Vagyok, Aki Vagyok!

Miért szeretnéd,hogy tiszteletben tartsanak?

1 kérdésem volt,ennyi!Szeretném tudni,hogy miért várja el valaki,hogy tiszteljék?Ezért kérdeztem kathlent,mert engem nem érdekel,hogy tisztelnek e vagy sem?Már nem!Hogy ez másnak még miért fontos?Ez kötekedés?Nem ebből az indittatásból kérdeztem,ha hiszitek ,ha nem,ha ezt érzitek,ha nem,mert nem érdekel!1 választ szerettem volna attól,aki még fontosnak tartja,hogy tiszteljék!MIÉRT?

Nem engem kérdeztél :PP, de egész délután te járkáltál /:))/ a fejemben! Asszem megértelek! Ne add fel. Tudom, hogy nem fogod, de olyan jó leírni. :P

Leírom az én tapasztalatomat / hogy én miért szerettem volna hogy tiszteljenek/: mert bizonytalan voltam, mert tele voltam kétséggel és az egész mi ezt a nagy maszlagot összefogta az az egom volt. kicsi volt és megfélemlített. Tele félelemmel és rettegtem hogy ki fog "holnap ismét belém taposni". De: ÉN voltam a mosoly és kiegyensúlyozottság mintaképpe. csendes, szelíd és megértő...és belül fájtam és forrt a sz@r..Majd már nem mosolyogtam. belül szomorú és kiégett volta.
Szerettem volna ha tisztelnek. Mást sem tiszteltek. Senki nem tisztelt senkit. csak meneteltek és futottak az ócska életük után....
Azt szerettem volna, hogy olyanok tiszteljenek akik nem tudják hogy mi a tiszetlet. Szó sem volt itt rosszaságról, csupán hiányrol. Önmagukat sem tisztelték...
És akkor kiömlött a bili....és kikértem magamnak, az uristeni, ingyombingyom málibe...
És attól kezdve legalább nem rudtak belém...igaz másba igen de engem kikerültek...ELKEZDTEM MAGAM TISZTELNI!
Úgy voltam vele, hogy ha másnak nem megy hát én megpróbálom...és akkor egyszer csak megváltoztak a dolgok.
Már nem érdekelt hogy tisztelnek. nem akartam "viselkedni" csupán önmagam akartam lenni. na ez neccesebb volt mert kilógtam a sorból...ez egy másik történet...:))
...és ez tudod miért volt. minden miért volt?? Mert gyermekként nem tiszteltek...nem azért mert rosszak lennének a felnőttek, csak mert egy gyermeket nem kell, nem szabad tisztelni, nehogy elbizza magát - hogy tudja hol a helye a társadalomban. Vannak lépcsök, van hierarchia. Egy jól összetákolt társadalomban élünk. Már akkor is -gyerekként megállt az ész -de Johanna ebbe nőttünk fel.
El kell kezdenünk önmagunkat tisztelnin /te ezt tudod/, kiosztani egy két segberúgást - adott esetbe pont annak aki szembe jön /nem biztos hogy ő a főkolompos de boxzsáknak megteszi/ - és akkor elkezdődhet egy folymat, mely finomodig addig, hogy elkezdjük tisztelni önmagunkat OLYANNAK AMILYENEK VAGYUNK IGAZÁN és tisztelni a másikat . Elismerni hogy van...ez nem azt jelenti, hogy emlékeztető oltásokat nem kell osztogatni. Hogy miért: mert pölö meg mernek sérteni épp egy önfelfedezési ponton, amikor a leg érzékenyebb az ember, amikor egy sérült részét ápolgatja, fogadja el. Nah akkor semmi sem számít: mind egy anyaoroszlán védem a belső gyermekemet. Akkor ne adja a jó isten hogy valaki bántson...:))
Igen ez egy átalakulás egy beteg világban.
nah én így csináltam.:))

Hogy hangzik::DD
Át kellett verekednem magam a gazon,....a köv generációnak majd könnyebb lesz.
Tudod mit figyeltem meg?? Ma mosolyognak a gyerekekre....mikor én kicsi voltam mindenki nagyon tekintélyelvüen nézett egy gyerekre. Nehogy elbízza magát, pedig nem egy őserdőben nőttem fel...hanem egy értelmiségi csalág sarjaként egy kulturvárosban....