gondolat
sancy · 2009. június 26. 12:50
Kategória:
Szörnyű, amikor egy ember, aki életét korábban a testben képzelte el, azt tapasztalja, hogy ez a test megszűnik létezni, mégpedig szenvedés közepette! Olyasvalaki viszont, aki szellemi életet él - számára az élet többet jelent a testbezártságnál -, az anyag megszűntével a szellem megerősödését éli át. A szenvedés, mely természeténél fogva az anyag tartozéka a szellem bejárhatatlan magaslatait nem éri el. Ekképpen, és minden vonatkozásban, emelkedik a parányi lét fölé a mennyei szféra - szavak hiányában így nevezem a szellem magasztos, körülírhatatlan, mindenek felett álló világát.
- sancy blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 663 olvasás
Egyetértek, nekem ezek a gondolatok nagy erőt adtak, amikor rádöbbentem, hogy nem pusztán fizikai létező vagyok. Így néha olyan "kisstílűnek" tűntek számomra a mindennapos, emberi létezéssel összefüggő problémák. Aztán rájöttem valamire: igen, Istenek vagyunk, de azért jöttünk, hogy földi testben éljünk és igen, a hétköznapi apróságok is "szentségesek", mert Isten dolgai ugyanúgy. Egy megtestesült Istené.
Pedig sokszor mennyire nem tűnik annak, igaz? Mennyire hétköznapinak tűnünk mi, emberek, néha, milyen átlagosnak. Pedig nem így van, mind mesterek vagyunk, csak annyira elfelejtettük, hogy azt elképzelni sem tudjuk.
Andi