Nem leszek kertész
margardian · 2010. április 8. 07:14
Kategória:
Hogy imitt amott komolyra is váltsam a szót, hogy lássátok nem kergültünk meg annyira, a húsvét idején történt tapasztalatomról szeretnék nektek beszélni.
Kertészkedtem a fiamnál csodás kapcsolatban a Földdel.
Egy jó idő múlva mély szomorúság lett rajtam úrrá.
Nagyon szomorú lettem.
Igazából még most is a hatása alatt vagyok, és azon dolgozom, hogy felülemelkedjek rajta.
Képzeld el,,, sok szép virág bimbózik növekedik.Mi mondjuk,hogy szép...és azt mondjuk valamelyikre hogy az nem , az gaz.
És azokat kiirtjuk ,mert mi istent játszunk..és eldöntjük,hogy az nem kell.
Megéreztem magamban a kettősséget.
Mégpedig,ahogy éreztem a (gaznak nevezett) növényeket,amelyikeket kiszedtem, az érzésüket ahogy megadták magukat.
És azt is éreztem,hogy az emberek által értékesebbnek tartottak,pedig elfogadásban voltak velük.
Megérzékeltem azt a ribbilót is amit okoztam a bogárkáknak...... azt se tudták hova meneküljenek. A sok csiga...amiket máshova raktam. ..
Egy idő után nem gereblyéztem, kapáltam,hanem kézzel dolgoztam ,hátha más nekik... és végig beszéltem... gondolatban hozzáajuk. Igaz csak egy könyvét olvastam Anasztáziának, de hozzáküldtem a gondolataimat és ö mondta beszéljek hozzájuk. .. bocsánatot magamtól kértem.
Emberi "elvárások" szerint nagyon szép lett :)
És jött a felismerés....
A nálunk magasabban fejlettebb lények,"az erősebbek"...ugyanezt eljátszhatták velünk..
Gyerekeim hagyták volna,a kertet de a szomszédok rosszallóan néznek ... trehánynak gondolják,és haragos energiákat küldenek feléjük,éreztem.
Mert nincs "rendben" a kert.
Az ő elvárásuk szerint.
Nem azért meséltem el,hogy féljen valaki az egységet megtapasztalni,és fejleszteni a képességeit,csak számítson arra is,hogy vannak esetek amikor nem olyan könnyű.:)
Ne haragudjatok,de ki kellett írnom magamból.
Nem leszek kertész, de a kelő nappal én is kelek.
- margardian blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 848 olvasás
Igen,pontosan ugyanezeket éltem át a tavalyi kertészkedésem alatt,ugyanezt!Én voltam az egyedüli aki a sok kerttulajdonos közül nem fogott kapát,hanem kézzel tettem./pedig ugye a földet forgatni is kell/.Nem érdekelt.Sosem értem a végére így.
Bár zöldségeket termesztettem,mert mi megettük s hasznunkra vált a táplálkozásunk szempontjából.De nem kerülte el a figyelmem a gaz/növény szintúgy ugyebár,akik a természet eredeti állapota.
Nagyon csodás dolog nap mint nap a természetben,növények között,olyan sok felismerést kapunk.
Örülök marga,hogy megosztottad a összehasonlításokkal együtt.Így van.
""Mindig segít a természet megérteni,hogy mi folyik körülöttünk s bennünk.""
Tavaly tavasszal történt fiammal mentünk a kertben....roppant lelkes volt. Ő most kertészkedni fog. Kapott kis műanyag locsolókannát.
-Anya ezt meglocsolom!
- JÓ.
-Ezt a szép virágot is meglocsolom.
-Azt nem kell, az gaz. Tudod vannak szép virágok meg.....(itt közbevágott)
-Anya! Minden szép!
Hát én szörnyen éreztem magam. Elfeledtem. Könnyű mondani, hogy persze mindent szeretünk. De csinálni? Egy 4 éves nem olvas egy csomó komoly művet, hetente 3 csatornázást felemelkedett mesterektől , nem kommenteli tele mindenki irásait, mégis csak úgy jön neki....
Igen!A kislányom néha szedegeti nekem a növényeket és hozza oda:anya virág!Még egy fűszál is az neki és látom,hogy nem tűnik neki szebbnek egy rózsa,mint egy csokor gaz.
Nem tudja meg különböztetni .Nincs miért.Jó lenne ez megmaradni így,de hát jön a suli és a környezet óra,hm.
UI:Nagyon régóta ,ha virágot vásárolok ajándékba az csak cserepes lehet,mégiscsak él.
Örülhetünk annak,hogy ezek a csöppségek mennyi mindenre felhívják a figyelmünket,emlékeztetnek.
Sziasztok!
Nem kell ezt a gaz dolgot ennyire komolyan venni:-) Ő is növény, szép is, jó is, de nincs helye a konyhakertben, legalábbis nem tömegesen:-))). Normál mennyiségben, természetesen minden növénynek, mindenhol jelen kell lennie, csak ha már a többiek elnyomásával szerez magának életteret, azt nem szoktam hagyni. Csak ennyi.
Anasztázia azt mondja erre, hogy ha már elég tiszták leszünk, akkor ez úgy fog történni, hogy sétálgatunk a kertecskénkben, és örülünk a növénykéknek, akik ettől nagy boldogságban fejlődnek. Ha gazt látunk a konyhakertünkben, egyszerűen csak megkérdezzük, hogy mit keres ő itt, nem itt lenne a helye. Erre ő szegény elpusztítja onnan saját magát, mert nem részesült a szeretetünkből.
Szóval, azt mondja Anasztázia, hogy normál esetben nem kézzel szedegetjük ki a gazt, hanem az akaratunkkal:-) Persze, máshol ki fog nőni, csak nem tömegesen a zöldségeink közt.
Már egy ideje olvasgatom az oldalt hozzászólás nélkül, de most nem bírom ki, hogy ne mondjam el, hogy pár órája épp a konyhakertben huzogattam ki a tarackot és egyéb gyomokat sok sok "földlakó" élőlény életét felkavarva és bár tudom, hogy ők nem csinálnak ebből drámát, de arról gondolkodtam, hogy lennie kell egy jobb módnak, hogy ezzel több kárt okozok mint hasznot, hogy én csak az ültetett növényeket akarom segíteni és nem háborúzni.. és ma gondoltam először arra, hogy talán mégsem kéne kertészkedni..
Azt hiszem pont ezt a választ kerestem, hálás köszönet mindenkinek a témafelvetésért és a hozzászólásokért!
Anasztázia könyveit már vagy fél éve el akarom olvasni, holnap meg is veszem az elsőt!
Érzem, miről beszéltek! Az erkélyládámban az idén csodálatosan növekednek a "GAZ"-ok is. Nincs szívem kihúzni őket! Talán most kevesebb szándékosan növesztett virágom lesz, mint eddig! :-)