FELTÉTLEN SZERETET (részlet)

FELTÉTLEN SZERETET
Olyannak szeretlek, amilyen vagy

... mikozben a saját stílusodat keresed, amelynek révén kapcsolatba léphetsz a téged korulvevo világgal. Tiszteletben tartom, hogyan szeretnéd megtanulni a leckéidet.

Tudom, hogy ez így van jól, tudom, hogy pontosan az vagy, aki lenni szeretnél, és nem az, amit én vagy mások elvárunk.

Tisztában vagyok vele, hogy nem tudom, mi a legjobb neked, még ha idonként talán azt hiszem is, hogy tudom. Én nem voltam ott, ahol te.És nem láttam a világot a te szemszogedbol. Nem tudom, milyen tanulási feladatot választottál magadnak, hogyan és kivel szeretnéd megoldani, és mennyi idot szántál rá. Nem a te szemeddel néztem – honnan tudhatnám hát, hogy mire van szukséged?

Hagylak, hadd járd az utad – nem ítélem meg a tetteidet sem gondolatban, sem szóban. Nem tekintem tévedésnek, vagy hibának, amit mondasz, vagy teszel. Látom, hogy sokan sokféleképpen látjuk és tapasztaljuk a világot.

Bármikor fenntartások nélkul elfogadom a dontéseidet.
Egyáltalán nem ítélkezem, mert ha elvitatom a fejlodéshez való jogodat, akkor elvitatom a sajátomat és másokét is.

Elismerem a szabad dontéshez való egyetemes jogodat, hogy a saját utadat járd, és elorehaladj, vagy megpihenj, ahogy éppen jónak érzed.

Nem ítélem meg, hogy ez a lépés kicsi-e vagy nagy, konnyu vagy nehéz, felfelé vagy lefelé vezet, hisz az úgyis csak az én nézopontom lenne. Lehethogy tétlennek látlak és ezt értéktelennek tartom, mikozben te mégis gyogyírt adsz a világnak, csupán azzal, hogy létezel. Nem láthatom át mindig az isteni rend nagy képét.

Az élet minden áramlatának elvitathatatlan joga, hogy maga válassza meg saját fejlodését, s én szeretettel vallom, hogy tiéd a döntés joga a saját jövödet illetoen. Alázattal hajlok meg a felismerés elött, hogy az, amit én a legjobbnak tartok, számodra nem feltétlenul helyes.

És nem csak olyankor akarlak szeretni, amikor úgy viselkedsz, ahogy szeretném, és ugyanabban hiszel, amiben én.