A szomorúság mélyebb értelme

OSHO ZEN TAROT

Felhők 9.: Szomorúság

Ezen a képen Ánanda, Gautam Buddha unokatestvére és tanítványa látható. Ő mindig Buddha mellett volt - negyvenkét éven keresztül gondoskodott róla. Amikor Buddha végül meghalt, a történet szerint Ánanada még mindig mellette volt, és sírt. A többi tanítvány elítélően magyarázta neki, hogy Buddha tökéletesen beteljesülve halt meg - inkább örvendeznie kellene. De Ánanda ekkor így szólt: "Félreértettetek engem. Én nem őmiatta sírok, hanem saját magam miatt. Egész életében mellette voltam, és még mindig nem érkeztem be." Ánanda aznap egész éjjel virrasztott, elmélyülten meditált fájdalma és szomorúsága fölött. Azt mondják, másnap reggelre megvilágosodott. A nagy bánat és szomorúság időszaka a nagy átalakulás lehetőségét is magában hordozza. De az átváltozáshoz mélyre kell merülnünk önmagunkban, fájdalmunk legmélyebb gyökereihez kell eljutnunk, és ott ítélet és önsajnálat nélkül kell szembenéznünk vele.

"A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd. Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek... A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen - mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel. Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel? Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed elhagy... azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy... annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled. Magányosságod sírásában... ott a lehetőség; ha jól használod, tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget - használd fel. A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj! És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik."

forrás: http://www.dudus.hu/tarot/zen60.htm