AZ ÉLET DALA

AZ ÉLET DALA

Kiskertemben sétálgattam, varázslatos hajnal volt ébredőben, tekintetem kelet felé fordítottam és vártam, vártam, tiszta szívvel, hogy előbukkanjon a nap korongja a távoli hegyek mögül. Becsuktam a szemeimet, mély lélegzetet vettem az üde friss levegőből és köszöntöttem a hajnalt. Éreztem, ahogy megjött, megérintett, lágyan végigsimította arcom. Kinyitottam a szemem, a fénysugarak végigfutottak a kerten, az apró harmatcseppek a fűszálakon aranysárga színekbe burkolóztak, a fák levelei észrevétlenül mozdultak az éltető fény felé. Apró madárkáim örömteli dallamokat kezdtek dalolni, álltam mozdulatlanul, s mindeközben érzékeltem, miként táncol körülöttem az élet. Jó volt az érintés, de valahol legbelül éreztem, most megint itt az idő, hogy vele legyek. Szívemben vadul kalapált a pillanat öröme. Magával ragadott, felemelt, teljesen elborított és befogadott. Nem álltam ellent, engedtem, hogy eggyé váljak vele. Nincs félelem, nincs semmi más csak Ő. Hirtelen ott voltam vele, átölelt szeretetével, megérintett, felragyogott, lényem teljessége. S én, mint megszeppent gyermek, belefúrtam magam fényébe, odabújtam hozzá. Tudtam, hogy tudja, látja, mi zajlik bennem, s átérzi megannyi gyermeke vívódását. Megpihentem nála egy kicsit, nem szóltam s ő sem szólt, csak úgy lebegtünk a végtelenben, szótlanul a mindenség ölelésében.
Végül megtörtem a csendet.

Köszöntelek Istenem, már vártam, hogy veled lehessek.

Üdvözöllek, barátom, én is vártalak. Lenne itt egy két dolog mit szeretettel megmutatnék neked. Nos, készen állsz?

Igen, teljesen kész vagyok, vigyorogtam.

Akkor, jöjj, lásd a varázsát az élet dalának, mi felébreszti az új hajnal hasadását.

Repülni kezdtünk, a csillagok fénye ékesen ragyogott a mindenségben, hirtelen minden oly közeli lett. Most nem csak Földanyát láttam, hanem valahogy távolabbról figyelhettem meg az eseményeket, a naprendszerünk látványa fogadott.
Ez varázslatos Istenem, ilyen színes minden?

Természetesen igen, főleg akkor, ha egy picurkát isteni szemszögből tekintesz e bolygók és a galaxis teljességére, persze, most egy cseppecskét azért besegítek neked.:))) Láthatod az energetikai mintázatokat, amennyire képes vagy befogadni ezeket. Az abszolútumból tekintve, minden fény és rezgés, s mindez összeolvadva, nos, elképzelhetetlen emberi ésszel felfogni, de ne aggódj, egy szép napon mindannyian láthatjátok a fényeket, addig azonban kicsit még fejlődni szükségeltetik, mindannyiótoknak. Hamarosan eljő a nap, mire oly nagyon áhítoztok, s talán ködös álmokat is szőttetek ezen esemény köré. Spirituális zsákutcákat rajzoltok egynéhányan, és mikor a végére értek, csak erős falakba ütköztök. Előveszitek a csákányt, elkezditek bontogatni a saját magatok által emelt falakat, mert, mint tudjuk, az igazság odaát van. Közben saját igaznak hitt gondolataitokat hangoztatva, törtettek előre, de a fal csak nem fogy el, megsúgom, nem ott van az igazság. Tudjátok az igazság, nem odaát van, hanem bennetek. Abban a szent pillanatban, mikor tiszta vágyam, fizikai formában szárnyat bontott, s beléd tápláltam minden Isteni tulajdonságomat, neked adtam a mindentudást, szerelmetes gyermekem. Nektek súgom minden pillanatban, itt vagyok!!!, veletek ébredek ködös reggeleiteken, sejtelmes gondolataitokban. Nem tűntem el, soha nem hagytalak magatokra titeket. Mindig ott voltam s mindig itt is leszek, csak a gondolatod választ el tőlem, az egod az mi elhiteti veled, hogy távol vagy tőlem. Az ego az, mely külön utakra visz, zsákutcába terel, a különállóságod érzése választ el az egységtől.
Tudd, hát Isteni gyermek egy vagy velem, s ezen nem változtathat semmi és senki.
Eljő a hajnal, felragyog bennetek szent küldetésetek igéje, és abban a pillanatban megértitek rendeltetéseteket, s a mindenségben betölteni kész szerepeteket.
Figyelj csak barátom, nézd, ott a távolban mi közeleg.

