A tűz

Elszáradt levelek, gallyak égetése közben támadt gondolatok:

A nő, az asszony, a feleség, a társ, biztosítja a meleget, a szeretetet. Ő egy forrás, egy kályha, a gondoskodás, aminek mindig működnie kell, ha hagyjuk kiapadni, kihűlni, akkor nagy a baj. Ezt a tüzet táplálni kell, védelmezni minden bajtól, mert ha nem működik, akkor szétesik a család, megszűnik egy barátság. A gond csak az, hogy ez a nő, az anya, ott van a férfiakban is csak eléggé elrejtve. Amikor már saját magában is átérzi ezt, sokszor már késői felismerésnek véli, pedig soha nincs késő. Egy rossz beidegződést felismerve, át lehet és át is kell alakítani. Ez nem mindig könnyű, főleg akkor, ha valamilyen mások által megfogalmazott elvárásoknak akarunk megfelelni, ami nem ebbe az irányba hat. A szeret érzése, érzékelése mindig melegséggel tölt el akkor is ha kapom, akkor is ha adom. Ennek mellékhatása egy jobb közérzet, egy vidámabb hangulat.

Bocsánat, de most megyek táplálni a tüzet, mert nem szeretném, ha idő előtt kialudna, bár a parázs még másnap, harmadnap is izzani szokott.