Előző élet

Meditáció végén vagy elalvás előtti állapotban voltam tegnap, mikor tapasztaltam a következőket. Nem olyan volt, mint egy álom, mert tudtam, hogy ez valaha megtörtént, tudtam, hogy magam látom, bár a történteket nem olyan közelről láttam, hogy az arcokra emlékezzek, és bár tudtam mindenkiről, ki kicsoda, valószínűleg lényegtelen is volt, hogy hogyan néznek ki.
Kívülről láttam magam, félholtan, vagy talán már egyáltalán nem volt bennem élet. Egy faluban, amit feldúltak nem tudom kik és hogy miért, de mindenfelé halottak feküdtek. Engem kikötöztek, de hogy mi történt velem előtte és utána azt nem tudom. Egyszercsak egy lovas tűnt fel, a lovon a párom ült a gyermekeimmel. Elkésett, már nem tudott megmenteni. Szeretetet éreztem a családom iránt, de talán valami mély fájdalom is maradt bennem.
Nem emlékszem, hogy eddig az előző életeimből ugrottak volna be hasonló képek. Biztosan van jelentősége, hogy éppen ezt a képet mutatták meg nekem. Talán csak egy érzés, egy régi mély érzés, ami azért került felszínre, hogy megmutassa magát, és végleg búcsút vegyen tőlem. Talán csak ennyi, és nem kell benne mást keresnem.