Szigeti Antal: A "spirituális ábécém" betűi - spirituális forrásaim tömör összegzése

Az abc

2008. december 21-ét követően – már 22-én délelőtt, először Erzsin keresztül – elkezdtük megkapni az „új helyzettel” kapcsolatos tanításokat. Ennek egyik legfontosabb üzenete az egyediség minden eddiginél sokkal tökéletesebb kibontakoztatására irányul. Én is megkaptam a „késztetést” a 24 hónapos „felemelkedési iskola” megtartására, majd az Anikóval (január 2-án) folytatott hosszas „konzultációnk” során – melyben Orin ebben a programban erőteljes támogatásáról biztosított, és tisztázott néhány részletkérdést – már felmerült az előkészítés kérdése. Másnap reggel Erzsi – miután többször elolvasta a Szilveszterkor átadott, „Az Új Fény hajnalodása” című Orin meditációt, először azt mondta, hogy ez pont az a szint, amit ő a december 22-ei channellingjében átvett, majd néhány perc múlva spontán kifejtette, hogy mindazok a tanítások, melyeket az elmúlt 10 év során igyekeztem átadni, mind az „abc” egy-egy betűje, és most van itt az ideje, hogy használni kezdjük ezt az abc-t. Bennem erre egyből rímelt Kuthumi tanítása miszerint „befejeztétek az alapozó oktatás 12 évét” – vagyis megtanultatok olvasni – „most már magasabb szintre léphettek”. - Ezzel szerettem volna bemutatni azt is, hogy milyen szinkronicitások kísérik az új tanítások átvételét.

Előtte már hosszasan fontolgattam, hogy milyen sorrendben vezessem fel az „új tanításokat”. Három bázispont mindenképpen kialakult:
• A korábban integrált tanítások, mint erőforrások – tehát az abc bemutatása
• A harcos ösvény bemutatása – melyre szintén rímel Kuthumi az 1:1 (2009)-ben (ld. novembernél)
• A frissen kapott tanítás és információk, melyek szerint a második felemelkedési hullám után „gyökeres fordulat” következik a spirituális fejlődés jellegében

Ez a három információ együtt fejezi ki – kezdeti fázisában – azt az állapotot, melyből kiindulnak e 24 hónapos folyamat tanításai.

A korábban bemutatott szinkronicitások miatt kezdjük tehát az abc-vel – ez valamilyen módon nyilván a saját „spirituális eszmélésem” bemutatása is. Ezt nem tartom példaszerűnek, sokkal inkább véletlenszerűnek, ezért nem törekszem annak korrekt bemutatására, inkább csak arra, hogy valamilyen szinten áttekinthető és megérthető legyen.

Stabil materialista háttérben nőttem fel, szüleim elsőgenerációs falusi értelmiségiek voltak – most már városi nyugdíjasok. Onnan kerültem – az akkori időszakban – elitgimnáziumnak számító kecskeméti Katona József Gimnáziumba (matematika tagozatra), és akkor még azzal egy épületben lévő középiskolai kollégiumba. Sokszorosan elismert és honorált éltanulóként végeztem el a gimnáziumot, majd felvételi nélkül mehettem a szegedi JATE Természettudományi Karára matematikus szakra – bár eredetileg inkább fizikusnak készültem, és az úgynevezett „olimpiai keretből” jól ismertem a pesti fizikus-évfolyam többségét is. Ez már egyfajta „isteni beavatkozás” volt. A szegedi matematikai iskola akkor világhírű volt – a ma közismert nevek közül (nyilván véletlenül) éppen ott tanított Lovász László, Csörgő Sándor, a „nagy öregek” közül Szőkefalvi Nagy Béla, Tandori Károly, stb. Két évig Eötvös Kollégista voltam – a volt szobatársaim nagyobb része egyetemi karriert folytatott, és most az Akadémia illusztris tagjai – legalább „nagydoktorként”, míg a többiek jórészt külföldre mentek dolgozni. Elég hamar kiderült számomra, hogy egyetemi karriert nem szeretnék kezdeni, a külföldre menéssel viszont sokáig kacérkodtam – végül itthon maradtam. Jócskán belemerültem az egyetemi élet „élvezetekkel telt” részébe is.

