ÁLARC NÉLKÜL
lemayar · 2010. szeptember 26. 19:17
Kategória:
Vannak Ölelés-Napok, Barátság- Napok..stb.….Eme borús, esős napon arra gondoltam, mi lenne, ha mi emberek csinálnánk egy ÁLARC –NÉLKÜLI NAP-ot…Amikor mindenki CSAK azt mondja, amit ott legbelül érez, azt mutatja, amit érez, azt teszi, amire vágyik! Hazugság, játék, álarc nélkül!... Én azt hiszem, összedőlne ez a Világ! S majd a romokból építenék egy szebbet, jobbat! Izgalmas játék lenne! Van, aki már rég álarc nélkül él, ebben a VAGYOK AKI VAGYOK állapotban…És tudjuk, hogy milyen csodálatos!....Álarc nélkül, hazugság nélkül, megalkuvás nélkül: SZABADON!...
Ezt a felhívást délelőtt fölraktam csak úgy játékból, /hisz játék az élet!/ a facebookra is. Elég sok ismerősöm van ott., de csak egyetlen ember moccant rá, akit régebben elég nehezen sikerült elfogadnom, de elmondhatom, hogy ma már szeretem!
Úgy vélem, túl vastag még az álarc, és a húsba nőtt…Fájdalmas letépni… Ráadásul ott van még egy fontos tényező: Félelem az ismeretlentől!....Hát, nem lehet semmit sürgetni, de egyszer mindenki elér ebbe az állapotba, hisz életcélunk az :ÉBREDÉS!
- lemayar blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1237 olvasás
Talán sokan már álarc nélkül élnek s nekik már ezt nem kell a homlokukra írni!.
De talán nem is sokan kíváncsiak az önmagát álarctalannak ismerő ilyetén véleményére.
Egyébként nem rossz ötlet:ÉLJÜNK SAJÁTORCÁVAL bátran boldogan!
Mert amit más álarcnak gondol én igazi önmagamnak élem!S holnap mássá változom.Mégis én vagyok.
S ezer arcom van!S mind enyém éppen mit tükröz akkor éppen ott MOST!
Ó, nem, Rebeka! Ez így túl szép lenne! Nem élnek álarc nélkül, hisz java részüket jól ismerem...Mindenféle kapcsolódásaikat..stb. /És ez nem ítélkezés, egyszerű ténymegállapítás../ Talán épp ezért is próbálkoztam! :-) Gyermekded próbálkozás volt, melyre talán a hallgatás, a némaság a válasz. De azért remélem az elszórt kis "magocska" valakiben kikél, és esetleg növekedésnek indul, hisz sohasem tudhatjuk kit mi és mikor érint meg. Talán nem volt hiába, de tudom, siettetni semmit nem szabad, hisz mindennek megvan a maga ideje...
...és nagyon jó dolog SAJÁT ORCÁVAL élni! Ez az igazi szabadság! :-)
"MI VAGYUNK A SZABADSÁG VÁNDORAI"/Demjén../
Hát....most konstatáltam....hogy nem vagy az ismerősöm még. De mégis! mégse láttam ezt a felhívásodat, és most sem látom!!!! hűha! Miért????
Kb erről pofázom fórumokon keresztül....és próbálok elöl járni a dologban, amikor nem sunnyogom el a saját hiányosságaimat. Nem fogom vissza magamat....ilyesmi.
Mostanában kezd megmozdulni a dolog...kezd engedni a beton....ha érted mire gondolok.
Én büszkén mondom (nem először), hogy van az életemben három olyan ember, akivel maximálisan őszinte tudok lenni. És ők is azok velem. Akik előtt nem csak én nem szégyellem az úgymond hibáimat, de biztosra vehetem azt is, hogy nem fognak ezzel vissza élni...nem hánytorgatják később fel....MERT ELFOGADNAK. ÉS ÉN IS ŐKET.
Lényegesebb dologba nyúltál, mint gondolnád.
Egyrészt felhívás, Ki vagy??, aztán, érezd ki vagy!!, aztán, azt mutasd meg, aki vagy!
