Szigeti Antal: A sejtemlékezet megtisztításáról

A DNS-ünk nemcsak saját korábbi inkarnációink még befejezetlen leckéit hordozza – lehetővé téve, hogy a karmikus sajátosságainknak megfelelő környezetbe szülessünk, hanem hordozza a genetikai felmenőink élete során felhalmozódott információkat is. Ebből – az általunk kapott tanítás szerint – az előző 12 generáció (vagyis a mi inkarnációnkkal együtt 13 generáció) által lerakott tapasztalatok dominálnak, néhány kivételes esettől eltekintve, amelyről később szót ejtek. Gyűjtőnéven a genetikai felmenőinktől öröklött – és a mi életünkben általában a tudatalattin keresztül működő – tapasztalások, emlékek összességét fogom a következőkben a sejtemlékezeten érteni.

Az új energia a saját korábbi inkarnációink – a karmikus lenyomataink – megtisztítására számos eszközt biztosít, de mindeddig nem nagyon volt eszköz az ilyen értelemben vett sejtemlékezet megtisztítására. Erzsivel és Anikóval tartott egyik szokásos „ülésünk” során Erzsinél bejelentkezett a „Kardinális” nevű entitás – némi figyelemfelhívásként Szanat Kumara társaságában – hogy felhívja a figyelmünket arra a tényre, hogy sok szó esett már a különböző folyamatokban a sejtemlékezetről, de sosem lett pontosítva, és mindeddig a kezelésére sem ismert megfelelő eljárás.

Mint a „Kardinális” átadta, a fő „probléma” a sejtemlékezettel a genetikai felmenőink „vélt sérelmeinek” felhalmozódása. És aztán kimondta az egyik kulcsmondatot: „Minden sérelem vélt sérelem.” Ehhez magyarázatként annyit fűznék hozzá, hogy a karmikus tanítások, sőt tágabban az ok-okozat törvénye szerint traumatikus élményeink közül semmi sem történik velünk „véletlenül”, hanem minden egyes ilyen tapasztalat tanít(ana) valamire, de vagy ráébredünk hogy mire, vagy pedig nem – és ezekből lesznek a feldolgozatlanul maradt „vélt sérelmek”.

Mint a „Kardinális” elmondta, bizonyos területek – különösen a fejlett országokban a mérsékelt égöv alatt, nagyon nagy mennyiségű ilyen vélt sérelemnek vannak kitéve, ezek közül is kiemelkedik Európa, ahol az elmúlt néhány száz évben rengeteg változás zajlott, melyek sokaknak újabb és újabb ilyen sérelmeket okoztak. Még ezen belül is kiemelkedik a Kárpát-medence, a magyarok – bár a környező népcsoportokkal együtt – kiemelkedő „tehetséggel” gyűjtötték be a „vélt sérelmeket”. Itt tehát a spirituális előrelépéshez különösen fontos ezek letisztogatása. Ezt szeretném egy-két bekezdésben továbbgondolni, így jelezve az álláspontomat ebben a mostanában újra és újra felmerülő kérdésben.

Hosszú Endre barátunk, aki azóta is kinn él Kínában, vagy tizenöt éve, amikor már jó néhány éves tajvani tartózkodás után hazajött, azt mondta: „Nem szeretek hazajönni, mert itt mindenki csak panaszkodik, és senki sem akar dolgozni”. És ezt egy olyan magyar mondta, aki pár évre kikerült ebből a „visszahúzó” közegből! Javaslom, hogy mindenki gondolkodjon el a saját életén belül, hogy vajon ő, a saját személyében mit tett a magyarság valóban értékes genetikai örökségének felszínre hozásáért, mit tanult szenvedélyesen, miben akart a legjobb lenni – a sajnos most már eléggé elterjedt hőzöngésen és handabandázáson kívül? Mibe ásta bele magát úgy, hogy ez demonstrálta azt, hogy a magyarok valóban „különbek” más nemzeteknél. A mi genetikai anyagunk „sajnos” egyelőre inkább csak sok-sok munkára okot adó kötelezettség, minthogy bármiféle büszkélkedés tárgya lehetne.

Rudolf Steiner – az antropozófia megalapítója – közismert módon nem szerette a magyarokat. Nem nagyon találtam ennek az okát, önéletírásában sem nagyon taglalta ezt a kérdést. Aztán nemrég a „Karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata” című könyvében valami ilyesmire bukkantam – nem szó szerint idézve, de ha valakinek nagyon fontos, megkereshetem – „nemrég Budapesten egy kávéházban együtt ültem a világtörténelem legfontosabb reinkarnálódott alakjaival. Voltak ott egyiptomi fáraók, Napóleon, királyok…” És, hogy is mondjam, ezt nem az elismerés hangján mondta, hanem annak biztos tudatában, hogy ez jobb esetben fantáziálás, rosszabb esetben szélhámoskodás. Bár elmondhatom azt is, hogy a saját „ezoterikus pályafutásom” elején valamelyik boldog emlékezetű Angyalházban, én is belefutottam szinte a teljes Újszövetségbe, az apostoloktól Mária Magdolnáig, akik véletlenül mind abban a körben inkarnálódtak újra. Jó kis társasjáték ez, „én elhiszem amit te mondasz, te is elhiszed amit én mondok és jól elpacsálunk ebben a posványban”. Időben közelebb nem hoznám ezt, mert néhányan esetleg még magukra ismernének, és akkor csak sértődés lenne a dologból.