1982-ben Kecskeméten kezdtem el dolgozni programtervező matematikusként, 84-ben levelezőn elkezdtem a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet Ipar szakon – ezt végülis hét érvényes félév befejezése után a rendszerváltás körüli hétköznapi élet forgatagában félbehagytam. 87-ben – majd 3 év együttélés után megnősültem. Első feleségem orvosnő, ma ideg- és elmegyógyász főorvos, részt vett több nagy gyógyszerkipróbálási kísérletben, így első kézből szerezhettem tapasztalatokat a gyógyszergyártók módszereiről. Kapcsolatunk fokozatosan kiürült – hivatalosan 2000. februárjában váltunk el. A rendszerváltás idején – nagy reményekkel telve – részt vettem az egyik (akkor nagy) hazai párt megalapításában – elég kis sorszámú tagkönyvem tán még megvan valahol. Mondanom sem kell, hogy a politika sem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.

A 90-es választások után az egyik utolsó „Tanács Kiváló Dolgozója” kitüntetés átvétele után otthagytam utolsó „igazi alkalmazotti” állásomat, és magánvállalkozásba kezdtem – folytattuk a számítógépek „tanácsi mezben” elkezdett forgalmazását. A nagyon jól indult néhány első év – és legalább két újabb szakma kitanulása - után, újabb „isteni beavatkozásként” ellehetetlenült az első vállalkozásom működése, melyet eladtam, és másikba kezdtem, már inkább a békés megélhetés szándékával. A stresszes vállalkozói életmód és a helyi vendéglátóipar fellendítésére a fogyasztás fokozásával tett próbálkozások eredményeként 94 elején, amikor hazaértünk a síelésből 105 kilónak mázsáltam magam. Ekkor jött el – utólag nézve - a „Remete” periódus az életemben, mivel ekkor elhatároztam, hogy ez így nem folyhat tovább – eljött tehát az önvizsgálat, a befelé fordulás ideje.

Ezzel talán megvannak a „színpad” főbb komponensei – mely környezetben elbeszélhetővé válik a „fordulat”, avagy hogyan irányult a figyelmem az ezotériára. Bár voltak - később elfeledett, majd mára újra felidézett – gyermekkori „belövéseim”, igazából az első komoly impulzus Gáti Tamás barátom halála volt 1992 nyarán. 1979-es közelebbi összeismerkedésünk után – amikor szobatársak lettünk az Eötvös Kollégiumban – szinte párhuzamosan folyat az életünk, két rövidebb időszakot kivéve – amikor Tamás Budapesten és Bécsben dolgozott – szinte minden nap találkoztunk (általában egy sör mellett), még a házunkat is egymás mellé építettük. Kiderült, hogy gyermekkori szívbillentyű rendellenessége volt, amit szinte mindenki előtt eltitkolt – még a felesége sem tudott róla. Minden materialista meggyőződésemmel együtt a jelenlétét még hetekig éreztem – és ez, mindenesetre elgondolkodtatott. Talán akkor nyáron került a kezembe Alexandra David-Neel könyve, a „Mágusok közt Tibetben”. Aztán követte még néhány – a „tibeti vonal” érdekessé vált számomra, sokat profitáltam Lobszang Rampa könyveiből, majd elkezdtem érdeklődni bizonyos energiatechnikák iránt is – mint például a reiki. Nagyon érdekelni kezdett az „életerő-energia”, különösen Wilhelm Reich kutatásai az ’orgon’ról, Reichenbach báró tanításai az ’od’ról. Szintén nagy hatással volt rám Markidesz könyve, „A ciprusi mágus”, amely Daszkalosz tanításait és gyógyításait mutatja be, illetve később ennek számos folytatása is.

