Csak semmi stressz!

Huh?
Azt hittem hogy Ricsi a te bejegyzésedre mondja hogy uhh , de most te is?:)

Sok minden zajlik mostanában bennem.
Nem is nagyon tudom elmagyarázni mert minden összefügg mindennel és ezek egyszerre tudatosulnak bennem.
Már régebb ota van bennem a motivácio , unalom , kétely ,félelem kérdésköre.Ezek összefüggnek.
Ugy határozták meg az életem hogy nem is voltam a tudatában.
Szembenéztem ezekkel , föleg a félelmeimmel , amelyek mindig ott huzodtak a háttérben és valojában ezek határozták meg a döntéseim nagyját és nem is vettem észre.
De ez nem könnyü.
Mégis , a félelem az a kételyböl fakad.
Ahogy figyeltem magam mi alapján hozok döntéseket , tudatosult bennem hogy kételkedek még mindig magamban.
Eljutottam a holtpontra ahol tudtam mi az ábra , azt is tudtam mit kell tennem vagy nem tennem de ez tényleg nagyon nehéz.
Egyik reggel átfutott az agyamon hogy bekapcsolom a computert mert lesz valami megerösités.
Ezt olvastam:csináld most vagy halj meg.
Csak néztem.Aztán elolvastam az egész csatornázást ami egy pont volt a mondat végén számomra.
Nem emlékszek erre a csatornázásra hogy elolvastam volna régebben ,pedig mindet el szoktam olvasni.
Most , mintha direkt nekem mondták volna.
Nem tudom mit éreztem mert nincs mihez hasnlitani.Talán ez váltotta ki azt hogy huh.

Nincs mire várni.
Nincs több kifogás.
Mi teremtjük a valoságunkat.
Teremteni nem azt jeleni hogy valositsunk meg egy uj szituáciot hanem hogy engedjük el a régit.
Ehhez a jelenben kell lenni és figyelni magunkat minden pillanatban mert minden pillanatban teremtünk.
Amikor mosogat az ember , akkor nem dönt fontosabb kérdésekben , de érzünk akkor is.
Az hogy hogy érzünk az is fakad valahonnan.Talán félünk , talán aggodunk vagy éppen érezzük a testünket ahogy mozog és éberek vagyunk a valoságunkra.Ez határozza meg a pillanat minöségét.
Amikor unatkozunk mit teszünk?
Probáljuk elüzni.Hivjuk a havert , berakunk egy filmet , játszunk a gépen , bármi csak elvonja a figyelmünket.
Miért?Mert azt ojották belénk hogy unatkozni rossz.
Jo a politikusnak mert addig sem gondolkodsz , jo az iparnak mert rajtad élösködik , jo a pápának mert hozzá viszed a teremtö hatalmad.Csak nekünk nem jo de mi ezt nem tudjuk.Mert nem mondja senki.
Pedig az unalom mögött ott van egy másiki világ.
Szoval mi motivál amikor unatkozol?
Vagy mi motivál amikor rutinszerüen felelsz , reagálsz?
A motivácio sokszor nem tudatos de ettöl még hatással van a teremtésünkre.

Tudom azt , hogy ezzel nem mondtam ujat itt senkinek.
De mégis....
Azt is tudom saját tapasztalatbol hogy sokszor csak azt hisszük hogy tudjuk.Ezt persze az ego kikéri magának.
Szoval röviden minden oké.