Már az elsőnél le lehet állni. KI is vagyok??? ezzel szorosan összefügg az ÉRZÉS, - EZ vagyok. Mennyi függetlenség kell, a csupaszság vállalása kell ehhez!!
Aztán: De méltó-e a környezetem, hogy magamat eléje szórjam?
Aztán a Bátorság - merjem-ne merjem. Miért is???
Aztán a bizalom, biztonság tudata: már védve vagyok - a Magomtól. Már tudom, hogyan kell az arcomat képviseljem, úgy, hogy a másik erőt tudjon meríteni belőle, és ne egy "felvonulást" lásson. Ugyanakkor az ÉLET süt és él általam (a Pillanatnyi Orcám ::))által )-
jaj te jó, köszönöm hogy útjára indítottad a - NAPOT
Nagyon érdekes kérdéseket feszegetsz...Fontosak, de számomra azért érdekesek, mert ezek fel sem merültek bennem.
Bátorság? van...
Védelem? Van..
Hogy méltó-e erre a környezetem? Nem gondolkodtam rajta, de én már nem tudok hazugságban élni!
Vagyok Aki Vagyok...Vállalom....
Szép Napot! :-))
Hogy méltó e a környezet? hát....ha felülről nézem a történéseket, akkor tudom, hogy minden okkal történik...mindenki épp a tanulási folyamatában van, ki még csecsemő...ki ovis, gimis, avagy bölcs aggastyán. Így nézve ez a kérdés fel sem merül.
Én azt szoktam inkább nézni, hogy elbírja e az őszinteséget. Mert van, hogy nem. Mert az őszinteség nem csak akkor őszinte amikor simogat, hanem akkor is....amikor esetleg.....fáj.
Azért csak három ember van akivel őszinte a kapcsolatom, mert ennyien érezték meg ennek az igazságát.
Bocs, helyesbítek: alkalmas-e a környezet. De ennek helye is átalakulóban van. Minden környezet alkalmas valami Igaz dologra belőlem.
Van amire meg nem. Attól még nem leszek "álarcos", sem a környezet nem "alacsonyrendű"
Erről folyamatosan meggyőződöm.
Ez az álarc dolog meg nem ilyen fehér-fekete, mint az őszinteség sem. Én őszintének ismerlek, pedig nem osztod meg velem minden titkodat.
Messzire vezetnek ezek a dolgok, meg tisztelettel kell kezelni nagyon. Őszinteség - mihez képest?
Messzire, vagy nagyon is közelre, legbelsőbb lényegünkre ::))
Én kérek bocsit....mert rá kellett jönnöm, hogy bizony nem teszem ki magam atrocitásoknak, védem magam.és valóban nem mindenki méltó a bizalmamra. Épp azért ültem most le ide, hogy ezt megírjam! :o))) ....de megelőztél....sebaj....a lényeg, hogy értjük egymást.
Bizony, a bizalmat ki kell érdemelni... Mindig mindenkiben megbíztam, és őszintén fordultam minden ki felé, aki csak szóba állt velem. Meg is kaptam a magamét ezért - kamatostól! :o)
Nem véletlenül mondta Jézus: "Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket." (Máté 7,6)
Igen, így van. A két dolgot egyszerre tanácsos akkor alkalmazni, így van? Rálátok, hogy azért olyan amilyen, mert épp a tanulási folyamata kellős közepén van....nem ítélem el ezért, de nem tárulkozok ki feléje.
Egyébként én is elégszer megjártam már....ezek az emlékek jöttek fel bennem, mielőtt meg akartam volna írni, hogy Trekának igaza van.
Bennem ez jó sokáig fel sem merült, hogy ki kell érdemelni., és én is jól megjártam párszor.
Talán a jövő evolúciós kódjai már aktívak voltak bennem :)És ha így esett, akkor ezértl nem akarom visszafejleszteni a Dns-emet.
(egyefene elfogadom, a jövőből jöttem vissza, ahol mindenki nyitott, átlátszó, szeretetteli, tisztaszándékú.)
A mai napig nem tudom mire figyeljek , hogy meglássam, kiérdemelte valaki a bizalmam.