Az ezoterikus tanítások megismerésének ezen „eredeti tőkefelhalmozási időszaka alatt” elkezdtem tanulmányozni a tradíció [vagy őshagyomány] tanításait, meglehetősen részletesen Hamvas Béla ’Scientia Sacrá’ját, még elég elmélyülten René Guénon tanításait, és felületesebben Evola, Schuon és a magyarok közül László András munkáit. Jelentős impulzus volt, hogy rábukkantam Castaneda könyveire. Először talán a ’Belülről izzó tüz’et olvastam – ami utólag nézve meglehetősen rossz választás – de ekkor még elsősorban mentális kihívásnak tekintettem az új dolgokkal való megismerkedést. Aztán jött a ’Másik világ kapujában’, az ’Ixtláni utazás’, majd már az Erzsivel közös „korszakban” a „Mesék az Erőről”. Ez utóbbival kapcsolatban máig velem van a kép, amikor felolvastam a könyv befejező részéből, hogy „hogyan szerették az indiánok a Földet”, és közben és utána hosszasan csorogtak a könnyeink. Ugyanilyen meghatározónak bizonyuló tanítás volt Dan Millmann első könyve, ’A békés harcos útja’, melyet az évek során legalább tízszer biztosan elolvastam – majdnem ennyire inspirálóak a folytatásai is, Dan későbbi könyvei.

Valószínűleg nem sokkal a megjelenése után megvettem Jane Roberts Seth Könyve munkáját - 95-ben az első, illetve 96-ban a második kötetet. Utóbbira emlékszem hogy nagyon vártam, mikorra jelenik már meg. Nagyon mély, nagyon erőteljes tanítás, akárcsak Jane Roberts többi műve, a 93-as Seth megszólal, majd később „A személyes valóság természete”, illetve „A psziché természete”. Szót érdemel az első két Seth-könyv fordítása – Révbíró Tamás munkája, aki megteremtette a modern, igényes magyar ezoterikus nyelvezetet, sajnos kevesen ismerték meg, és haladnak a nyomdokain. Ugyancsak ekkor kezdtem tanulmányozni Rudolf Steiner műveit, aki számos nagyobb összefüggést vázolt fel, a Föld korszakairól, a különböző szintek kölcsönhatásairól. Valószínűleg ebben az időszakban vettem meg Robert Monroe könyvét is, a „Testen kívüli élmények”-et. Később – az internetes és bankkártyás korszakban – a párhuzamos valóságokat kutató Monroe Institute „támogató tagja” lettem, és beszereztem a „binaural beat” technológián alapuló nagy „testelhagyó tréningjüket” a hét hatos meditációs csomagból álló „Gateway Experience”-t [vagyis „kapu élmény”-t].

Még valamikor a 97-es megjelenése előtt Ágota kezembe adta a Franz Bardon-féle „Az igazi beavatás útja” könyv gépelt verzióját, mivel akkor éppen járt egy olyan tanfolyamra, ahol ennek alapján haladtak előre. Franz Bardon többi könyve is sorra megjelent magyarul, a XX. század egyik legfontosabb, legjelentősebb spirituális tanítójáról van szó. Az ő esete, illetve Lobszang Rampáé a két viszonylag közismert, dokumentált „testcsere”, amikor felnőtt fizikai testbe új, magasabb vibrációt hordozó lélek költözik.

Kezembe kerültek az alapvető irodalmak a „Philadelphia-kísérletről”, majd beszereztem Preston Nichols könyveit a Montauk Projectről. Emellett - 96 májusában talán – már elő lehetett fizetni az internetre. Ekkor a vonalkapcsolt interneten esete 10-tól egy hívás díjáért akár reggel 6-ig lehetett internetezni – illetve amíg a vonal meg nem szakadt. Fantasztikus dolgokat találtam, főleg a www.keelynet.com oldalon, a szabadenergiákról, az éterről, és sok minden másról. Ezzel párhuzamosan benne voltam az „életmód-reformban”, nagyrészt otthon ültem, olvastam és emésztettem az információkat, vagy edzettem, vagy meditáltam – a vállalkozást nagyrészt üzlettársam vitte, én csak a heti egy-két nap beszerzést intéztem. Elkezdtem megváltoztatni a táplálkozásomat, táplálék-kiegészítőket fogyasztottam, 96 nyarára már lefogytam kb. 90 kilóra. 96 őszén csináltattam egy dombornyomott bankkártyát – akkor még nem dobálták mindenki után a hitelkártyákat, hanem komoly letétet kellett fizetni, hogy megkapjam. Innentől megkezdődhettek az internetes rendelések.

