Egységes Magyarság, álom? Legyen valóság!

Bösztörpuszta. Magyarok Országos Gyűlése. Az utóbbi évek rendszeresen visszatérő programja augusztus közepe, huszadika tájt.

Békésen, az egyik előadó sátortól a másikig poroszkálva, az árusok színes forgatagában nézelődve nyeljük a port, és persze rá azonnal a hideg sört. Ismerős, ismerős hátán. Jól el vagyunk. Az éppen végig hallgatott előadás tanulságait átbeszélve hozzá tesszük a magunkét, ki-ki habitusa szerint kimondva a kimondhatatlant, vagy csak költői díszítésekkel utalva rá. A konklúzió mindig ugyanaz. Immáron évek óta. Nagyszerű nemzet vagyunk, sőt a világ legnagyszerűbbike. Ennek ellenére – ó micsoda méltánytalanság -, hogy bánnak a befogadottak velünk.

Milyen igaza van – állapítjuk meg - X-nek, de kiváltképp Y-nak! Úgy kellene csinálni, és minden megoldódna. Könnyesre sírjuk egymás vállát a Nemzet Doktorának előadásán, mint eddig minden évben, és megint csak reszkető szájszéllel megállapítjuk, mennyire ragyogó ember, milyen kiváló elme, és mennyire tisztán lát világunkban.

Aztán a nap végén fejlehajtva, de szívünkben feszítő dacos magyar büszkeséggel haza megyünk. Még néhány napig felidézzük a Nagyharcos színpadról hozzánk idézett, lángoló szavait, és lelkünk mélyén várunk a napra, amikor megszólíttatunk. „Gyertek, cselekedjünk!” De ez a nap várat magára. Nem akar eljönni. Nem szól hozzánk, sem a Nagyharcos, sem egy másik színpadról a Megmondó ember.

Közben az életterünk elfogy. Lassan már a puszta létünket is megadóztatják. Már nem tudjuk fizetni. Nyakunkon a Hivatal, minden gőgjével, eltipró semmivel nem törődő hatalmával. Mi meg jó állampolgárhoz méltóan igyekszünk megfelelni igényeiknek. Szinte csak Nekik dolgozunk, meg a hiteleinknek, sárga csekkjeinknek. Persze a „szerencsésebb” mert Ő legalább szolgálhat a Multinak, az Úrnak. Örül, hogy zsellér lehet saját hazájában.

Bösztörpuszta, 2011. augusztus 12-13-14. Magyarok Országos Gyűlése. Alig várjuk. Megint találkozhatunk, töltekezhetünk egymással, egy sereg jóérzésű igaz magyar emberrel. Jót beszélgetünk a világ dolgairól, a boszniai piramisok okán, harmincezer éves Kárpát-hazai múltunkról, na meg persze szót ejtünk talán nem is mellékesen a zsidókról, cigányokról, gyurcsányokról, orbánokról.

Aztán, mint eddig mindig, egyszer csak vége lesz a rendezvénynek, és haza megyünk. Fejlehajtva, szívünkben feszítő dacos magyar büszkeséggel.

Mi lenne, ha ezúttal mégsem így lenne? Mi lenne, ha lenne a napnak ezúttal estéje? Vagy inkább estélye! Méltó befejezése! Olyan esemény, amire várunk ki tudja mióta!

Képzeljük el! Azt a sok-sok magyart a bösztörpusztai rendezvényről, és az ország minden más tájáról, egy helyen egy időben, egy helyen! Azért, hogy végre tegyen, cselekedjen, kiálljon magáért, családjáért, magyarságáért, a Hazájáért! A Szabadságáért!

Azért, hogy a jelenlegi törvényekkel is összhangban lévő módon, kikiálthassuk a Szabadság Alkotmányát! Ami ténylegesen a mi utunk, a magyarság útja! Ami arról szól, hogy Magyarországon, magyar emberek érdekeinek megfelelő törvényeket, magyar emberek hozzanak. Nyilvánítsuk ki, hogy nincs szükségünk egyetlenegy UNIO „bölcs” tanácsára, pláne nincs szükségünk más, nemzetidegen országok, magyarság érdekeinek ellentmondó „befektetéseire”.

Képzeljük el, hogy másnaptól, ahogy újra érvénybe helyeztük a Szent Korona jogrendjét Alkotmányunkká, A Szabadság Alkotmányává, megváltozik a világ rendje. Idegen ország szülöttje, tulajdont Magyarföldön nem szerezhet. Amit azodáig mindegy milyen módon, eltulajdonolt, kiprivatizált, okosba lejátszott, bagóért megvette, elcsalta, vagy akár a törvényt felhasználva elbirtokolt, az VISSZAJÁR!

Merthogy, minden tulajdon – a föld alatt, a földön, és a föld felett - a magyar népet jogilag képviselő Szent Koronáé! A Szent Korona, nem AMI, hanem jogi személy, vagyis AKI! A nép képviselője, jogi értelemben helyettesítője. Minden az Ő tulajdona. Mi magyarok, akik Kárpát-hazában születtünk, a tulajdonjoggal megegyező birtokos jogokat gyakorolhatjuk. Csak mi! Senki idegen!