Mert eleve az isteni részét is látom, amivé lesz, ha beengedi magába.
És bizony hánytam ... a gyöngyöket:))
Szívemből szóltál! Igen, lehetséges, hogy nem idevalók vagyunk!! :-)
Vicc az egész...nem gondolod Anisha ? Éppen azért, hogy nem adsz mindenkinek bizalmat, pont ezáltal hoztad létre az álarcot. Az álarcnélküliség az az, hogyha mindenkinek tudod adni. Hisz ki bánthatna ? E mögött még mindig a félelem van..mert félek mit tesz a másik....És itt az álarc.......Szemvillanás alatt létre is hoztad...
Te szoktad mondani: Nincs ki ki ellen...
Akkor mitől félnél ?
Vicc az egész, csak épp elfelejtünk nevetni a poénon, és sértődősre vesszük...
Nos, nevezzetek csak nyugodtan Osho fénymásolójának, engem már cseppet sem zavar, hogy milyen címkét aggattok rám, de ezt akkor sem tudom kihagyni:
"Bármit teszel, légy tudatos. Ha maszkot viselsz, légy tudatos; viseld tudatosan. Nem szabad automatizmussá válnia.
Ha szomorú vagy, valaki odalép hozzád, és szomorú maradsz, akkor őt is szomorúvá teszed. Pedig ő nem tett semmit. Egyáltalán nem érdemelte meg, akkor meg miért szomorítanád el feleslegesen? Mosolyogsz és beszélsz, valahogy megoldod, s közben pontosan tudod, hogy ez egy maszk. Amikor a barátod elmegy, megint szomorú leszel. Ez csak egy társasági formalitás volt. Ha tudatosan használod, akkor nincs semmi baj.
Ha van egy sebesülésed, felesleges nekiindulni, és mindenkinek megmutatni; senkinek semmi köze hozzá. Miért teremtenél boldogtalanságot az elméjükben a sebesülésed miatt? Miért lennél magamutogató? Engedd, hogy ott legyen; viseld gondját, próbáld begyógyítani. Mutasd meg az orvosnak, de szükségtelen megmutatnod minden arra járónak. Csak légy tudatos.
Sok maszkot kell használnod; úgy működnek, mint a kenőolaj. Valaki jön, és megkérdezi, hogy vagy, te pedig elmeséled neki minden problémádat. Ő nem kérte; csak annyit mondott, hogy helló. Most pedig egy órán át téged kell hallgatnia. Az túl sok! Legközelebb még azt sem mondja majd, hogy helló; inkább elmenekül.
Az életben sok formaságra van szükség, mert nem vagy egyedül, és ha nem tartod be a társadalmi formaságokat, azzal csak magadnak okozol még több boldogtalanságot." Osho
Honnan tudod mit mondana Osho erre a helyzetre.....lehet teljesen mást. Így ez kétesélyes..vagy ezt, vagy nem...meg az a tény is, hogy a látogatása, a Föld nevű bolygón már véget ért....így passz, hogy mit mondana.
Csak tudod az a furi benne, hogy itt az álarc néküliségről van itt szó, te meg jössz ide az osho álarcával ?
Vajjon oshon kívül mi a saját gondolatod ?
Ez rég nem Oshóról szól, hanem saját magunkról... Szerinted Te soha nem használod fel senki más gondolatát? Akkor hogyan tanultál beszélni? Hogy az írást és az olvasást már ne is említsem... Te sem vagy jobb, elhihetnéd.
Nem az a szám, ha beollózunk vmit, hanem az ha saját szavaiddal mondod el, és írod le. Mivel ekkor te alkotsz és eggyé válsz az alkotással...
A slusszpoén , amikor a saját szavaiddal leírt ,más által írt tanait meg is érted, és használod a mindennapjaidban,.Akkor nem csak akkor alkotsz ,amikor átírod.
Nos, azért nem írtam át a saját szavaimmal megfogalmazva, mert akkor az csak egy olyan, mástól átvett tudás lenne, amit a sajátomként próbálnék eladni. Voltam annyira őszinte, hogy ezt ne tegyem. Attól még nagyon is átélem, és gyakorlom minden nap. :o)
Tudom miről beszélsz, és érzem. Jó sokan csinálják az előzőt. sokkal fairebb így .