96 nyarán elhatároztam, hogy további, gyakorlati tapasztalatokat szerzek az ezotériában. Némi tájékozódás után a tradícionális reikire esett a figyelmem. Paula Horan Reiki könyvének hátuljában megtaláltam Hamikus Zsuzsi telefonszámát, aki éppen 1996. augusztus 16-17-én tartott Reiki I-est (micsoda véletlen: a Harmonikus Konvergencia 9-dik évfordulója! – ez nagy „csomóponttá” vált – másik hasonló szinkrónia: ugyanaznap Kecskeméten is volt reiki I, Király István, szintén kitűnő reikimester tartotta, mégis Budapestre „kellett” mennem). És itt elhangzik az ajánlás, hogy én, az abszolút húsevő családban felnőtt, senkinek sem hivő materialista három hétig ne egyek húst. Azt gondoltam, hogy a három hét nagyon sok, de pár napra kipróbálom – azóta vagyok vegetáriánus. Utána évekig gyakorlatilag minden nap elvégeztem magamon a teljes reiki kezelést. Zsuzsinál sok elismerő szót hallottam Vörös Ákosról, aki – micsoda véletlen – azokban az években rendszeresen tartott Kecskeméten csoportokat, melyeken mind részt vettem (enneagram, NLP, tarot, stb. később persze még „intenzíven” is voltam). Szintén 96 nyár végén, kora őszén került a kezembe P. D. Ouspensky könyve Gurdjieff tanításairól: „Egy ismeretlen tanítás töredékei”. Ez mérhetetlen nagy hatás gyakorolt rám, nagyon sokszor olvastam el. Akkor is volt egy fellendülése a Gudjieff-Ouspensky iskolának Magyarországon, akkor volt itt James, a másik nevére már nem emlékszem – bár valahol nyilván fel van jegyezve. Néhányszor meglátogattam összejöveteleiket, kaptam további kéziratos anyagokat, de nem gyakoroltak rám túl nagy hatást, viszont az első vagy második ilyen alkalommal Budapesten összeismerkedtem a kecskeméti Danics Ágotával és Bánhidi Andrással. Ágota nagy tehetségű spirituális gyógyító és látó volt, akit András segített képességei kiterjesztésében – András nem sokkal korábban tért vissza az Egyesült Államokból, több mint 10 éves „szcientológusi karrierjét” lezárva. Ágota nagy tehetségű médium és látó volt, akivel nagyon sokat dolgoztunk együtt 2002-ig, amikor előbb karib-tengeri hajóra, majd 2003-tól New Yorkba távozott. Ágotával szinte minden héten legalább egy délutánt médiumi közlések átvételével és spirituális témák taglalásával töltöttünk, amíg meg nem ismerkedtem későbbi feleségemmel Erzsivel, addig kettesben, utána általában inkább hármasban. Ágota révén ismerkedtem össze a „természetgyógyász vonal” néhány képviselőjével, pl. Faragó Lacival és Török Szilveszter professzorral.

