Szeretet és töredékei...

Mindenkinek nehéz az átmenet ebben az időszakban különösen. Ez az év az összeomlások és az újrakezdések éve. Olyan megnyugtató az a gondolat, hogy végtelenül szeretve vagyunk mind, hiszen minden teremtmény kivételes és egyedi. Egyszerűen feltétel nélkül vagyunk elfogadva és szeretve. Hihetetlen, hogy mennyire tudnak odafönn szeretni. Aztán az ember egyszercsak felébred ebben a világban, és újra megjelennek a minták... Jó és rossz egyensúlya építi fel a világunkat és minden emberben lévő kis világot. És megjelennek újra az érzések, amit az ember valahova máshova kívánna: megjelenik az irigység, a féltékenység, a félelmek, gátlások, a birtokolni akarás... az önzés. És olyan "rossz", mert szeretném ha nem így lenne, ha "át tudnám hozni" azt a csodálatos ajándékot, amit kaptam, de nem sikerül úgy, ahogy szeretném. :( Nem megy, mert ott van a gonoszság. Először kontrollálni próbáltam. De aztán rájöttem, hogy minden úgy jó, ahogy van. Közhelynek hangzik, de tényleg így van. Oka van annak, hogy ez történik. Az sem jó, ha túl sokat agyalok. De odabenn mélyen kiált bennem az, hogy ,,akarom, akarom", és olyan szörnyen érzem magam. Sokáig bűntudatom volt, na ez sem jó. Aztán arra ébredtem rá, hogy a legjobb az, ha engedem, ha belemerülök. Mert át kell mennem rajta, nem nagyon vagyok büszke bizonyos dolgaimra, de át kell menni rajtuk. Valamin csak akkor tudsz felemelkedni, ha először megismered és elmerülsz benne.

Bármi is legyen az, egy idő után azt veszem észre, hogy már másként fogom fel. Máshogy érzek, mintha átíródott volna bennem valami. Egyszerűen arra döbbentem rá, hogy mennyire töredékes a szeretet fogalma ebben a világban. Megvannak azok a sémák, amelyek szerint nevelkedtünk. "Jó / rossz" , "erény / bűn"... "monogámia / poligámia"... "csak egy lehet az igazi"... "ez erkölcsös / az erkölcstelen viselkedés" ... és még van egy pár ilyen. Így amikor megyek az utcán, munkahelyen, életben... szétnézek, az agyam megpróbálná felcimkézni, hogy ez vagy az az élmény "jó / rossz", "erkölcsös / erkölcstelen" és így tovább. Van olyan férfi az életemben, akit szeretek. De nem baráti szeretettel, nem is forró lángoló szerelemmel. A kettő között, de valami sokkal mélyebb... Na, ilyenkor mit csináljak? Az agyam próbálja rendszerezni: jó vagy rossz? Erkölcsös, vagy nem erkölcsös? Lehet-e belőle vmi vagy sem? Én szerelemként definiáltam, nem lett volna szabad. Hiszen megvan a maga szép élete a feleségével, boldogsággal. És ez jó. Mégis nagyon szeretem és kész. És mással is voltam már így. Nem tudom megfogalmazni, s talán nem is kell, hogy hogyan is érzek. Szeretem, ennyi. De őt is máshogy. És nem hagyom, hogy az agyam felcímkézze, hogy ez most jó vagy rossz, pozitív vagy negatív... Nem. Valami olyasmi, ami ezek felett áll. Aztán a másik pillanatban már megjelennek a negatív dolgok, önzés, féltékenység, birtokolni akarás, kapni akarás... De már egyre kevésbé... Mert érzem a lelkemben, hogy jó úton vagyok. Egyszerűen bármit tehetne velem, akkor sem tudnék rá haragudni. És most ugye megint megjelenik a kérdés, hogy ez jó vagy rossz? Mert ilyen az agyunk... Azt mondja "kihasználhatnak", "kis naív"... "szerelmes, ilyen egyszerű"... Ezek is sémák, hiedelmek, mindenkinek a tapasztalatának megfelelően.

Annyira töredékes a szeretetről alkotott fogalmunk... Nem tudunk igazán szeretni sokszor, csak azt hisszük. De tudat alatt sokminden ott van, amit egyszerűen csak elnyomtunk.

Ott van bennünk, a lelkünkben az igazi szeretet. Csak néha nehéz átállítani az agyunkat rá. Nem szabad annyit gondolkodni. Menjünk lejjebb a szívhez. :)

Köszönöm, hogy elolvastad!
Szeretettel: Yasmin