Ez van...
Yasmin · 2009. február 28. 09:36
Kategória:
Hogy is kezdjek hozzá? Fogalmam sincs. Talán elég, ha annyit mondok, hogy megszenvedek azért, akinek lennem kell, azért hogy elengedjem mindazt, aki voltam. És ez nehéz minka. Olvasok decemberi energiákról, közvetítésekről, csatornázásokról, erről-arról-amarról... És mint aki totál hülye, csak bámulok ki a fejemből, hogy hú milyen szép és igaz, de én nem vagyok képes erre. Miért? Borzalmas dolgokon mentem keresztül... decembertől kezdve. Mostmár nagyon sok dolgot megtanultam, ég áldja meg azokat a segítőimet, akik velem voltak és vannak a legnehezebb pillanataimban feltétel nélkül. Pedig lett volna rá okuk bőven sajnos, amiért magamra hagyhattak volna. Mégis maradtak. Hálával tartozom, de nem tudom kifejezni eléggé. Sajnos rengeteget bántom magam, amiért elvágom magam a szeretettől. Próbálok küzdeni magammal, sokszor túlságosan komolyan veszem azt, amit nem is kellene... Olyan nehéz, pedig valójában sokkal egyszerűbb - és ez annyira bosszant!!! Egy jó tanács... a félelem, bűntudat, önutálat, szégyen, irónia borzasztóan romboló energiák!!!!! Sokat olvastam, tudtam ezeket, de AMIKOR ÁT IS ÉLTEM!!! hogy mivé tettem magam! Hogy mit műveltem magammal tudat alatt és tudatosan is!!!! Borzalmas!!! Minden magamba vetett hitem eltűnt, egy pillanat alatt összeomlott mindaz, amit hosszú-hosszú évek alatt felépítettem, csak azért, mert rossz volt az alapkő. Kemény leckék és pofonok sora... Aztán már jobb lett. Egyre jobb és jobb lesz. Hiszek benne, de még most is előjönnek olyan tapasztalatok, amik megint lerombolják a hitem egy részét - hogy túlvagyok ezen és ezen a problémán, aztán a reakciómból kiderül, hogy mégsem... Na! Ezt is hogy utálom! Aztán eltelik két óra és megint máshogy fogom gondolni... Akkor már nevetni fogok a duzzogásomon! Hjajjj... sajnálom, hogy nyafogtam... SOHA NE AKARJ MEGFELELNI SENKINEK SE! Hallgas rám! Csak saját magadnak! Én még mindig nem tanultam meg eléggé ezt... De igyekszem! Tényleg igyekszem...
- Yasmin blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 832 olvasás
Szia,
sajnos ismerem az érzéseket, amikről írsz. Én már nyáron úgy éreztem, hogy végre jól alakulnak a dolgaim, minden rendben van bennem és körülöttem. Aztán jöttek a "csapások", nekem a január volt a tetőpont, egyik probléma követte a másikat, aztán már lassan eljutottam odáig, hogy mikor ismét jött valami "kihívás", már csak nevettem, és nyugtáztam, hogy de, még jöhet bármi. Aztán igyekeztem feladni a harcot, és megpróbáltam teljesen elengedni magam, és nem úszni az árral szemben. Persze ez nem ilyen könnyű. Nap mint nap megküzdöm azért, hogy csak hagyjam, hogy megtörténjen minden, aminek meg kell történni. És ha kétségbeesem, akkor arra gondolok, hogy minden úgy van jól, ahogy van, mindennek oka van, még ha MOST nem is látom értelmét, de egyszer majd a puzzle összeáll, és akkor majd csak nevetek a felismerésen, és ez megnyugtat. Csak engedj el mindent és ne gondolkodj. (bagoly mondja:))
Vigyázz magadra