96 novemberében megkaptam a reiki II-es beavatásomat is, ami jelentősen „tovább repített” a spiritualitásba. 97 januárjában vagy februárjában vettem meg Alice Bailey első magyarul akkor megjelent könyvét: „Értekezés a Fehér Mágiáról, vagy a Tanítvány Útja” címmel. Akkorra már elolvastam a beszerezhető fontosabb teozófiai könyveket (Leadbeater, Annie Besant, Alcyone [vagyis Krishnamurti] néhány könyvét). Ezzel együtt nehezen leírható, óriási hatást gyakorolt rám a könyv, így hamarosan írtam a könyv végén található címre, és az Alice Bailey által alapított Arcane School „hallgatója” lettem. Ők három-négy hetente postázták a tanítás újabb részletét, és évente egyszer-kétszer visszajelzést vártak. A 97-es év a tapasztalatok és információk felhalmozásának éve volt, hallgattam a Monroe Institute Gateway Experience-ét, reikiztem magam, csináltam a távkezeléseket, illetve a reiki szimbólumokat felhasználva gyógyítottam a múltamat, dolgoztam 96-ban beszerzett „agy-tréner” vagyis fény-hang készülékkel, mely egyszerre stimulálja az agyat fény- és hangimpulzusokkal, és a már említett ’binaural beat’ technológia segítségével „belövi” az agyat, egy-egy előre meghatározott frekvenciájú működésre. Kutattam interneten a reiki történetét is, illetve az „alternatív” reiki tanításokat.

1998 ismét nagy „sűrűsödési pont” lett az életemben. Húsvétkor, négynapos böjt után, megkaptam első reiki mesteri beavatásomat – melyet a negyvenedik születésnapomon október 5-én követett a végső második. Utána még tavasszal részt vettem Sri Prajnanananda Kriya jóga „beavatásán”, majd Vörös Ákos egyik ’intenzív’jén – melyek valószínűleg kumulált hatásaként 98 nyarán több fantasztikus tapasztalásom volt. Ezen a nyáron ismerkedtem össze mostani társammal, feleségemmel Jakus Erzsivel, akivel nagyon gyorsan „felismertük” egymást – Erzsinek több közös élet képei bejöttek nagyon hamar.

98 őszén elkezdtünk járni Mantak Chia hazai „képviselője” Erdei Edit taoista kurzusaira, akitől taoista jógát, taoista meditációkat, chi kungot, majd a Mantak Chia féle egyszerűsített tai chit is tanultunk. Ezzel párhuzamosan elkezdtem tanulmányozni, majd továbbadni a Falun Kung első három-négy sorozatát, melyek anyagának lefordítását 2000 tavaszára fejeztem be. 98 októberében – Erzsivel együtt – részt vettünk a Sant Mat ösvényt képviselő Radzsinder Singh nagy bécsi rendezvényen, ahol beavatást kaptunk [bár az ő terminológiájuk erre más] az ő iskolájukba. Ebben az időszakban néhányszor látogattuk Láma Ole [Nydahl] előadásait is.

Szintén ekkortájt ismerkedtem meg Choa Kok Sui mester, nagyon egyszerű, ám igen jól használható prána gyógyítási módszerivel is. Az aurikus munka, a „szellemsebészet” egyik alapműve Barbara Ann Brennan könyve a „Gyógyító kezek”. Magyarul sajnos meg nem jelent folytatásával a ’Light Emerging’gel együtt a test finomenergetikai szintjeivel kapcsolatos információk egyik kincsestára. Barbara több éves képzést állított össze ebben a témában.

Bistey Zsuzsa könyvei révén elkezdett érdekelni Edgar Cayce munkássága. Ágota segítségével modelleztük, hogyan működtek egészségügyi „igazlátásai”, és tettünk jó néhány sikeres kísérletet annak a szintnek az elérésére, melyet mi a „Föld gyógyító síkjának” neveztünk. [A Föld körüli energiatérnek van olyan síkja, ahol ezek a gyógyító információk le vannak téve, és az elérhető, és rá lehet hangolódni médiumi úton.]

