A vándorjógi dala

Én, az örök vándornaldzsorpa meglátogattam egy kagyü iskolát,

és ott minden szerzetes teli kupa csangot tartott a kezében -

félve, nehogy részeges tivornyássá váljak, magamra maradtam.

Én, az örök vándornaldzsorpa meglátogattam egy szakja iskolát,

és ott a szerzetesek körmönfont tantételek szőrszálait hasogatták,

félve, nehogy letérjek a dharma igaz ösvényéről, magamra maradtam.

Én, az örök vándornaldzsorpa megglátogattam a galden iskolát,

és a galden iskolában minden szerzetes szeretőt keresett -

félve, nehogy a magom elveszítsem, egyedül maradtam.

Én, az örök vándornaldzsorpa meglátogatttam a gomcsenek iskoláját,

és a remeteségben mindenki társra vágyott -

félve, nehogy apává és családfővé váljak, magamra maradtam.

Én az örök vándornaldzsorpa meglátogattam a nyingma iskolát,

és ott minden szerzetest az állarcos tánban való fellépés vágya fütött,

félve, nehogy hivatalos táncossá váljak, magamra maradtam.

Én, az örök vándornaldzsorpa meglátogattam a hegyi remeteségeket,

és azokban a remeteségekben a szerzetesek világi javakat gyűjtöttek,

félve, nehogy megtörjem a mestereimnek tett fogadalmat, magamra maradtam.

Én, az örök vándornaldzsorpa meglátogattam a temetőket és félreeső helyeket,

és azokon az elhagyott helyeken a sámánista ördögimádók hírnévről álmodoztak,

félve, nehogy az istenekhez vagy démonokhoz kötődjem, magamra maradtam.

Én, az örök vándornaldzsorpa meglátogattam egy zarándok karavánt,

és azt láttam, hogy a zarándokok kereskedéssel foglalkoznak,

félve, nehogy nyereségvágyó üzletemberré váljak, ismét csak magamra maradtam.

Én, az örök vándornaldzsorpa meglátogattam egy elvonulási központot,

ahol a meditálók a napon sütkéreztek, félve nehogy elpuhuljak

egy kis kunyhó biztonságában, magamra maradtam.

Én, az örök vándornaldzsorpa leültem egy újratestesült láma lábaihoz,

kinek állandó elfoglaltsága a templom kincseinek számolgatása volt,

félve, nehogy fösvény gyűjtögetővé váljak, magamra maradtam.

Én, az örök vándornaldzsorpa a láma kísérőinél szálltam meg,

de ők lámájukból adóbehajtót csináltak,

félve, nehogy a tanítványok szolgája legyek, magamra maradtam.

Én, az örök vándornaldzsorpa, meglátogattam egy gazdag ember házát,

ahol a vagyon rabszolgái úgy panaszkodtak, mintha pokol lakói lennének,

félve, nehogy az éhes szellemk uraként szülessek újjá, magamra maradtam.

Én, az örök vándornaldzsorpa, meglátogattam az alacsony siorsúak otthonait,

kik zálogba csapták örökségüket,

félve, nehogy hálátlanná váljak saját népemmel szemben, magamra maradtam.

Én, az örök vándornaldzsorpa meglátogattam Lhásza vallásos központját,

ahol a szállásadónők a vendégek ajándékait s kegyeit lesték,

félve, nehogy hízelgővé váljak, magamra maradtam.

Én, az örök vándornaldzsorpa kóborlok az országban,

s bárhova is nézek, önző szenvedőket látok,

félve, nehogy csak magamra gondoljak, magamra maradtam.