A Szeretet
Margit · 2008. február 13. 11:12
Kategória:
A Szeretet
Kétpólusú dolog. Én aki szeretek, és az akit szerethetek, és viszont szeret.
A szeretet megélésének akadályai az elvárások és a határok.
Elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, és úgy érezzük, hogy ezeket a külvilág várja el tőlünk. Meg akarunk felelni a külvilágnak, miközben az csak a saját magunkkal szemben támasztott elvárás. Ha megfigyeljük a környezetünket, megláthatjuk, hogy ki mit vár el tőlünk. Rájöhetünk, hogy semmi olyat nem vár el senki, amit mi nem sugalmazunk feléjük. Ha szeretet várunk el, és tudjuk, hogy az adott szeretetünket fogják viszonozni, akkor gyakran esünk abba hibába, hogy anyagi jellegű ajándékokat osztogatunk, és úgy várjuk a viszonzást. Általában olyanoknak adunk anyagi jellegű ajándékokat, akik nehéz anyagi helyzetben vannak, és nem tudják viszonozni hasonló anyagi javakkal, de úgy érzik, hogy ezt kellene tenniük. Vagyis olyan elvárásokat sugalmazunk feléjük, aminek ők nem tudnak eleget tenni. Elégedetlenek lesznek magukkal, és az ajándékozóval szemben pedig lelkiismeret furdalást éreznek.
Felállítjuk a határainkat. Szeretetünket egy bizonyos ember vagy embercsoport felé irányítjuk, miközben a többséget kizárjuk belőle. A szeretett emberek felé elvárásunk van, hogy viszont szeressenek. Legtöbbször a szeretett ember, vagy embercsoport kapcsolatban van más emberekkel, embercsoportokkal is, akiket szeret, így az általunk felállított határokat feszegeti. Ha a szeretetünk feltétele, elvárása, hogy a szeretett lények csak az általunk kijelölt határokon belül szeressenek, akkor a szeretet csökken, esetleg megsemmisül.
Istentől annyi szeretet, gondviselést, bíztatást kapunk, hogy azzal meg is van az egyik pólus. Itt a pólus másik fele én vagyok. Isten viszont nem állít fel határokat, és nem kér viszonzást. Mégis van egy olyan érzésünk, hogy itt is van egy elvárás. Mégpedig az, hogy ne állítsunk fel határokat, hiszen mindenki Egy.
Szerintetek hogyan lehet ezt megvalósítani a jelen körülmények között?
- Margit blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1140 olvasás
A jelen körülmények között, és máskor sem, semmiféle viszonzást ne várj soha te sem.
Akit szeretsz önmagáért szeresd, csupán azért, mert szeretheted, erről neki nem is kell feltétlenül tudnia. Az ajándékod pedig csak egy gesztus legyen, ennek nem kell mindig tárgyiasulni is. Ajándékod a szeretet legyen maga, amit már könnyebb viszonozni.
IIS
..azzal hogy itt vagy az espavon, már jó úton vagy afelé, hogy ezt megvalósitsd :)
Minél inkább dolgozunk magunkon, kiemelkedünk a falaink közül, és a Jelenben kezdünk élni, Isteni mivoltunk minőségében, annál erőteljesebben haladunk a megvalósitása felé.
Azt gondolom, hogy a szeretnek nincs pólusa, a szeretet határtalan, és nem vár viszonzást. Még csak nincs is körforgásban. Nem könnyű megvalósítani, van, akit tudunk feltétel nélkül szeretni, és van, amikor már az is sok lehet, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Hogy szeretnek-e engem? Hát, nem mindegy, ha egyszer én magam szerethetek? ez maga a boldogság.
És magunkat szeretjük-e? Mert itt kezdődik minden szeretetenergia áramlása, vagy nem áramlása...
shona
Crimsonking: Igen Margit, csak semmi elvárás, semmi pólus, csak szeresd úgy magad mintha te lennél Isten, (egyáltalán, mit jelent neked az a szó hogy szeretet? és mit jelenthet Istennek?) Ezzel mindent megtettél.