A spirituális úton terjedő betegségek tízes listája

CÍMET NEM TUDTAM ÁTÍRNI

Osho - Az egyéniségről

Azon a napon, amikor rádöbbensz, hogy az identitásod hamis, szedett-vedett, amit úgy szedtél össze a többi ember véleményéből, ülj le egy kicsit csendben és tűnődj el azon, hogy ki is vagy…

Osho - Az egyéniség„A társadalom, a család az iskola, mindenki megállás nélkül arra késztet, hogy légy egoista. A modern oktatás, pszichológia elképzelése is az, hogy ha az embernek nem elég erős az egója, akkor nem lesz képes megállni a helyét az életben, ahol pedig nagy a versengés, és aki szerény, azt bárki félrelöki, az mindig a háttérbe szorul. Acélkemény, erős egóval kell rendelkezned ahhoz, hogy megvívd a magad harcait ebben a versengő világban, csak így érhetsz el sikereket. Az élet bármely területén – legyen az üzlet, politika, vagy bármilyen hivatás – egy rendkívül önző és rámenős személyiségre van szükséged, és a társadalom igyekszik már a gyermekből előhozni ezt a rámenős személyiséget. Elejétől fogva azt mondogatják neki: „Legyél te az osztályelső!” És amikor a gyerek osztályelső lesz, mindenki megdicséri. Ilyenkor mit csinálsz? Kezdettől fogva az egóját hizlalod.
Az ember legnagyobb betegsége minden vonatkozásban: az ego. Ha sikereid vannak, attól az egód hatalmasra nő. Ez azért veszélyes, mert így később hatalmas sziklát kell majd elgördítened az útból. Nagyon nehéz tőle megszabadulni. Ha pedig az ego kicsi, mert sikertelen vagy, mert kész csődtömegnek érzed magad, akkor az egód egy hatalmas, tátongó seb lesz. Fáj, sajog, kisebbrendűségi érzésed lesz miatta, ami sok problémát okoz. Félsz belevágni dolgokba, még a meditációba is, mert tudod, hogy sikertelen ember vagy, tudod, hogy eleve bukásra vagy ítélve – ez lett a rögeszméd. Neked eddig még semmi sem sikerült, és a meditáció olyan nagy dolog, miért éppen ez jönne össze?
Tehát ha az ego nagy, az óriási akadályt jelent, ha viszont kicsi, akkor fájó seb lesz, ami végül szintén akadályt jelent. Mindkét esetben az ego az egyik gond.

Az anyaméhben minden gyermek tökéletesen boldog. Maga a lénye boldogság, a tudó és a tudott között még nincs különbség.
A gyermek megszületik, hirtelen kibillen az egyensúlyából, és kint találja magát a világban. Egyszerre csak kiszakad a táptalajból , az anyjából. Megszűnik a biztonság és nem tudja, hogy kicsoda. Az anyaméhben ezt nem kellett tudnia. Nem kellett tudnia: ő akkor teljes volt, és nem kellett tudnia, hiszen még nem volt különbség. Nem volt „te” , tehát nem merült fel az „Én” kérdése. A valóság osztatlan volt, nem kettősség.
De ha egyszer a gyermek világra jön, attól kezdve arról szól az élete, hogy megtudja, ő kicsoda. Ez természetes. Az ember egy életen át próbál rájönni, hogy ő kicsoda is valójában, ez a legalapvetőbb kérdés.

Az igazi középpontod a mindennek a középpontja. Az igazi éned a mindennek az énje. A középpontban az egész lét egy – ahogy a fényforrásban, a napban is egyek a sugarak. Minél jobban eltávolodunk a forrástól, annál távolabb kerülnek egymástól is
Az igazi középpontod nemcsak a te középpontod, hanem az Egész középpontja. Mi viszont létrehozzuk a magunk kis személyes, házilag gyártott középpontjait. Szükségünk van rá, mert a gyermek személyiséghatárok nélkül születik, és el sem tudja képzelni, hogy ő kicsoda Ez egy túlélési szükséglet. Hogy éljük túl? Nevet adunk a gyermeknek, hogy azonosítani lehessen. Persze a személyiséghez kapcsolódó valamennyi képzet kívülről jön: valaki azt mondja szép vagy, valaki azt mondja, intelligens vagy, valaki azt mondja eleven vagy….Te pedig összeszeded mindazt amit az emberek mondanak rólad. Mindabból amit az emberek mondanak rólad kialakítasz egy bizonyos képet. Soha sem nézel önmagadba, és nem nézed meg ki vagy valójában. Belső valóságodhoz, egyedül csak te férhetsz hozzá.
Azon a napon amikor rádöbbensz, hogy az identitásod hamis, szedett – vedett, amit úgy szedtél össze a többi ember véleményéből…ülj le egy kicsit csendben és tűnődj el azon, hogy ki is vagy. Sok idea fog felmerülni. Figyeld meg, hogy ezek honnan származnak, és akkor képes leszel rálelni a forrásukra. Bizonyos dolgok az anyádtól jönnek – ez a magadról alkotott kép úgy nyolcvan százaléka, más dolgok az apádtól, mást pedig a tanáraidtól, barátaidtól, környezetedből vettél át.
Miféle identitás az, amihez te semmivel sem járultál hozzá? Pedig csak te vagy az az ember, aki hozzájárulhatott volna, méghozzá száz százalékban.
Ezentúl ne a külvilágból gyűjts képeket, ne a többieket faggasd arról, hogy milyennek látnak , hanem nézz szembe magaddal. Minek is kérdeznéd tőlük? Magukat se ismerik, hogyan ismernének téged?
Nézd csak meg, hogy működik ez az egész, hogy következnek a dolgok egymásból: a hazugság újabb hazugsághoz vezet. Téged rászedtek, azok akik ezt tették nem is tudnak róla. Az apádat, anyádat, tanáraidat is becsapták, ők pedig téged csaptak be. Te is ezt fogod tennia saját gyerekeddel?
Egy jobb világban, ahol az emberek intelligensebbek, tudatosabbak megtanítják a gyermeknek, hogy az identitás képzete hamis: „Erre szükség van, mi adjuk neked, de ez csak időleges, addig, amíg te magad rá nem jössz ki vagy.”
Nem lesz a valóságod, és minél hamarabb felfedezed az igazi valód, annál jobb, mert attól a pillanattól fogva kezdődik az igazi életed. Akkor válsz egyénisséggé!”