Káosz

Tavalyi év decemberében ,elég sok hangynyagot hallgattam Kuthumitól.Volt olyan ,hogy 2 héten át mindennap 1-et.Januárban tetőztek is a rosszullétek.Mindenkinek azt mondtam a környezetemben ,hogy infulenzás vagyok,legalább 2 hétre ágynak dőltem.Hányások,sírások minden ok nélkül és fogalmam sem volt többnyire,hogy hol vagyok.A fejemben olyan érzetek voltak,mint,amikor csúszkál valami az agyamban.Ezt leginkább a fej hátsó részén észleltem.Eleinte nagyon féltem,azt hittem agydaganatom lehet,aztán elfogadtam,mert valahol belül éreztem,hogy nem véletlenül történik.Jó 3 hónapig mindennapos volt ez.Ha jól emlékszem,talán március elején,egyik délután lefeküdtem aludni.Alvás közben,megjelent előttem egy tér vagy másik dimenzió,nem tudom hová kerültem.Hirtelen egy olyan hely felé tartottam,ami kb. úgy nézett ki,mint talán a naprendszerünk csak teljesen szines volt és valami béke érzetét nyújtotta.Csodálatos volt,de határtalan félelem tört rám,hogyan kerülhettem ide.Fel akartam kelni és rémülettel töltött el,hogy tudatosan én nem akartam ezt,miért történt spontán.Nem tudtam felkelni.hallottam,hogy 2 helyiséggel odébb a gyerekek játszottak,beszéltek.Az első gondolatnál,hogy felébredek,abban a pillanatban az ujjaim végében és a nyelvemen nagyon erős áramütést éreztem.Ekkor megpróbáltam mászni,éreztem is,hogy megyek lefelé az ágyon,de iszonyatosan nehéz voltam,alig bírtam vonszolni magam és közben üvöltöttem,hogy hívjanak mentőt.Már fályt a torkom.4x próbáltam felkelni és minden alkalommal áramütést éreztem,de nem tudtam kijönni onnan.Közben mindent hallottam körülöttem.Negyedszerre jött egy gondolat és kértem magam ,hogy gyere vissza.Ekkor kinyitottam a szemem,felébredtem.Oltárian sírtam,nem értettem,azt hittem meghalok.Teljesen bevoltam rekedve,holott a gyerekek elmondása szerint,semmit nem hallottak az üvöltésemből.Nagyon féltem,nem mertem lefeküdni este.Segítségre volt szükségem,"véletlenül" Arun nectart találtam,skype,felis vett és beszéltünk.Na onnan megint elkezdődött egy iszonyatosan nehéz időszak.Utat mutatott és az első időszakban jobban is lettem.Aztán elkezdtem rendszeresen figyelni és a jelenben,minden pillanatban élni.Talán az első ilyen napom után,egyszercsak rosszul lettem.Azt hittem elveszítem az eszem.Nem tudtam semmit,azt sem,hogy hol vagyok.Az egóm olyan szinten kapaszkodott ettől,mármint,hogy békét és nyugalmat éltem meg kb. 1 napon át,teljes figyelemmel,hogy elkezdtem hisztizni.
Arunt nap mint nap bombáztam a kérdéseimmel,már azt gondoltam,hogy ő a sátán meg ilyesmi.Ő csinált velem biztos valamit,hogy ennyire rosszul lettem.Nagyon nagy türelemmel próbált segíteni,nem fogadtam.Önmagam elől nem menekülhetek,talán ez volt az utolsó,amit írt.Ekkor letettem mindenről,azt mondtam visszatérek a "régi" életemhez és semmi ilyesmiről nem akarok tudni.Végeztem és úgy döntöttem letérek a spirituális útról meg minden hasonló dologról,csakis az anyag.Hát nem tartott sokáig,pedig minden pillanatban szorítást éreztem a szívcsakrámban.Őrület volt minden pillanatom.Mint egy alvajáró,aki nem is a földön él.Aztán jöttek felismerések,tudtam,hogy azok.Ezt valahogy tudja az ember.Rájöttem,senki sem segíthet,csak én,saját magamon.Lehet utat mutatni és ez nagyon jó,de mindig nem foghatják a kezem.Most így élem.Minden áldott nap,amikor rossz érzetek jönnek,átélem úgy,hogy nem sorolom sehová,csak 1 érzet.Közömbösen figyelem s ha nyugalomban tudok maradni,akkor eltűnik.Talán nem is tűnik el,de az biztos,ha nem hadakozok ellene ,már nem érzem azt.Nagyon sokszor a jó és rossz fogalmak is eggyé válnak számomra.De még mindig naponta változásban vagyok.Egyik alkalommal tisztán érzékelek,másikkal pedig nem értek semmit.Állandóan bizsereg a fejem,mostanában a jobb oldalon.Most már tudom,hogy nem fogok megőrülni,mert tudom,hogy vagyok.Tudom,hogy a káosz,mely bennem van ,azért történik,hogy helyére kerüljön minden,aminek a helyén kell lennie.Főként a szívem.Bármit teszek,tudatosan kell,hogy tegyem,hogy megismerhessem magam és ne utasítsak el olyan részeket,melyek a felszínre kerülnek belőlem.Fel kell,hogy ismerjem,de nem azzal,hogy egész nap töröm a fejem.Elcsöndesedek,egyedül,magamban s ekkor felszabadul,átalakul az,aminek meg kell történnie.
Nagyon nehéz szavakba önteni a megéléseket sőt képtelenség többnyire.
A környezetem,ahol,vagyis ,akik között élek eléggé komolyan reagálják le a nézeteim,vagy éppen a viselkedésem/ez lehet 1 fa átölelése pl./,ezért bolondnak és stb-nek titulálnak.Ez már nem zavar.De,hogy itt néha vagy hasonló oldalakon ilyent vágnak az ember fejéhez,azt már szomorúnak tartom.Ezt nem hinném,hogy magyaráznom kéne,számos példa volt már rá,egy-egy blognál.
Tesztelésből próbáltam anno,mikor "ÉN" néven regisztráltam.Tudtam,hogy így reagálnak,csak azt nem,hogy kik azok.Sőt,akkor még egy léleklátó azt javasolta,keressek segítséget.Először mulattatott a dolog,de ez a hölgy olyan hatással volt rám,hogy majdnem ténleg elhitette velem,hogy skizofrén vagyok,félelmet keltett bennem.Képes voltam utánanézni,hogy ennek milyen tünetei vannak,hátha.Pedig csak viccesnek találtam azt,amit csináltam,ozt mégis máshogy jött le.Ebből is tanultam,köszönöm.
A másik a levédés,amit nem minden esetben csinálok,csak akkor,ha félelmen alapul.Egy védő burkot hozok létre magam körül és rendszeresen a gyermekeim körül.Általában,akkor,ha utazunk vagy nem velem vannak a gyermekeim.Amúgy legtöbb esetben magamon nem teszem,mert tudom ,hogy nincs miért,tudom,hogy tudok szeretni ,tudom mi a szeretet,tudom,hogy szeretem a földet,tudom,hogy szeretem az állatokat,tudom,hogy védem azokat,akiket a legjobban bántanak,tudom,hogy ,akit megaláznak,azt felemelem stb.stb.stb.
TUDOM,HOGY SZERETET AZ SZERETET!Egyetlen egy és az mind 1.
A hit sokszor elvész,nincs vagy inkább azt mondanám átalakul tudássá,univerzális tudás,mely mindig is bennünk vala.
Köszönöm,ha végig olvastad.szeretettel:johanna