Én is kérdezek...

Vn itt mégvalami-ami nemhagy nyugodni-- több nagytudásu vallási vezető járt az utóbbi években hazánkban-és egyben mind egyet értettek-A Magyarságnak lessz a legfontosabb s legnehezebb és legnemesebb szakrális feladata a Változások idején!De konkrétumot egyik sem mondott--ill.:annyit "várjátok ki a vásárt a napjára-nehéz út de magasra emel!"--Én azért szívesen olvasnék részleteket is--ha valaki ismeri az elöttünk álló feladatsort--ugynmár--ossza meg velünk!Üdv.Jani

Nem akarok senkit elkeseríteni(hiszen ez nem is az lesz) csupán jelezni szeretném, hogy rendben, hogy ezt mondják az előadáson, de ez kissé ködös. Szerintem a világ hatalmas változás előtt áll, és nem csak Magyarországon, de a világ minden területén valamilyen szinten össze kell fogni. Ez csupán annyit jelent, ami szerintem inkább konkrétum, hogy szeretettel kell közeledni legalább a hozzánk közelállók felé, még ha olykor ez nehéz is sokszor. Kicsiben kell kezdeni, a mi világunkban nem történnek robbanásszerűen dolgok. Kicsiben először saját magadat kell"megváltani" hogy úgy mondjam, a saját nehézségeiden kell úgy úrrá lenni, hogy először Te és Ti érezhessétek azt hogy erősek vagytok, hogy tudtok szívből szeretni, hogy megnyílnak bizonyos csatornák, amiken kap az ember először kizárólag magára vonatkoztatható útmutatásokat, és aztán jöhetnek a többiek. Ez egy hosszú folyamat, és lehet hogy Magyarország valamilyen szinten nagyobb szerepet is vállalhat benne, de én nem úgy látom hogy a magyarság mint olyan összefogó lenne, és együttes erővel hipp-hopp bármire képes. Bocsánat ha megsértek valakit, de a nagy mesterek sokszor az előadássorozatokon azért mondják ezt, mert tudják hogy ez jól esik nekünk. Ez nagyon kedves, csak elvonja MAGATOKRÓL a figyelmet, arról hogy először a "saját portánkon" kell rendet rakni, és utána jöhet mindenki más. Ha ismered azt hogy mit miért teszel, és boldog vagy, mert kiegyensúlyozott vagy, a kisugárzásod hatalmas mértékben megnő, átragad másokra, és ezáltal tudsz másokon is segíteni, mert elhiszik hogy ezt meglehet tenni, illetve sikerülhet kiegyensúlyozott boldog emberré válni. Én azt remélem hogy valamikor a világ eljut egy olyan szintre, hogy nem lesz éhezés, nem lesznek járványok, --és a mániám, de lehet hogy ez csak az én mániám, sorry---hogy nem lesz pénz mint fizetőeszköz. Sokat tudnék a világról alkotott elképzeléseimről mesélni, lehetne vitafórumot is indítani ilyen témában, de most nem ez volt a kérdés. A kérdés az, hogy Ti reálisnak láttok e egy ilyen jövendölést, miszerint Magyarország szinte a világ középpontjaként nagy változások elindítója lesz. Magyarországnak is elsősorban nem a világot kellene megváltania (és a magyaroknak) hanem saját magát, ezt a kis szegény szétzilált kis országot. Ha itt sikerül, akkor esetleg úgy látom van reális esély arra, hogy ez beindíthat a világban egy "példa értékű" folyamatot. Bizonyos folyamatok megkezdődtek, de most csönd van. Nem tudom milyen erők mozgatnak itt bármit, szellemi vagy anyagi síkon, de most mindkét síkon csönd honol. Egyenlőre egy status quo-ban van az ország szerintem. Hogy ennek mi lehet a kimenetele, azt nem tudom, de hasonló érzésű, és gondolkodású emberek millióira lenne itt szükség(mint itt a fórumon), hogy valami nagy változást mi indítsunk be országunkkal. Vannak bizonyos törvények, melyek a mi síkunkon nem áthághatók. És egyenlőre ezek a fizikai törvények. A fizikai törvényeket pedig abban az esetben tudjuk csak áthágni, illetve Isten által engedélyezetten átlendülni a határokon, ha saját magunkban rendet teszünk. Egy szintet el kell érni ehhez, és én bocsánatot kérek de kicsit ámításnak érzem ezeket a dolgokat, meg jövendöléseket. Ki tudja, szívesen elmennék Bulgáriába meghallgatni egy ugyanilyen előadássorozatot, vajon ott Bulgária szerepel-e középpontként. A Dobogó-kőn lévő szívcsakráról pedig hallottam, hogy bizonyos vonalak ott futnak keresztül(összpontosulnak), nem tudom, nem látom, de lehetséges. Nekem más irányú tapasztalataim vannak a természetfölöttivel, én azt tudom csak elmondani nektek amiket én tapasztalok.Remélni persze lehet, de a miértet meg a hogyant, hogy hogyan lehetne elindítani egy ilyen folyamatot , érdekes módon sohasem mondják meg. Nem tudom, számomra ez frusztráló, és mégegyszer mondom, elvonja a lényegről a figyelmeteket.
Mindenesetre az önmegismerés útján kitartást kívánok mindenkinek, és sok erőt a mindennapokhoz, mert azért azis kell! Minden erőfeszítés meghozza a gyümölcsét, nekem elhihetitek! Ugyanígy az önismeret, az önhazugság mindennemű kizárása is, és csak jót tesztek magatokkal, ha az eddig tisztázatlan dolgokat tisztázzátok! Ezek az első lépések, aztán jöhet a világ:)!
Üdv mindenkinek!!

