Lélek-Felismerő Utazás

Növekszik bennem az izgalom, mert jövő pénteken elkezdődik Flo Aeveia Magdalena Lélek-Felismerő Utazás hétvégéje. A napok fogyásával egyre élénkebb bennem az emléke a márciusi Lélek-Felismerő Hétvégének, amin Glastonburyben én is részt vettem. Nem voltam jó állapotban, amikor megérkeztem, sőt igazából semmi kedvem nem volt elmenni és ott lenni, de Natasha annyira kedvesen hívott, hogy nem tudtam nemet mondani (szerencsére, azóta is hálás vagyok neki :-)).
Az ismerkedő, felkészülő kört követően Flo és segítői szinte észrevétlenül kezdték oldani a jelenlévők azon gátjait, melyek akadályozzák, hogy hinni tudjunk a belső hangunknak, bízni tudjunk az intuíciónkban. Csak később értettem meg, hogy ez milyen fontos lépés volt, hiszen a Lélek-Felismerő Utazásban az egész csoport támogatja azt, aki éppen utazik és az összes kommunikáció lélektől-lélekig történik, ezt értsd szó szerint, a semmiből kerül elő az a lélek-nyelv, ami racionális aggyal halandzsának tűnik, de az utazó pontosan érti és reagál rá (és a jelenlévőkből olyan természetesen bukkan elő a nyelv, mintha mindig azt beszélték volna, hiszen így is van :-)).
Megkezdődtek az utazások, amelynek számomra legvarázslatosabb pillanata az volt, amikor az utazó a felkészítés után egyszer csak megadta magát. Ezt is értsd szó szerint, azt látod, hogy egyszer csak kicsuklik alóla a lába, mintha eszméletét vesztené (közben pontosan tudatában van annak, ami történik), nem ájulás történik, csak az egó teszi le a fegyvert a lélek előtt. Azt hiszem attól olyan varázslatos ez számomra, hogy ennek még ennyire fizikai szintű megnyilvánulásával még nem találkoztam, mint Flo work-shopján.
Az utazásokból visszatért társaink ragyógóak voltak, tényleg újjászülettek, bennem pedig nőtt közben a békétlenség, belső nyugtalanság. Közben az egyik szünetben kaptam egy telefont, ami előhívta az egyik legönpusztítóbb mintámat. Ez a minta (talán addig fel sem figyeltem rá, hogy mit működtetek) ott iszonyatosan erősen előjött, aminek az lett a következménye, hogy teljesen elszigeteltnek éreztem magam.
És ez belevitt abba, hogy spontán elinduljak a Lélek-Felismerő Utazásban. Persze figyeltek rám, és azonnal ott voltak a támogató kezek. Tényleg utazás volt, végigutaztam az összes önpusztító mintámon, az elmém iszonyatosan erős mindent megkérdőjelező vetítésein. Mindennek tudatában voltam, de mégsem én irányítottam, legalábbis nem az a részem, amelyik általában szokott. Azután egyszer csak a szenvedés elszállt és szétáradt - ezt is értsd szó szerint, mert nagyon fizikai élmény volt - a sejtjeimben az öröm. Mintha szétrobbant volna bennem egy fény-bomba és az mindent bevilágított, innentől kezdve másképpen utaztam. Világokon, életeken keresztül. A életem eddig legteljesebb egység-élményét éltem meg. Láttam szállni a sast, és egy voltam vele. Hullott az eső és egy voltam vele. Vadállatok rohantak a vadonban és én rohantam ott. Kígyó szeme tekintett rám a tűz lángjain keresztül és én voltam a lángoló szem. Majd végül egyszerűen csak fény voltam, ezer színű.
A Lélek-Felismerő Utazás legnagyobb a az volt számomra, hogy sokkal könnyebben realizálom azt, hogy minen az én döntésem és választásom. Ez lehetővé teszi számomra azt, hogy sokkal gyorsabban kilépjek a szenvedés és elkülönültség illúziójából és visszaérkezzek az örömbe.
Mindenkinek kívánom, hogy egyszer legyen része egy ilyen sorsfordító utazásban!

Ezt akár most is megteheted, mert még van néhány hely Flo jövő pénteken kezdődő Lélek-Felismerő Utazására. Ha érdekel, írj nekem és elküldöm a programot: kriszta@vereskriszta.com

Szeretettel és az Istennő áldásával,

Veres Kriszta