99 elején kerestem a továbblépési lehetőséget a reiki területén, beszereztem és tanulmányoztam a reiki „továbbfejlesztéseit”, majd Rick Rivard kanadai reikimester némileg szinkronisztikus útmutatása alapján 99 tavaszán összetalálkoztam „pályafutásom” egyik legfontosabb befolyásolójával, Orin [és DaBen] tanításaival. Mint később kiderült, már két alkalommal is elsiklottam Orin illetve médiuma Sanaya Roman neve mellett, hiszen két, akkor már általam elolvasott könyvben is szerepelt a nevük. 99 márciusában érkezett meg a „Fénytested felébresztése” című, összesen hetvenkét meditációból álló ciklus első tizenkét meditációból álló etapja. 99 tavaszán síelés utáni estéken a Francia-Alpokban olvastam el Sanaya által írt első két Orin-könyvemet: a „Spiritual Growth”-t [vagyis a „Spirituális növekedést”] és az „Opening to Channel”-t, [mondjuk ”A csatorna megnyitása”] melyet Duane Packerrel, DaBen médiumával közösen írt. Orin az „új energia” egyik legnagyobb hatású tanítója, aki Sanayán keresztül 1985 óta folyamatosan adja át az egyszerűen megfogalmazott, ám nagyon mély spirituális tanításokat. Hat könyvet írtak, több ezer meditációs kazettát – újabban CD-t, illetve letölthető hanganyagot – készítettek el, DaBennel és Duane-nel együtt. A „fénytest felébresztése” a létező egyik legkeményebb „spirituális [ki]képzés”. A meditációk mellé sok írásos segédlet is van, illetve megvan hozzáférhető az összes bevezető hanganyag átirata is. Az a kb. két év, amíg végigcsináltam a fénytest felébresztését, és mintegy 50 meditációból álló legszűkebb értelemben vett folytatásait, számomra életem eddigi legteljesebb átalakulását hozta. Közben fordítottam az Orin-könyveket is, ami a meditációk mellett szintén nagyon erőteljes hatással volt rám.

99 tavaszán „kinyílt Erzsi csatornája” is, amit Ágota már régóta mondogatott – igazából az Orin-DaBen-könyvből tanult módszer „tett rá még egy lapáttal”. Akkortól kettesben is hetente többször csináltunk médiumi üléseket, elkezdtük keresni a Kárpát-medence földenergia-pontjait. Gyermekünk megszületéséig 2000. Szilveszteréig nagyon nagy mennyiségű tanítást vettünk át, a karmával, a földenergia-pontokkal kapcsolatban, szinte minden alkalommal más entitásoktól. Amikor külföldön voltunk – főleg a rodoszi két hét alatt – ez még felfokozódott.

99 nyarán Hamikus Zsuzsi megkérdezte, hogy nem venném-e át a „régi” Sóterben tartott Reiki Klubját, mert ő mással szeretne foglalkozni. Némi minimális hezitálás után elvállaltam, azóta tartok rendszeres összejöveteleket, illetve csoportokat. 2000 elején tartottam az első nem-reiki témájú kétnapos csoportomat, az egóval kapcsolatban, amelyhez nagyon sok részletes tanítást kaptunk háttéranyagként – ekkorra készültek el az első Orin-meditációk fordításai is. 2000 nyarán volt először „nyári tábor”, ahol már az ön-felismeréssel kapcsolatos „teljes értékű” munkát folytattunk – már ekkor is felkerestünk energiahelyeket, többen ekkor tapasztalták meg pesti barátaink közül igazán először a földenergiát.

A gyermekünk születésére készülve részt vettünk az otthon szülésre felkészítő csoportokon a születésházban, megismertük az ezzel kapcsolatos „szubkultúrát”. Megismertük a háborítatlan szülés közben működésbe lépő univerzális energia „imádóit”, az önkéntes bábákat. Ezt az energiát Izabella „apás születése” közben magam is megtapasztaltam. Sok adalékot megtudtunk a vízben szülésről, Csarkovszkij módszeréről, ami kiegészítette „Az ötödik álom” című könyvben leírtakat. Közben folyt a házunk teljes felújítása, ami egy-két héttel Izabella születése után fejeződött be – ezután még jó ideig a nappali feletti nagy szoba adott helyet a kecskeméti csoportoknak.