Figyelmemet a messzeségbe fókuszáltam, és megláttam, hogy hét különleges színű fénysugár közeleg, hirtelen megálltak.

Mi történik? Kik ezek?

A hét fénysugár, hét angyal, kik most megálltak galaxisotok kapujában s várják a pillanatot, hogy belépjenek, különleges energetikai mintázatokat és rezgéskombinációkat hordoznak magukban.
Nézd őket, indulnak.

A hét angyali lény elindult, a földet vették irányba.

Utánuk megyünk? Menjünk, menjünk.

Megyünk, megyünk, mosolygott, már repültünk is.

Elértük a földet, s ők heten különös formációt vettek fel, földanya köré rendeződtek. Különös hálószerű képződmény vette körül a bolygót.

Mi ez a háló?

Ez a rendszer, a föld magnetikus rácshálórendszere. Ezen keresztül fogadja bolygótok az univerzális energetikai mintákat, energiákat. Védelmi funkciókat is ellát és valójában mostanában kezdett aktivizálódni. Régóta megvan már, várakozott, hogy kiteljesedhessen.

Mindeközben figyeltem az entitásokat, fényeik egyre erősebben ragyogtak, a színek pedig kavalkádként kavarogni kezdtek előttem. A háló sebesen pulzálni kezdett s összehangolódott az angyalok energiájával. Hirtelen nagyon nagy csend lett, fantasztikus izgalom lett bennem, szinte lángoltam. Megszólalt az első angyal, mintha megfújta volna égi harsonáját, a mennyei hang rezgése végigfutott a hálórendszeren. Ami ezek után következett, hűha, hogyan is írjam le. Sorban mindegyik angyal megszólaltatta a rá jellemző hangrezgést. Ahogy megszólaltak egymás után, egyre több és több energiát áramoltattak a föld rendszerébe a rácshálózat mennyei fényben és harmóniában ragyogott. S tudjátok eszméletlen, de a föld teréből apró fénysugarak kapcsolódtak hozzájuk, lassan eggyé vált minden. Csodálatos volt mindez.
Azonban, hirtelen megint csend lett, a legmélyebb és legszentebb, amit valaha éreztem.

Mi ez, mi történik?

Várnak.

Mire?

A nyolcadikra.

Nyolcadikra?

Igen, a nyolcadik a mindenség hangja, az örökkévaló dala, mondhatom az ÉLET DALA.

S akkor, valahonnan megérkezett, érezni lehetett jöttét, felbukkant a naprendszer kapujában, s beragyogta a földet. Isten hangja a nyolcadik hang, elérte a hálót, szeretettel jött, teljessé, egésszé tette, s ekkor megszólalt újra a hét angyal, megfújták harsonáikat, égi-földi melódia vette kezdetét. Teljességében felragyogott az energetikai rendszer, a legszebb zene volt ez mit valaha hallottam. Az emberek fényei, aranyló harmatcseppekként pislákoltak és kapcsolódtak a végtelen dalához. Észrevétlenül érintett meg mindent az élet dala, a madarak elénekelték legszebb melódiáikat, a szél kacagva futott végig a zöldellő dombokon s megrázta a fák lombjait. A patakok halk csobogással köszöntötték, a szépséges Földanya felsóhajtott, talán még egy könnycsepp és végigcsordult megsebzett testén. Öröm dala táncolt végig a földön, mert, beköszöntött immár, az emberiség új hajnala.

Ez gyönyörűséges Istenem.

Igen az, együtt tettük ilyenné. Azért jött létre, mert, éreztétek a hívást szívetekben, éreztétek, hogy több van bennetek, hogy valóra válhatnak a legszentebb álmaitok. Végre együtt működtetek egymással és velem. Félre tettétek önös érdekeiteket, az egységre koncentráltátok figyelmeteket. A közös együttes teremtésre, és előhívtátok önnön magatokból, Isteni önvalótokból a fény hídját, melyen keresztül beléphettek az örökkévalóságba. A mennyek országa tibennetek van, most itt az idő, hogy tiszta fényében megnyilvánuljon mindez, földi síkotok terében.

Köszönöm Istenem, hogy megmutattad mindezt.

Szívesen barátom, legyetek áldottak, és élvezzétek az élet dallamát, néhanapján hunyjátok le szemeiteket egy csendes reggelen, s köszöntsétek az ébredő hajnalt.

Újra a kiskertemben találtam magam, rám ragyogott a felkelő nap, sugaraival beborított, éreztem sokkal több van ebben a fényben. Nem csak a nap fénye ragyog immár az emberiségre, hanem Isten fényessége világítja be a földet. Daloltak a madárkáim, én bensőmben még mindig hallottam az égi harmóniát. Testem minden sejtje ünnepelt, ünnepelte az élet dalát.