A nőről

A nő, ha eredeti szerepkőrét nézzük, sokkal esendőbb, mint a férfi, szó szerint ő a gyengébb nem. Ez nem fizikai erejére, teljesítőképességére vonatkozik, hanem arra, hogy értelmileg és érzelmileg egyaránt megfogható. A Nő-NövéNY- NöveKeDő szóbokor megmutatja lényének folyamatszerűségét és a folyamatba könnyebb változást vinni, mint az állapotba. „Egyenjogúsodása”, emancipálódása, csak súlyosbítja e' helyzetet.
Alapvetően a Hold ciklusára van érzékenyítve, ezt mindenki tudja. Ám azt már kevesen, hogy a Hold a sötét, a nedves és a hideg képviselője, lásd a HoLD – HoLT szóösszefüggést is. Asztrálisan a Hold a Bikában van erőben, mely földes tulajdonságú jegy, és dekanátustársa a Szűz és a Bak.
Amúgy ez a nász közege, az érzéki vágyak és örömök helye az évkőrben. A Hold otthonléti helye a Rákban van, mely a (család)teremtés közege. Itteni dekaná¬tustársa a Skorpió és a Halak, melyek vizes tulajdonságúak.
Az évkőri működés néhány részletét fel kell vázolnom a továbbiak megértetéséhez.
Kezdjük a nő születésével. A Biblia szerint Ádám oldalbordáját vette ki az Isten és ebből lett a nő.
13 - 04. ábra A „bűnbeesés” (saját tervezés)
Ha ezt képileg ábrázolom (és nem zsáneresítem el, ahogyan a festők tették!) egy tipikusan sarjadzásos, azaz növényi jellegű szaporodást látok.
13 -05. ábra Egy elzsáneresedett ábrázolás, bolgár könyvillusztráció 1796 Szófia (Jankovics: „Csillagok között fényességes csillag”128. o. 32. ábra)
Ennek közege a Rák, a kettős spirál, ami ezen aktus kozmikus jellegét jobban kidomborítja. Ikrekké válván Ádám és Éva nemi szervei helyére (és nem rá!) fügefalevél kerül, jelezvén, hogy itt már -mint egyes fügefajtáknál- szűznemzéssel történik a szaporodás, ám még mindig nem a férfi „indulatából”. Csak amikor a Bikába érünk, történik meg a bűnbeesés.
Miért és hogyan?
Azt, hogy a Bika milyen kapcsolatban van a női minőséggel, már láttuk. Az Évkőrön itt metszi a Tejút egyik vége az égboltot, míg a másik épp vele szemben, a Skorpiónál ereszti le „gyökere” felét, míg a másik fél a Bakban ér a látóhatár peremére. Tudjuk már, hogy a Skorpió keleti megfelelője a Kígyó. Ez a Kígyó fog felkúszni a Tejútfán, fog megtestesülni a túloldalon. Megkínálja Évát saját szellemiségével (tudás almája), mert ő érvekkel és érzelmi ráhatással meggyőzhető, megfogható. És Éva „elveszik”. Az alma képjele a Kos energiák lecsengéséből, önmagába fordulásából adódik. Így érthető, miért ültetnek sokfelé még ma is almafát a leány életfája gyanánt. A következő ábrát ne vegye senki zokon, de az almaság ebből a nézetből is fakad.
Gondoljunk a születés kapuját jelölő „WC rajzra”.
13 - 06. ábra Vénusz rombusz, mint ősi jel
És hasonlítsuk össze a templomok „Jézus mandorlában” ábrázolásaival.
13 - 07. ábra A Toulouse-i székesegyház kőfaragványa, középen Krisztus, a madorla körül az apostolok „állatképviseletei”: Máté Angyalát már láttuk, mellette János Sasa ül, alatta Márk Oroszlánja, szemben vele Lukács Bikája látható (Chadwick-Evans: A keresztény világ atlasza 193. o.)
Így olvasván az ábrát, a következő jelentést kaphatjuk:
A Bika időszakában tárul ki a nő befogadó öle, hogy a túloldali Skorpió-Kígyót beengedje, az ugyanis a test zodiákusán belül a hímivarszerv képviselője. A megszülető, a születés kapuján kilépő gyermekek a kebleken (melyeket önmagukban is neveznek almáknak) „Ikresednek” el, hogy biztosítsák a Rákba, az életgeneráló atyai közegbe való átfordulást. Ha a nász nem a gyermeknemzésért történik, vagy más okból marad meddő a kapcsolat, a Szűz állapot jelenik meg. Ennek legrosszabb fokozata az állandó kéjben tobzódó örömlány, de különösen a vén banya, aki maga is szex centrikus, meséink tanúsága szerint is.
Ádám érzelmileg, érzékileg fogható meg -ezen okból van annyi meztelen nő a reklámokban-, ezért Évától elfogadja a felkínált „almát”.
Nézzük, mi is lenne a nő szerepe:
Az élet növelése, először méhében, mely sötét és nedves közeg, majd világrahozatal után a család keretében. Táplálni, és meleg szeretettel kőrülvenni. Gyógyítani és érzelmileg tölteni a gyermeket. Általában az otthon és az élet (kert, udvar) ellátása, tisztántartása. A nő idősebb korában az ünnepek elsősorban érzelmi, lelki előkészítése, lebonyolítása a legfőbb feladat. Kiemelendő életindító (bába) és halott (lélek) kísérő (siratóasszony) szerepe, melyre a nők közül sem alkalmas mindenki.
Az asszonyi állat kifejezés, miután az állat szó állapot jelentésű még a múlt század végén is, a nő asszonyi állapotát jelentheti, ezért ez nem durva leszólása a női minőségnek. Áldott állapotban lévőnek mondtuk a „kismamát”, amiből mára csak az állapotos, sőt a terhes maradt és ezek is teljesen negatív töltésűekké váltak.
Az emancipáció -ami egyébként nincs is, hiszen a férfi (még egyenlőre) nem tud szülni- csak azt eredményezte, hogy senki sincs otthon a gyermekkel, ezért nincs is szükség a gyermekre, az nem áldás, de teher.
A nagyszülők sem azok a bölcs öregek mint régen, mert saját kultúrájukat kihúzták alóluk, a teljesség helyébe még részlegességet is alig adtak. A társadalmi elvárások pedig jórészt életellenesek, mert az egyéni érdekek pillanatnyisága, a kényelmi szempontok kiszolgálása érvényesül bennük, nem a kozmikus, isteni működésre hangolódás szándéka.