Tehát: dolgozzatok ezzel az egyszerű folyamattal, keressétek azokat a területeket, amelyeken valóban kiemelkedőek lehettek, és ne a - sajnos általában az alsó asztrálszintről áthozott – csodálatos információkkal akarjatok tanítani, hanem a saját életetekkel, a mindennapjaitokkal mutassatok példát. Sok tennivalónk van még, én magam is várom a közös munka folytatására azokat az elkötelezett és szenvedélyes munkatársakat, akikkel együtt dolgozva – egyedileg, mindenkinek a képességeit kiterjesztve – közösen megélhetjük a magyarság (szerintem) legfontosabb feladatát, az „élő könyvtár” tartalmainak kiolvasását. Első – mondhatni „béta” – verziójában már dolgozom (dolgozunk) olyan egyszerű folyamattal, ami ezt lehetővé teszi, de még hosszú az út a kiválóság eléréséig – és nem hiszem, hogy némi ismertségért, vagy pénzért ennél kevesebbel be kellene érnünk. Azt kívánom, hogy nektek is legyen a kiválóság (nem pedig a „másoknál különb”-ség) a szenvedélyetek.

Szeretném egy kicsit „nemzeti szinten” is tovább pontosítani az álláspontomat – természetesen ismét „nem hazai” példával, nehogy valaki találva érezhesse magát. A kínaiak, valóban a világ egyik legősibb kultúrnemzete, a XV. században felépítettek egy hatalmas flottát – Kolumbusz hajóinál sokkal nagyobb hajókból – és bejártak az egész világot, talán Ausztrália és az Antarktisz kivételével az összes földrészt, és megállapították, hogy Kínánál nincs fejlettebb és tökéletesebb ország, ezért ezután beszüntették a felfedező utakat, leépítették a flottájukat, és befelé fordulva élték az életüket, békésen pihenve a saját babérjaikon. (Pl. Egely György valamelyik könyvében olvashattok erről.) Igazi változást nem tudott hozni ebben semmi, sem az ópiumháború, sem a szocializmus bejövetele, vagy a kulturális forradalom. Mindaddig, amíg egyszer csak valaki rá nem jött, hogy a „hajukra kenhetik” a dicső múltjukat és a kulturális fölényüket, ha nem csinálnak semmit. És elkezdtek keményen és elkötelezetten dolgozni, ha kellett ellopták a technológiákat – ezt nem követendő példaként, de az elszántság bizonyítékaként említem – elkötelezték magukat, hogy nemcsak elmélkednek a saját kiválóságukért, hanem tesznek is érte. És mi történt szinte néhány év leforgása alatt? Mára Kína a modern technológia fő bázisa, pár éve a Lenovo megvette az IBM számítógépgyárát, nemsokára kínai autókkal járunk, talán hamarosan rálép egy kínai űrhajós is a Holdra. Befejezték az álmodozást, a fantáziálást, a handabandázást, annak fejtegetését, hogy „tőlünk mindig ellopja valaki azt, ami nekünk jár” – pedig csak a szájuk jár – és elkezdtek keményen dolgozni. Kitűzték a céljaikat, és mindent megtettek azért, hogy azok megvalósuljanak. Igazi vágyam, erős kivetítésem a jövőbe, hogy mi is így tegyünk, ehhez keresem az elkötelezett munkatársakat.

Kicsit elkanyarodtam a sejtemlékezet témájától, de talán sikerült érzékeltetni, hogy mi minden lehet a miénkben. Alapesetben ez a folyamat, maximum 12-szer elvégezve a szellemi közlés szerint teljesen letisztítja a DNS-t a genetikai felmenők vélt sérelmeitől, egy sokkal folyékonyabb, rugalmasabb alapállapotot teremtve.

Néhány alváltozat azonban egyedi kezelést igényel:
- Ha valaki 12 generáción belül újra inkarnálódik a saját genetikai vonalába.
- Ha voltak egypetéjű ikrek az előző 12 generációban.
- Ha „vérfertőzés” volt az előző 12 generációban.
- Genetikai "beltenyészet": amikor egy populáció nagyon kevés őstől kombinálódik - mondjuk egy vagy két "őspár" génanyagából.

Ilyenkor elakadhat a folyamat, ebben az esetekben lehetséges, hogy segítséget kell kérnetek valakitől – tudom például ajánlani a személyes konzultációinkat.

Előfordulhat – különösen az első egy-két alkalommal – hogy erős testi tünetek lépnek fel e meditáció elvégzése után. Ne essetek kétségbe, általában néhány nap után elmúlik, és aztán sokkal jobb lesz a közérzetetek.

Jó munkát kívánok – nagy lépés lehet ez a személyes kiválóságotok elérése felé.

Élvezzétek az utazást!

[Ricsi megj:]
- A hanganyagokat itt találjátok. (Csak tagként, belépve.)
- Néhány kulcsrészletet kiemeltem.