1999 őszétől az életem rendszeres részévé váltak az általam vezetett összejövetelek, hetenként, később kéthetenként a Sóterben, majd a hétvégi csoportok is – szinte a kezdetektől meditációs csoportok is a reiki mellett. Kislányunk megszületése – és vele egyidejűleg az új lakásba költözés - sok változást hozott az életünkbe. Erzsinek kevesebb ideje – és főleg energiája – maradt a channellingekre. Ágota elutazott a hajóra. Inkább „mélységivé” váltak ezoterikus „stúdiumaim”, gyakorlatilag majdnem minden nap végeztem az Orin meditációkat. Érdekes módon erről az időszakról kevésbé tudok számot adni, mondhatni ekkorra az idő már kevésbé lineárissá vált – leginkább az orindaben.com weboldal rendelési statisztikája segít visszakövetni az eseményeket – hiszen 99 tavaszától máig (2009 januárjáig) összesen 41 rendelésem volt, összesen egy jó használt autó áráért.

2000-től elkezdtem fordítgatni Orin és Sanaya ’Spirituális növekedés’ könyvét, ami a csoportok egyfajta „segédkönyvévé” vált. Meglehetősen lassan haladtam vele, az utolsó néhány fejezetet a 2004-es első pünkösdi táborra fordítottam le. A fénytest felébresztése mellett sokat foglalkoztam a channelling kérdéskörével, beszereztem és tanulmányoztam a régebbi és újabb médiumok munkáját. Néhány cím: Johannes Greber: Kapcsolat Isten szellemvilágával (bár ezt még úgy 97-ben!), Lazaris: The Sacred Journey, Patricia Pereira: Songs of Malantor (Arcturian Star Chronicles), Barbara Marciniak könyvei. Ez utóbbi első könyve 2002-ben magyarul is megjelent: ’A plejádok tanításai’ címmel.

2000-ben jelent meg az első Kryon-könyv magyarul, melyet követte a többi is, és Tom Kenyon számomra nagyhatású könyve ’A hathorok’. Ez utóbbi tantrikus megközelítése erős hatást gyakorolt rám, ez segített a csoportjaimon a bevezető mozgást a mostanihoz már elég hasonló formába önteni. És hamarosan jött Tóbiás – megkezdődött az új energia elképesztő pezsgése…

2001. szeptember 1-jén és 2-án tartottam az első channelling-csoportomat Orin és DaBen metódusa alapján Budapesten a Sóterben. Utána őszönként egy-két évente – a legjelentősebb tán a 2008. tavaszi volt Veránka szigetén, itt már kibővítve a ’tányér’ra vonatkozó tanításokkal.

2002 tavaszán megrendeltem Orin ’Mennyei Akarat’ meditációs ciklusát, majd miután befejeztem, a folytatását is. Emellett nagyon megragadott Orin: Soul Love [mondjuk: Lélek-szeretet] című könyve, melynek több mint a felét lefordítottam az idők során: ez a szeretet sehol máshol nem tárgyalt minőségeivel foglalkozik. Nem nagyon szoktam forszírozni az előadását, mert talán 2003-ben az első martonyi táborban végigmentünk néhányon, és nagyon megszaggatta az akkor már „sokat tapasztalt” résztvevőket.

2002 és 2003 késő nyarán részt vettem Frank Cardelle két szemináriumán, melyek tapasztalatai nagy hatást gyakoroltak rám. Frank fantasztikus terapeuta, (Vörös) Ákos mindig azt mondogatta, hogy Frank tartja a világon a legjobb csoportokat. – nos van benne valami. 2002-ben – ahogy Erzsi előre jelezte – „mindenházhoz jött”. Török Szilveszter professzor do-in tanfolyamot tartott nálunk, Püski Istvánék tensegrity bemutatót. (Ez utóbbi a Castaneda-, illetve a Don Juan-féle tolték iskola mozgásrendszere.)

