ÉS MOST ?

Amikor olvasva, emlékezve ezekre az állomásokra amiket Tepperwein felsorolt, hálát érzek mindenki felé aki részt vett életem ezen útjának járásában, hogy elérhettem idáig !!!
Köszönöm,

"Megpróbáltad hát egészséged visszanyerni, és valamikor elindultál a szellemi úton.
Önismereti csoportokat kerestél fel, terápiákon vettél részt.
Visszavezettetted magad az „őskiáltásig".
Meghallottad a„kozmikus hangot", az Egyetlen Kéz hangtalan tapsát.
Ám a beteljesülést csak nem találtad.
És egyszer csak felteszed magadnak a kérdést:

ÉS MOST???

Még mindig a lét egyetlen eredeti állapota után kutakodsz, az igaz életet keresed.
Az emberi szellem legtökéletesebb találmányai sem hoztak egyetlen lépéssel sem közelebb célodhoz.
Ugyanakkor mélyen, a lelked mélyén tudod, hogy mindened megvan, amire ehhez az Igaz Való-élethez szükséged van.
Tudod, hogy valamennyi probléma csak a te képzeletedben létezik.
A dualitás személyes megélését transzcendálhatod, amely során felismered, hogy az elkülönültség csupán illúzió.
S miközben tudatodat elfordítod az elkülönültség illúziójától, mások tudatát is megváltoztatod.
Felemeled őket önmagadhoz.

Az elkülönültség illúziójának nem vethetsz véget azzal, hogy eggyé válsz egy másik emberrel.
Bármennyire is egynek érzed magad egy másik emberrel, valójában csupán két ego kapcsolódik össze egy nagyobb egóvá. A pár eggyé válik ugyan, ám azon az áron, hogy elkülönül a világ többi részétől.
Ennek ellenére az eggyé válás egy másik emberrel kezdete lehet az elkülönültség megszűnésének és a mindenekkel való eggyé válásnak.
Ha így éljük meg, tehát nem az izolációnak egy újabb formáját hozzuk létre, akkor ajtót nyitunk, amely kivezet bennünket a kis énből, az egóból.
Ha tehát a másik emberrel való eggyé válást úgy éljük meg, mint a mindenekkel való eggyé váláshoz vezető első lépést, akkor ez a kapcsolat kivirágzik, és bőséges termést hoz.
Ellenkező esetben már önmagában hordja az elválás csíráját.

Ahhoz azonban, hogy felismerd:egy vagy mindennel, nincs szükséged kapcsolatra.
A kapcsolat kezdet, de nem cél, és csak addig van értelme, ameddig mindkét felet Igaz Valójához vezeti.
Bármennyire zavartalannak és felhőtlennek tűnik is a szerelem, egy szép napon beteljesül.
Ha kapcsolataid erre az igazságra épülnek, örömöd fog telni bennük.

Amint kapcsolatba lépsz Igaz Valóddal, és egyre inkább ebből az Igaz Valóból élsz, egód fenyegetve fogja érezni magát, mert szeretné az elkülönültség illúzióját fenntartani.
Olyan érzéseket sugall neked, hogy a többieknél jobb vagy rosszabb vagy, és ezzel elkülönít téged tőlük.
Mihelyt azonban átléped és legyőzöd ezt az elkülönültséget, jelentős változásokat fogsz megélni.

Hogyan jutok el az igaz szeretethez?

Az igaz szeretethez vezető úton az első lépés, hogy úgy kell a másikhoz odafordulni, hogy érte semmi jutalmat ne várjak, és magából az odafordulásból nyerjek magam számára boldogságot és megelégedettséget.
Ha mégis kapok valamit, akkor az egy pluszajándék.
Ha a szeretetben boldog akarok lenni, két dologtól kell megszabadulnom: attól a félelemtől, hogy nem fognak eléggészeretni, és attól a vágytól, hogy a másikat birtokoljam.
Aki ugyanis fél és birtokolni akar, végül mindent elveszít.
A tartós szeretetnek a következő feltételei vannak:
Csodálat
Mindkét felet lelkesítő feladat
Megértés
Ahhoz azonban, hogy rátaláljak az igaz szeretetre, először fel kell ismernem Istent az emberben, éspe­dig minden emberben.
Az igaz szeretet ugyanis ha­tártalan és végtelen, nem szerethetek tehát egy embert úgy, hogy azzal a másikat kizárnám szerete­temből.
Az igaz szeretet tehát nem azt jelenti, hogy kapcsolatba lépek valakivel, hanem a szeretet tárgy nélküli, egyszerűen áthat, és betölti lelkemet.
Csak miután teljes mélységemben áthatott, és miután felfedeztem mindenben az istenit, jön létre a „mindenek szeretete", amely senkit nem zár ki magából.
Ez az igaz szeretet együttrezgést jelent az isteni Egyléttel, a mindenben megnyilvánuló Eggyel.
Nem kell megtanulnom szeretni, csak engednem kell, hogy a szeretet, amely az én benső valóságom, szabadon áramolhasson.
Csak fel kell szabadítanom és le kell bontanom a blokádokat és akadályokat ahhoz, hogy a szeretet eltöltsön, és életemben láthatóvá váljék.
Mert ha valóban élek, a szeretet általam lesz.
A szeretet a mi valóságos létünk, ezért nem kell és nem is tudjuk megtanulni, csupán engednünk kell, hogy bennünk létezzen. Szeretetre ébredek azáltal, hogy egyre inkább önmagam leszek, miköz­ben egyre inkább „magamhoz térek", mint egy öntudatát vesztett, aki újra feleszmél.
Miközben felhagyok azzal az igyekezettel, hogy más legyek, mint ami vagyok, miközben felhagyok azzal, hogy valamely ideált akarjak megvalósítani, és elismerem, hogy éppen olyannak kell lennem, mint amilyen vagyok, és csak így tudom betölteni helyemet és optimálisan megoldani a feladatomat, akkor szeretetre ébredek.
Ehhez az is hozzátartozik, hogy elfogadom, hogy az életemet meghatározó belső képek nem tőlem erednek. (!!!)
Csak akkor tudom majd valóban a saját életemet élni, amikor más emberek elképzeléseitől elszakítom magam.
Csak ekkor tudom elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok, és csak ekkor tudom magam igazán szeretni, és ekkor válok képessé arra, hogy másokat is szeressek.
Akkor már nem kell senkit kizárnom szeretetemből: igazi szeretővé válok."

Sok sikert kivánok ezt elérni mindenkinek.

Részlet :
Kurt Tepperwein
A szellemi törvények C könyvéből
Felismerni, megérteni, alkalmazni tudni.......