Nem jelképes újraalkotás

A múlt semmivel sem objektívebb, nem függetlenebb a szemlélőtől, mint a jelen.
Azokat az elektromágneses kapcsolatokat, amelyek a múltat alkotják, nagyrészt az egyéni szemlélő hozta létre, és a szemlélő mindig résztvevő is.
A kapcsolatok tehát megváltoztathatók, és ez a változtatás egyáltalán nem ritkaság; spontán módon, tudat alatt történik.
A múlt csak ritkán olyan, mint amilyenre emlékszel, mert mire bármely eseményre sor kerül, már át is rendezted.
A múltat újra- és újraalkotja mindenki, ahogy látásmódja, asszociációi, ítéletei változnak.
Ez pedig nem jelképes újraalkotás, hanem valóságos.
A gyermek valóban benne van a felnőttben, de nem az a gyermek, aki „volt”. Mert még a felnőttben meglévő gyermek is állandóan változik.
Ha az ilyen átminősítés nem megy végbe automatikusan, bonyodalmak lépnek fel.
Gyakran vezet komoly neurózishoz, hogy az egyén nem alakította át a múltját.
A múlthoz csak azt a valóságot rendelhetjük, amely a fizikai agyban és a nem anyagi elmében elektromágnesesen elkódolt szimbólumokhoz, asszociációkhoz és képekhez tartozik.
Most a ti fogalmaitok szerint beszélek, és ezt jól meg kell értened, mert alaposan leegyszerűsítem a dolgokat.
Változás áll be a látásmódban, a megítélésben, új asszociációk keletkeznek, vagy az egyéb események sokasága automatikusan új elektromágneses kapcsolatokat létesít, másokat pedig megszakít.
A múlt, a jelen és a jövő közötti határok csupán illúziók, melyeknek az az oka, hogy fizikailag csak korlátozott számú mozgást vagy képes érzékelni.
Ennélfogva lehetséges a múltban olyan eseményre reagálni, amely még nem következett be; lehetséges, hogy saját jövőd hatást gyakoroljon rád. Az is lehetséges, hogy valaki a múltban olyan eseményre reagáljon, amely a ti fogalmaitok szerint sohasem következik be.
Mivel a múlt, a jelen és a jövő egyidejűleg létezik, egyáltalán nem lehetetlen, hogy reagálj bármely eseményre, tekintet nélkül arra, hogy az általad ismert, szűk valóságszeletben érzékelhető-e, vagy sem.
Tudat alatti szinten sok olyan eseményre reagálsz, amelyek a tudatod számára még nem következtek be.
Az ilyen reakciók alaposan kiszűrődnek, nem juthatnak fel a tudatba. (Biztos ez ? A csatornázás a 60-as években történt,az azóta kialakult pólus eltolódás és azáltali beérkezett energiák hatására új idegi pályák létrejötte az agyban,talán lehetővé tette ezt is már.Marga. (Vélemény ? Van valakinek ?)

Minden esemény megváltozhat, nemcsak a megtörténte előtt, hanem közben és utána is.
Léteznek például korlátok, amelyekkel tisztában kell lenni, de e korlátokon belül az események megváltoztathatók, és meg is változnak, tekintet nélkül arra, hogy eredetileg mikor történtek meg.
Mindez természetesen akkor érvényes, ha az egyén nem lép ki teljesen a fizikai idő rendszeréből. ( tehát él!)

Összefoglalva: az egyén nincs kiszolgáltatva az elmúlt események kényére-kedvére: állandóan változtat rajtuk.
Nincs kiszolgáltatva a jövőbeli eseményeknek sem, mert ezeket is megváltoztatja, nemcsak megtörténtük előtt, hanem utána is.
A múlt tehát épp annyira valóságos, mint a jövő, nem jobban és nem kevésbé.
Mert a múlt csupán elektromágneses kapcsolatok rendszereként létezik az elmében és az agyban, és ezek a kapcsolatok állandóan változnak.
( Tudatosan is változtathatóak . A fókusz áthelyezésével, más elektromos kötések keletkeznek az agyban. Ezek más vegyi összetételűvé válva, más hormonokat hoznak létre.Pl: adrenalinból - endorfin és ugye akkor leegyszerűsítve mondom alkimia történik, más rezgésösszetételűvé válik a fizikai járművünk :) Ílyen a hatása a "felülírása" a dolgoknak a gondolataink megváltoztatásával, mert az érzet is átalakul. Marga)

A legcsekélyebb érzéklet is változást hoz létre testetek minden atomjában. Ennek hullámai aztán minden irányban kiáradnak, és, mint tudjátok, a legapróbb mozgás is mindenhol érezhető.

Az egyén jövőbeli cselekedetei, változásai nem függnek a konkrét, befejezett múlttól, hiszen ilyen múlt sohasem létezett.”

Hihi ezt kapjuk ki :)