Ne érintsen meg, mert ezt én is megkaptam már , állandóan tőle.
Az egységből kibillentés sem nálad, sem nálam már nem jön össze neki.
Én hálás vagyok , mert időről időre amikor engem is megtalál, feltudom mérni, hogy mennyit fejlődtem :)))
Szerintem tudja, hogy te ezt átéled és gyakorolod.
Látod kedves Margardian, Te máris kiérdemelted a bizalmam! ;-)
Namaste!
Juj de jó! Köszönöm, megtisztelsz vele.
Neked is Namaste!
(meg persze mindenkinek ) :)
hmmm....most épp nincs rajtad sapka....és azér kapsz. Hogy merészelsz más tudásával elő hozakodni. Ha saját szavaiddal írnád körbe, és felismerné, akkor az lenne a baj, hogy lopsz. Hogy merészeled!
Amikor viszont a csakrákat fentről kaptad meg....és elénk tártad, akkor meg az volt a baj, hogy nincs rá bizonyítékod. Hát a bizonyíték az nagggyooon fontos!!!
Na....most akkor van sapkád, vagy nincs?
Nincs sapkám! Az egyetlen, ami a fejtetőmön van, az a korona-csakrám. :D
Azért annyit hozzátennék, hogy nagyon jól tudom, hogy mennyire fontos a bizonyíték egy tudományos vitában, anélkül nincs is miről beszélni... Itt, közöttetek azonban nem célom az, hogy bármit is bizonyítsak. Akinek bizonyíték kell, az bátran keressen magának!
Én úgy vélem, az nem álarc, ha nem terhelek valakit esetleges szomorúságommal, gondjaimmal... Attól, hogy hallgatok, hogy nem akarom lehúzni, még lehetek őszinte és igaz!
Hisz arcomnak ezernyi árnyalata van, és épp azt mutatom meg, villantom fel, amivel a velem szemben állónak segítségére lehetek! Hacsak nem vagyok gondban, bajban, és nem akarom szándékosan kérni az ő megértését, segítségét, mert épp nagy szükségem van rá!
Hmmm....Nimi! nos...akkor lássuk....hogy is van...volt....lesz ez a dolog.
Volt egy fiú....aki megérintette a lelkem.....sokat beszélgettünk. Én...ahogy a spiri világban szoktam,pőrén álltam elé. Ő azt se mondta meg hány éves, hol lakik, mi a neve. De szerettünk beszélgetni, még akkor is, ha nagyon sok mindenben nem értettünk egyet. Vitáztunk. Aztán vitázott másokkal is. Elég durva viták voltak. Aztán azt láttam, hogy egyes emberkék, úgy döntöttek, hogy megállítják ezt a folyamatot, de úgy, hogy az ujjuk köré csavarják a fiút. Manipulálják. Megmondtam neki. Figyelj! mert kihasználják, hogy nem veszed észre. ...Őszinte voltam....állarc sehol. Nem bírta el. Olyannyira nem bírta el, hogy.....azóta én vagyok a céltábla, és mindenki más, aki egy kicsit is közel áll hozzám. Olyannyira nem bírta el, hogy vissza élt a bizalmammal, és fórum elé tárd olyasmit, amit kértem, hogy kezeljen diszkréten.
Hogy fáj e? Már nem. Köszönöm neki a leckét. Sokat, nagyon sokat tanultam ebből. És ami a fő, tudom szeretni továbbra is. De....a bizalmamat elvesztette.
Hogy vicc e? hát ha nevetni akarsz rajta, csak nyugodtan. Magadon lehet.
De hisz Anisha nincs ki ki ellen ? Hol van már a tavalyi hó ? ha te cipeled még ezeket tedd....számodra ez a lecke. Vagy szedjek elő én is dolgokat ? Minek ? Értelmetlen ? Hányszor futod le ezt a kört drága ? Ugyanott topogsz mint 1 éve...rég túl vagyunk már rajta. Bolhából elefántot.....Te szoktad mondani, hisz ez csak játék...akkor nevess rajta....Lépj túl és mosolyogj
Döm dö döm :)
Tudsz te olvasni????
megköszöntem neked mindezt.....LÁTOD???
