Csalódás
Cat · 2009. július 7. 16:10
Kategória:
Hazug ígéretek rabjaként terveztem a jövőmet,
benne láttam a jövendőbelimet,
de neki talán csak játék voltam, egy zsákutca,
s én vakon belesétáltam a csapdába.
Csalódott vagyok és tehetetlen,
hogy történhetett ez meg velem?
Mindent feláldoztam a szerelem oltárán,
de én is csak áldozat lettem csupán...
- Cat blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 855 olvasás
:-( szegénykém... Üdv a klubban, én is így jártam... ez a vers , amit most küldök Neked, nagyon beletalált... Jobbulást! Fel a fejjel...
Amade László: Szerelmemet, ha vizsgálom...
1.Szerelmemet ha vizsgálom,
Álnokságát tapasztalom;
Édesgetett még megejtett,
Még hálójában keritett,
Most jól látom, mi haszna.
2. Zárva tartott, mint egy rabját,
Megkötözött mint sajátját,
Meg is kínzott, mert kegyetlen,
Igy bánt velem kémélletlen`,
Igy fizette szolgáját.
3. Incselkedett körülettem,
Hittem, mert még nem ismertem,
Nem vólt nyugtom, meghóditott,
Praktikája elálmitott:
Ah, melly nagyot vétettem!
4. Lássa kiki, mit szeressen,
Megfontolja, kinek hidgyen!
Ámbár édes, azért nem méz,
Ámbár fénlik, lehet csak réz:
Példát rólam vehessen.
5. Éltem ugyan vig napjaim`,
Vóltak kényes mulatságim!
De melly hamar elfolytanak!
Mint az árnyék, elmúltanak!
Értek ezer fájdalmim.
6. Szemérmetlen az Cupido,
Nyughatatlan, nem állandó;
Nem is isten, istentelen,
Mert nincs benne az kegyelem,
Nem is egyéb csak kinzó.
7. Szerencsétlen szerelmemben
Ha voltam is ámbár egyben,
Nem fog többet hódittani,
Nem fog rajtam uralkodni,
Boldog vétkem ezekben.
8. Igy próbálta meg ezeket,
Az ki irta ez verseket;
Jövendőben megmutatja,
Mindenekkel megtudatja,
Mért szenvedett illyeket."
Köszönöm együttérzésed!
Életem legnagyobb csalódása volt ez, ráadásul egy olyan embertől, aki az ezoterikában is nagyon járatos, és azt gondoltam, megértő társam lesz életem végéig....
De csalódtam, mert nem gondolta ő ezt olyan komolyan, mint én.
Minden energiámat beleadtam, míg ő csak töredékét....pedig nem voltak nagy kéréseim, mégis mintha a falnak beszéltem volna.
Most ki kell hevernem valahogyan, tudom nehéz lesz, de mivel nem akar engem igazán, nem maradok mellette....
Nem ezt vártam tőle!
Most egy nagy részem meghalt.... :-(
Na, az ezoterikában jártas fiúkkal vigyázni kell. Még mindig nem tettem túl magam én sem a történteken. Két ilyen fiút is szerettem, mindkettő pontosan tudja, hogy mikor gondolok rájuk. Tiszta ciki... Ne tudd meg, hogy mennyire beégtem, pedig mindig erre vágytam, hogy megértsenek és belém lássanak. Most már óvatosabb leszek...
Tudod, még ez sem lenne gáz... De az már kicsit nehezebb, hogy idejár hozzám a lelke mindkettőnek. Mindketten szeretnek még, de azt, hogy idejárnak hozzám szeretni, azt egyik sem tudja, pedig magas ,,tudatszinten" vannak. Felettem járnak. Az itteni énjük hallani sem akar rólam. Én meg olykor nehezen teszem túl magam rajtuk úgy, hogy idejönnek szeretni... Jól esik és végtelenül boldoggá tesznek... csak, nehéz utána felébredni a fájdalommal, ami meg ebben a világban utánuk vár. De mostmár jobb sokkal. Ilyen az igazi isteni szeretet: végtelen és örök, nem szab határt semmi sem neki. Így még könnyebb is, hogy tudom, hogy a lelkük szeret valójában, csak az Egójuk nem... De olykor emiatt meg nehezebb. Na, igen, jönnek az élet nehéz leckéi... :))))
Sajnálom, hogy nem csak én jártam így.
Sajnos tudom, mit érzel, de remélem, hogy túl leszek ezen hamar (és te is), és csak egy halvány emlék marad azok után, hogy így az önbecsülésembe gázolt ez a valaki....hogy hitegetett, és üres ígéretekkel kecsegtetett, mint mézesmadzagot húzta előttem, és én kis naiv szerelmes lélek, bedőltem.....
Nem értem őt, hisz úgy imádtam, minden mozzanatommal, és pillanatomban őt szerettem...
Nem ezt vártam... nem mérges vagyok, ezért is írtam így, csalódott vagyok....
De majd lesz valahogy, bízom a fentiekben, hogy nem szenvedést fogok érezni, hanem mint leckét tudom felfogni, és tanulok belőle.
Talán ő is tanul belőle....