Madár vagyok
Elengedtem mindent. Nem tudom, minek kell történnie, hogy mi következik.
Egy madár vagyok, amerre visznek az áramlatok arra repülök. Van, hogy felkap a szél, és vitorlázom, szárnyalok, van hogy kicsit mélyebbre süllyedek, mert az áramlatok elkerülnek, és többet kell verdesnem szárnyaim, hogy fennmaradjak, de fenn vagyok. Van, hogy teljesen alászállok, hogy leszállok, megpihentetem szárnyaim, a testem. Van, hogy csapatban repülök, van, hogy Társsal, van, hogy egyedül.
Most ebben a pillanatban éppen vitorlázom. Valamerre visz a szél, még nem tudom pontosan hol lyukadok ki, de hagyom, hogy sodródjam az árammal, teljes elengedésben.
- Amidona blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1091 olvasás
Ez igazán gyönyörű :-)
Szívemből szóltál! Gyönyörűen írtad le!
Egyébként hasonló verset írtam nemrégiben én is...ezek szerint nem vagyok ezzel az érzéssel egyedül.
Köszönöm a kedvességeteket. Csak próbáltam megfogalmazni az érzéseim.
http://www.youtube.com/watch?v=SjGF6Hrxj9w
:o)
Pontosan tudom, ismerem ezt a boldog, független, önátadó érzést, annak bizonyosságát, hogy bármi is érkezik, az épp akkor, épp úgy és épp ott kell, hogy történjen. Végtelen szabadság, amikor szabadon visza szél.
Ebben a pillanatban én is veled repülük éppen.
Köszönöm
Márti