A szabadsághoz vezető út.

A sors predesztináció,és-vagy szabad akarat?
E kérdés megválaszolásakor a polaritás törvénye a mérvadó.
A determinizmus és a szabadság két olyan pólus,amely összetartozik,és éppenséggel feltételezi,nem pedig kizárja egymást.
A szabadság nem létezik determinizmus nélkül,és fordítva.
A kettő kölcsönösen feltételezi egymást,ahogyan a fény a sötétséget,a belégzés a kilégzést.
A szabadságba vezető út a törvényszerűségek teljesítésén keresztül vezet.
A paradox igazság így hangzik:Az szabad,aki engedelmeskedik a törvényeknek.
Az emberek többsége a szabadságot a szabad akarattal azonosítja - ez az út azonban nem a szabadság útja.
A szenvedés nem más,mint az univerzum törvényei és az emberek között fennálló súrlódás.
Ha beteljesítjük a törvényt,nem érzékelünk súrlódást többé.
Az abszolút szabadság elérésének aranyszabályai a következők:

1.Ismerd meg önmagad (mikrokozmosz)!
2.Ismerd meg az univerzum törvényeit (makrokozmosz)!
3.Ismerd fel,hogy a törvény jó (érd el a harmóniát)!
4.Szabad akaratodból teljes mértékben rendeld alá magad az univerzum törvényeinek!

E négy lépés mintegy magától termeli ki létünk kvintesszenciáját,aminek a neve:szabadság.
Aki szabad akaratából alárendeli magát a törvénynek,az egy lesz azzal,maga is törvénnyé lesz - s ezen túl semmi sincsen ami útjába állhatna.
A szabadság legmagasabb fokát akkor értük el,ha azt mondhatjuk:"Uram,legyen meg a Te akaratod."

Thorwald Dethlefsen:A sors mint esély c. könyvéből.