11:11-hez
amarana · 2008. november 12. 00:28
Kategória:
Kérdeznélek Benneteket, hogyan megy azon összes dolgok leírása amit valaha is megbántatok,( a gyakorlat amit Kuthumi kért ), nekem elég nehezen megy, mert én úgy gondolom, hogy amit elkövettem valaha is , azt azért és úgy tettem , ahogyan akkor a legjobban tenni tudtam , az akkori testi-lelki-szellemi pillanatnyi állapotomban, amiket már elfogadtam, és úgy tartom róluk , hogy ezeknek akkor úgy kellett megtörténnie, mert nem tudott máshogyan. Nehezemre esik, most úgy dolgokra emlékeznem , hogy megbántam?? hmmmm... ? Ti ????
- amarana blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 915 olvasás
Amarana... ém pontosan ugyanígy voltam vele... visszaolvasva, igazi megbánót nem sikerült írnom... mert ha akkor azok a dolgok nem úgy történtek volna... akkor egész más ember lennék... és feltételezem, nem olvashatnám ezeket a vezetéseket... mert úgysem érteném...
szia
Ém
Sziasztok, gondolkodtam én is ,és csak azt tudtam leírni ,amit már elengedtem, és elfogadtam megbocsájtottam magamnak, hiszen jó régóta segitséget kaptunk a felszinrehozására és elengedésére.
A félelmeimet is magamhoz öleltem anno, ami még megmaradt, régről, sőt mivel ezek lesznek mondta anno Kuthumi az erősségeink, már nem is félelmek, hanem egy semleges térben lévő átalakuláson keresztül ment , csupán ösztönző gondolatként van jelen. (talán jelen se kéne lennie :)
Azért volt érdekes ez a feladat, mert lett egy tapasztalatom arról, hogy a jelenben élés érzelmi ,mentális tudatossági szintjéről mennyire más visszamenni , felidézni a régit.
Én a reményeimmel, vagyok "bajban ", mert az előzetes Buddhista tanok gyakorlatainak következményeként elég rég azt vettem észre vágytalan vagyok, sok szempontból.
A bizalom, hogy minden kegyelemben és csodálatos módon ér el hozzám átalakult,
Sziasztok, szép napot !
Sziasztok!
Hasonló tapasztalatom volt nékem is.Mikor felidéztem,olyan volt mintha egy semleges térben már teljesen átalakultak.
Csodás napot mindenkinek !
Amarana Kedves,azt hittem,csak én ütköztem meg ezekkel a gondolatokkal:)Végső soron ugyanezekre a következtetésekre jutottam,mint Te:)
Drága „Útonegyüttjeim!”
Én is megakadtam először itt, arra gondoltam, ha fél az ember, vagy negatív kisugárzó, korlátozottságot jelentő hiedelmei vannak, akkor még nem biztos, hogy társul hozzá megbánás (azaz bűntudat), de fordítva azt hiszem igen. Ez két egymásba érő, de nem ugyanaz a dolog.
Viszont mindkettő által manipulálható az ember, így illúziók álltak közém és az én saját Igazságom közé.
És azt hiszem a gyakorlat arról szól, hogy ne csak a megbánásainkat – amit én is kevéssé tettem, hisz tudtam mindig, hogy egy sokkal lényegesebb, erősebb részét képviselem, még akkor is ha mások ezt nem látják - - hanem az összes félelmeket, negatív hiedelmeket is számba vegyük a csoportoknak megfelelően. (érdekes, hogy áthatják egymást a csoportok, egyik félelme, hogy sugárzódik, tevődik át a másikra). Én így értettem.
Hassuk át az Isteni Jelenlét kegyelmével, a folyékonság megélésén át. Elbocsátani, lezárni végérvényesen. És végre kapcsolódjunk az Igazságunkhoz. Lehozni, megélni végre illúziók elbocsátásával.
Ehhez kaptunk most segítő Jelenlétet. Nagyon szép két napot és további áldott létezést Mindannyiunknak. Úgy Legyen
Igen ,én is ,mint mások elakadtam ott!Aztán mégis volt mit írnom,mert még mindig akadt,ami a mai napig nyomaszt és bánt!Utána istennőként írva a levelemben,mégiscsak hozzátettem,amit te is leírtál:mindent úgy tettem,ahogy akkor az adott pillanatban a legjobban cselekedhettem!Hozzáteszem ,azért voltak "durva" dolgaim!Tehát jó mélyen magamba tekintettem ,így volt mit találnom!Hát őszintén:nem esett nehezemre,itt volt az ideje,hogy kiírjam magamból s ez nekem így jó is volt!üdv
Szevasztok!
Nekem két dolog volt eddig is, és most is amit már az olvasásnál a papir szegélyre kiírtam:
Egy tinédzserkori elsietett döntés: fogorvosi. Amit ma fogszabályozóval lehetne korrigálni. /amúgy ettől függetlenül van fogszabim 2 éve már/ és egy napló elégetése...nem az enyém volt, mégis hozzám tartozott..:(( . Ha ez a két esemény eszembe jut mindig erős érzelmek kerítenek a hatalmukba. Inkább bánat, félelemnélküli bánat: mintha a két "sértett" fél szomorúan nézne vissza rám az idők távlatából. Asszem lassan ők is megértik hogy úgyan úgy élnek tovább a szívemben mint bármi más.
Úgy hogy most is mint mindig segít etta csati..:))
Ami a félelmekket illeti azokkal kapcsolatban u.az a helyzet mint nálatok: szembenéztem velük. Azt hiszem, most mégis jó, hogy itt van a kegyelmi energiák segítsége: egész furcsa és a mostani életemhez nem köthető félelmek is kikukucskáltak. Csak hagytam, hadd menjenek, kegyelemben.
Szia Amarana!
Én is beleszaladtam ebbe a megbánásos dologba... persze, persze, tartok ott, hogy megbocsátottam magamnak... meg pontosan tudom, hogy mindig azt tettem, ami ott, akkor számomra elérhető legjobb.... Viszont, sikerült megtalálnom azt a megfogalmazást, ami e mögé vitt: Mi az, amire nem vagyok büszke...Hm... volt... Gondoltam, hátha neked is segít, vagy továbbvisz...
Szép napot!
Tyűűűha, ...mennyire igazad vannn!! Ezer köszönet, ez is jó, .... egyben azt gondolom , mindnek ugyanaz az alapja kiindulópontja, a pillanatnyi állapot ,"nem tudás"- ami tapasztalattá válik! Ahogy mondani szokták: Jó iskola a tapasztalás, csak magas a tandíj ! :-))
Sok jót !