Kis MAGyar nyelvtan III./ Érteni, vagy nem érteni?

A téma azért dolgozik bennem, mert én úgy ÉLem meg a világot, hogy azt ÉRtem is. Valaminek az elfogadásához a megÉRtésre van szükség. Az én világom így működik. Tudom, másoké meg nem. Sokszor hallom „ne akarj megérteni semmit”. És én ÉRzem is, ennek a kijelentésnek az igazságát…vagyis az ÉRtelmét. Vagyis ÉRtem. Bizony! Ha nem érteném, nem tudnám elfogadni.

Megint itt egy látszólag egymásnak ellentmondó két kijelentés. Ami bennem, békésen megfér EGY-MÁS mellett.

„…elengedtem a mindenáron értés akarását…”- írta Ré

„EZT NEM TUDOM ÉRTELMEZNI, MERT…”- ezt meg Marga.

Megkísérlem átadni nektek a MAGyarázatát annak, hogy hogyan fér meg együtt ez a két dolog. Elengedni az ÉRTeni akarást, és ha valamivel nem ÉRTünk egyet, akkor kijelenteni, hogy ez így nem értelmezhető…számomra.

A MAGyarázat nagyon EGYszerű! MAGyarul beszélünk…és hála MAGunknak, még mindig MAGyarul gondolkodunk…ebben a témában legalábbis. Ugyanis a lehető leg természetesebb módon használja Marga a szót „NEM TUDOM ÉRTELMEZNI”, de a fordító, már nem tudja éreztetni a különbséget amikor azt a mondatot kell lefordítania, hogy „ne akarj érteni”. Ugyanis indoeruópaiul az értés nem az ÉR szótőből származik, mint nálunk. Már eddig is próbáltam ÉRzékeltetni ennek a szóbokornak a sokszínűségét, azzal, hogy kiemeltem a szavakból a szótőt. De most nézzük meg közelebbről a témát:

(Emlékeztető:

A szavaink jelentés tartalmát, a vázát a mássalhangzók (férfi minőség) hordozzák, míg a magánhangzók (női minőség) meglelkesítik azokat.

(Így lehet egyes népek küldetésére –férfias-nőies - is következtetni. Nálunk általában egyensúly van a magán és mássalhangzók aránya nincs mássalhangzó torlódás, mint a szláv és germán nyelvekben. Tehát a mi nyelvünk egyensúlyban van... Magában a mássálhangzó nem tud megszólalni, benne is van a nevében, hogy csak a másikával tud megnyilvánulni. A női minőség segíti a férfit megnyilvánulni, a MAG-AN hangzó tudja rezgésbe emelni.)

Ezért van az, hogy

- akkar as artad, amat mandak, ha agy mandam,

- mig ikkor is irted, imit mindik, hi így mindim,

- sőt! Ökkör ös örtöd ömöt mönödök, hö ögy möndöm.

Igaz? Értetted ugye?

Mássalhangzóink 6 bokorba sorolhatóak:

K, H, G, GY

D, T, TY

R, J, L, LY

M, N, NY

B, P, V, F

C, CS,S, SZ, Z, ZS

Az egy bokorba tartozó mássalhangzókat felcserélhetjük a szó értelmének változása nélkül. Sajnos….(vagy nem sajnos nézőpont kérdése…), ezt a lehetőséget mi már nem ismerjük, de azért még tetten érhető itt-ott: lyuk-luk. De a még tisztán beszélni nem tudó gyermek is így váltja a hangokat, S helyett vagy Sz-t vagy C t használ, R helyett L-t, vagy J-t. )

Lássuk akkor:

éR

éL

(érdekességként mondom, hogy ebbe a szó bokorba tartozik (tehát jelentésbeli kapcsolat van köztük) a Lé, és Ré szavak is!)

Ez azt mondja el nekünk, hogy ami él, az ér is. Ami ér, az él is. (és most nehogy valaki arra a nagyon fizika világhoz ragaszkodó következtetésre jusson, hogy amit a köznyelvbe tárgyként, vagyis nem élőként tartunk számon, az már akkor nem is érhet semmit! Pont az ellenkezőjét (is) jelenti!)

Akkor éRek valamit, ha éLek. Ha megélem az életemet. De akkor már, ha megtapasztaltam, a magamévá tettem, akkor meg is éRtettem. Amit nem éRtek, az nem éLő tudás bennem. Pl. hiába tudok én a relativitás elméletről…ha nem vált bennem éLő tudássá, nem éRtem.

Mutatok még valamit:

éR

úR

őR

Megtehetem, hisz a mássalhangzó hordozza az értelmet, a magánhangzó lelkesíti a szót.

Mit mond ez nekünk? Hát igen, azt is, hogy egy valódi úR, az bizony éR is. Sajnos nem találkozni ma már ilyen uRakkal. Csak urakkal, akik nem uRalnak (nefeledd! Az úR, az őR is! Aki úgy tart meg, hogy biztosítja a legmagasabb szintű működést- gátőr!!) , hanem csak uRal-kodnak. Nagy különbség! De a nyelvünk, az őrzi, hogy milyennek kéne lenniük. No…de ha az éR, az úR is, akkor ez azt jelenti, hogy amit éRtek, azt uRalom is.

Amit ÉRtek, azt én ÉLem és ÉRzem is. Szavaink közt értelmi, érzelmi…sőt! energetikai kapcsolat is van.

Hát ezért akarjuk mi megérteni a dolgokat. (és ezért mondja Marga, hogy a Kuthumi anyagokat nem „aluszkálva” kell hallgatni, hanem éberen, figyelve, mert amit nem értesz meg, az nem tud beépülni!)

Lássuk akkor mit is jelent egy indoeruópainak az értés. Hát…valójában nem tudom, mert képtelen vagyok az ő fejükkel gondolkodni. De mivel őket a csatikban óva intik attól hogy értésre törekedjenek, sőt…ezt boncolgatásnak titulálják, van némi elképzelésem róla. Meg hát az ő módszereikkel tanultunk az iskolában, és szervezik körénk az életet körülményeket. Jaj! Mit is mondok! SZERveznek? Nem. Alakítanak. Formálnak.

Nemrég mesélte valaki, hogy egy alkotónak a műveit a múzeumban nem egymás mellé teszik, hanem a különböző fajta alkotásokat külön-külön állítják ki. A festményt a festménnyel, a faragást, meg a faragások között. Így aztán nem lehet egybe látni azt az összetett SZERves kifejezés módot, amit az illető felvonultat. Hát igen. Ez valóban boncolgatás. És itt még ráadásul nem is a rosszakaratot érzi ki az ember. Csak…a gondolkodás mód milyenségét. Nem SZERves.

Ha egy tudóst megbíznak ma azzal, hogy mondja el mi az, hogy NYÚL, egész biztosak lehetünk, hogy apróra be fog róla számolni. Van neki szőre, bőre, füle, farka, szive, mája…stb. Már fel is boncolta. De ez lenne a NYÚLság? Hát persze hogy nem. És így…így valóban ne akarjon senki semmit megérteni.

Most, hogy végig olvastál, kérdezlek: szétboncoltam vagy összegyűjtöttem? ELEM-eztem, vagy ÉR(Z)Telmeztem?