Másnaptól újra a mi tulajdonunkba kerülnének vissza termőföldjeink, az ivóvizeink, a hőforrásaink. A föld mélyén található, hátsó szándékkal már feltérképezett ásványi kincseink. Miénk lenne újra a Nemzeti Bank(!), vele a saját pénz kibocsátásának lehetősége. Miénk lenne a Televízió, a Rádió, és vele a hiteles tájékoztatás. Újra miénk lehetne valódi történelmünk, ősi hagyományaink, sok ezer esztendős kultúránk, vele önbecsülésünk. Újra saját igényeinket kielégítő módon gazdálkodhatnánk, vethetnénk és arathatnánk.

Másnaptól viszont nem lenne a miénk a sok százmilliárd EURO-nyi államadósság, merthogy a Szent Korona Országa nem vett fel hitelt senkitől. A Szent Korona Országa viszont felül kívánja vizsgálni a trianoni szerződést, merthogy jogos gazdasági követelései vannak a béke szerződésnek nevezett förmedvény ránk erőszakolóival szemben.

Mindez csak álom? Legyen valóság!

Mi kell hozzá? A Te jelenléted Barátom, meg persze a Te barátodé is, meg barátod barátjának a jelenléte is. Tudjanak általad az eseményről a szomszédjaid, rokonaid, levelező partnereid. A „hivatalos” írott, és elektronikus médiára egyáltalán nem számíthatsz, és úgy tűnik - a korábbi tapasztalatok alapján -, hogy az agyon ajnározott Echo tévére sem. Kizárólag magunkra vagyunk utalva, mert a hatalom mindent elkövet, hogy agyon hallgassa, ellehetetlenítse a megmozdulást. Tudja ugyanis, hogy az Egységes Magyarság a rendszerük végét jelenti.

Csak magadra számíthatsz, csak magunkra számíthatunk! Ettől válik gyötrelmesen nehézzé a feladat, viszont pont emiatt lesz csodálatos a sikeres végeredmény, mert csak az lesz igazán a Tiéd, amiért megküzdesz!

A sikerhez szükségeltetik, hogy a nemzetinek nevezett internetes portálok ne csak nevükben legyenek azok. Ne csak a Nemzeti Hírháló legyen tevőlegesen is nemzeti, és jóindulatúan, támogatóan cselekvő, hanem a nagymagyar, a mélymagyar, a megmondómagyar, a világmagyara, az összvilágmagyar, a magyarmagyar, a legmagyarabbmagyar és az annál is magyarabbmagyar, a labancellenes magyar, a hun-szkita-hír-magyar is odaálljon lehetőségeivel a Magyar Egység megvalósulása mellé. Hitből, meggyőződésből.

Ha segíteni a saját érték rendjük miatt nem akarnak, mert másképp képzelik el a folytatást, természetesen tehetik. Saját belátásuk, lelkiismeretük szerint. De akkor kérem, legalább ne ártsanak! Ne kezdjék el szajkózni, hogy nem érett meg a magyarnép az egységre, vagy azt, hogy nem érett meg az idő a cselekvésre. Vagy ne mondják azt, hogy hagyjuk a parlamentre a politikát, mert jó úton haladnak, vagy azt, hogy majd a következő választáskor biztosan megoldja a „nagyonradikális” formula dolgainkat.

Senki nem fogja megoldani helyettünk. Senki. Eddig sem oldották meg, mert nem céljuk. Őket más célok vezérelnek, ami nem egyezik a magyarság céljaival, nem egyezik meg a mi jövő képünkkel. Mert a „mások”, az Ő elképzeléseikben nekünk egyáltalán nem szánnak jövőt!

Magyar Ember! Ősi, talán a legősibb nép sarja vagy! Tartozol (h)őseidnek, tartozol Hazádnak! Erről az oldalról senki nem kéri a pénzedet! Senki nem kéri a véredet! Csak annyit kérünk, légy végre Magyar, és állj ki mellette! Emeld fel végre büszkén a fejedet, nyújtsd ki társad felé a kezed!

Gyere el, és hozd el magaddal akit csak tudsz a

Magyar Egység Napjára,

2011.augusztus 14-én este 7 órára a Hősök terére

Mi ott leszünk, és a legnagyobb szeretettel és tisztelettel várunk Rád, hogy együtt lehessünk az új közös jövőnk hajnalán. Várunk Rád, hogy együtt ünnepelhessük Szabadságunk napját. Nélküled nem fog menni! Szükségünk van Rád, szükségünk van egymásra, szüksége van a Nemzetnek ránk!

Magyar testvéri szeretettel számítok jelenlétedre:

Kiskunlacháza, 2011. Június

Orosházi Ferenc
a Zászlós