Ekkortájt – Erzsivel együtt - egyre több figyelmünk fordult az életmód, a táplálkozás felé, mivel egyre inkább elégtelennek tűnt a táplálkozást illetően a „ne egyél húst” direktíva. A 2002-es harmadik nyári tábortól kezdve Erzsi biztosította a csoport élelmezését is – magyarán főzött a társaságra. Ekkor már tisztában voltunk az alternatív táplálkozás főbb ismereteivel, és kezdtük beásni magunkat az alternatív gyógyítás rejtelmeibe is. Ezeket természetesen mind végig is próbálgattuk, magunkon megtapasztaltuk. Én előtte már 2001 és 2002 tavaszán hosszabb ’csak vizes’ böjtöket csináltam – tán tizenkét napos volt a leghosszabb. Máig begyűjtöttünk és nagyrészt elolvastunk mintegy 300 kötet irodalmat erről a területről. Ennek egyfajta betetőzéseként 2006-ban ETI-vizsgát szereztünk reflexológiából, én kineziológiából is, melyet megtoldottam egy Voll-készülékes tanfolyammal és 2007-ben egy Hameri-gyógyítás szemináriummal is.

2005 végére használható lett az új meditációs házunk- ez új minőséget, új fejezetet nyitott a tevékenységünkben. 2006 tavaszán elkezdtem a három hétvégés Mennyei Akarat kurzust Orin tanítása alapján. Ez igazi „műhelymunka” volt, azt hiszem minden résztvevő számára emlékezetes. Ezt 2007 tavaszán megismételtem. 2007 nyarán megtartottam addigi legnagyobb létszámú csoportomat Budapesten Orin tanítása alapján a ’Spirituális látás’ témakörében, majd az innen kikerült érdeklődőkkel 2007 végétől az egyhuzamban tartott leghosszabb ciklusomat 2008 tavaszáig a Mennyei Akarat I-II-III-t..

A 2006-os pünkösdi tábor előtt küldte az univerzum (Madár István Fénykör-hírlevelén keresztül) a számunkra első Michelle Eloff aktiválást: St. Germain ötszörös lángját. Ez fantasztikus hatást gyakorolt mindannyiunkra, így főleg (Mácz) Annamari révén elkezdtünk Michelle-től származó Kuthumi anyagokat fordítani, így Kuthumi egyre nagyobb hatást gyakorolt rám, és mondhatni „rávett”, hogy hirdessem meg a 9:9:9 összejövetelt, 2007. szeptember 9-én, ami végül Pusztamaróton realizálódott. Kb. százan voltunk. Ennek „fátyolon túli” támogatását már egy, az év tavaszától kialakuló újfajta együttműködésen keresztül kaptuk meg, melynek során Erzsivel és Hinkelné Anikóval hármasban, egyfajta energetikai értelemben vett „szuperorganizmusként” vesszük át az információkat. Ugyanilyen „felállásban” rendszeresen végzünk terápiás munkát, tanácsadást is – általában csütörtökönként. 2007. november 2-án Erzsin keresztül bejelentkezett Kuthumi – éppen az IKEÁ-ba mentünk teherautóval – és elmondta, hogy a 9:9:9 kapuk után véget ért az emberiség előkészítése, új szakasz veszi kezdetét, amelyet közvetlenül ő irányít, majd másnap a Szamos partján Anikóval hármasban először vitt el bennünket az időn kívüli terekbe. Majd a 11:11-gyel elkezdődött az aktiválások sorozata, melynek első „betetőzése” a Második Felemelkedési Hullám 2008. december 21-én volt. Az idei év másik mindenképpen említést érdemlő energetikai eseménye a 8:8:8 volt, melyben a visszajelzések szerint Kárpát-medence szerte az adott napon legalább 600-an részt vettek – legnagyobb létszámban az általunk meghirdetett Szabolcsi Földvárban, mintegy száz fő.

Véletlenül éppen Pusztamaróton tisztáztuk Ricsivel az espavo.hu oldal létrehozását, így az aktiválások ciklusa már az espavo.hu oldalon keresztül válhatott közismertté – bár nem szeretném kisebbíteni Ziegler Attila és a shaumbra oldal támogatását sem.

Itt tartunk most – két év múlva jön a Felemelkedés Harmadik Hulláma, melyet egyediségünk teljes birtokba vételével lovagolhatunk meg. Ehhez jelentős segítséget nyújthat a most meghirdetésre kerülő 24 hónapos folyamat, melyet nevezhetünk „az egyedivé válás iskolájának”.