Megígértem hogy mesélek a hasonló tapasztalataimról:
Most akkor mesélek:)
Volt-van egy srác, egy barátom. Éveken keresztül tűrtem neki a kisebb-nagyobb (jogtalan, és féltékenységből eredő) rosszindulatú megjegyzéseit. (Közös barátunk a férjemmel.)
Elnézőnek kellett lennem, hiszen nincs-és nem volt túl szerencsés bizonyos dolgokban, ezért megértő voltam, gondoltam hagyom, hadd vezesse le. Egy idő után viszont már nagyon elegem lett. Jeleztem neki, sokszor, egyre többször, hogy figyelj, ez nem fog így tovább működni, valamit változtassunk, és döntse el, hogy szeret vagy rühell mostmár, mert nagyon idegesítő a viselkedése, annak ellenére, hogy tudom miért ilyen. Nem értette meg. Azt is megmondtam neki, hogy a dolog elfog így fajulni. Nem hallgatott a szép szóra. Ezekután elhatároztam, hogy a férjem ide vagy oda, hogy legjob barátja -e vagy nem, és hogy énis kedvelem, de megszakítom vele hosszú időre a kapcsolatot, mert nem vagyok köteles tovább tűrni. A srác így sokat maradt egyedül, mert az idő nagyobb részében 3 an találkoztunk, egy ebéd, vagy sörözés stb.. alkalmával, és férjemnek külön már nem maradt rá annyi ideje, illetve plusz még ő is tudta, átérezte ezt a dolgot, és nem kívánt annyit vele lenni. Így tehát a srác egyedül maradt, és volt ideje elgondolkozni(Hálistennek a jobb fajtából való ember mert gondolkozik is magán, mert aki nem, az nyílván menthetetlen) a történteken.
Így alakult, hogy végül magától keresett meg msn-en, elkezdtünk beszélgetni, és bizonyos feltételek mellett kibékültünk.Mivel azelőtt énis beleestem már az elmérgesedett szituációban abba a hibába, hogy őt okoltam mindenért, ezért újra átbeszéltük a dolgokat, új lappal kezdtünk, és neki is szerencsés fordulatot vett az élete. Azóta sokat változott, és remélem, hogy nem esik vissza a régebbi lelki szintre. Manapság ez már nem úgy néz ki, hogy visszafog, de ha megtörténik már egyáltalán nem lesz visszaút.
Tehát ez egy kiseb sztori, de szerintem tanulságos abból a szempontból, hogy az embernek tudnia kell még mennyit visel el, míg tényleg nagyon elfajulnának bizonyos dolgok. Azóta minden rendben, ez egy sikeresen zárult sztori volt azthiszem.
Hát csak ennyi volt. Kérdezzetek bátran, bármiről szívesen válaszolok.
Üdv:Rita