban éppen az a folyamat lényege, hogy fedezd fel önmagad, és teremtsd meg az igazi Éned, amilyen igazán vagy - és amilyen kívánsz lenni. Ám soha nem lehetnél azzá, ha nem lenne választási lehetőséged másnak lenni. Büntesselek meg tehát azért, mert döntesz, noha éppen én állítottam eléd ezt a lehetőséget? Ha nem akartam volna, hogy legyen más választásod, akkor miélrt tettem lehetővé?

A közvetlen válasz tehát így hangzik a kérdésedre: igen, pontosan azt tehetsz, amit csak kívánsz, a megtorlástól való félelem nélkül. Ez szolgálhat téged igazán - ám tudatában kell lenned a következményeknek. A következmények pedig az eredmények, a természetes fejlemények. És ez nem azonos sem a megtorlással, sem a büntetéssel. Ezek egyszerűen vannak. A természet törvényeinek természetes müködéséből következnek. Megtörténnek, előre láthatóan és megjósolhatóan, annak következményeként, ami éppen megtörténik Minden fizikai életműködés összhangban áll a természet törvényeivel. Ha majd emlékezni fogsz ezekre a törvényekre, és alkalmazod is őket, akkor fizikai szinten is irányítani tudod az életed. Amit büntetésnek tekintesz - vagy gonosznak, vagy balszerencsének nevezel -, az nem más, mint hogy valamely természeti törvény érvényesíti a jogait.

részlet a Beszélgetések Istennel című könyvből