Bocsi most lett teljes...hamarabbb mente be, ez a teljes reaga:
De hisz Anisha nincs ki ki ellen ? Hol van már a tavalyi hó ? ha te cipeled még ezeket tedd....számodra ez a lecke. Vagy szedjek elő én is dolgokat ? Minek ? Értelmetlen ? Hányszor futod le ezt a kört drága ? Ugyanott topogsz mint 1 éve...rég túl vagyunk már rajta. Bolhából elefántot.....Te szoktad mondani, hisz ez csak játék...akkor nevess rajta....Lépj túl és mosolyogj
Mt 18 / 21-22
21
Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
22
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
Döm dö döm :)
HÁT...izé....megbocsátani? ugyan miért?.....nincs miért megbocsátani.
Tudod, nagyon meg akartam tanulni, mert nem tudtam. Szép lassan haladtam. Erről meséltem a "Miatyánk" elemzésemben. Hogy amikor ott tartottam, az imában, hogy " bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is....stb" akkor azt is kértem, hogy tudjak megbocsátani. És szépen lassan el jutottam oda, hogy úgy tudok megbocsátani bárkinek, ha kilépek a történetből, fentről ránézek, és látom, hogy mi miért történik. Akkor azonnali a magbocsátás.
Ezt leírtam egy másik fórumon, és.....és akkor valaki azt írta, hogy: " de hiszen nincs is mit megbocsátani!" Zoé volt az.
És igaza van. Bizony, pont ez a lényeg. NINCS MIÉRT MEGBOCSÁTANI.
Mindez nem jelenti azt, hogy nem kell vállalni a felelősséget a tetteinkért, vagy hogy akit megbízhatatlannak ismertem meg, abba meg kéne bíznom. ....hát ez van.
Akkor ki is tudjuk mondani, nem is történt semmi.....
Hát elég dőrék volnánk, ha így tennénk.
Én legalábbis nem azért mentem át ezen a tapasztalaton, hogy ne hasznosítsam a tanultakat. Tehát nagyon is történtek a dolgok.
Nos...innen szép tovább menni kéz a kézben. Itt a kezem! ;o)))
Értelek és érzem amit mondasz....Én egy ideje valóban próbálok így élni...Magamat adni. Ha kell jó, köszönöm! Ha nem, azt is elfogadom!
Valamiféle ősbizalom él bennem, van aki hülyének, naivnak néz, de nem érdekel!Engem ez boldogabbá tesz!
Ki is mondta? Ja, Müller Péter: Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!
Ezzel egyetértünk. Mégis, ha valakiben csalódtál.....gondolom legközelebb már óvatosabb leszel vele szemben.
Igen. Persze. Biztosan. De akkor is álarc nélkül, akkor is magamat adva, de talán kevesebbet önmagamból, énmagamból....
Természetesen.
Hát miért nem teszed kedves lélektársam, miért nem teszed fel valódi arcod, valódi neved? Ha erre kérsz másokat, tedd te is, mutass példát, de valóban!!!! Ahogy merjük jópáran, ölellek!
És máris kinyílik egy tisztább portál!
Kozsdi Tamás fórumán - amikor még volt olyan - volt egy időszak, amikor azt kérte, hogy csak a hivatalos nevünket használjuk. Voltak, akik vissza húzódtak, voltak akiket nem érdekelt a kérés...és továbbra is nick néven írogattak. Érdekes...mert én, pont akkor kezdtem el ott fórumozni. Eszembe nem jutott, hogy bármi gond is adódhatna a nevem vállalásából. Más dolog, hogy a marha hosszú asszonynevemet....amit nem is szeretek...nem örömmel használtam.
Hogyan lehet meg tenni, h átírom a nevem?.. nem találom a szerkesztésben:):):)
jó ötlet:):):) köszi, h előhoztad:)))
A Ricsit kérd meg, nekem is ő írta át.
Kata, Kedves! Egész nap ezen töprengtem...Mikor...miért léptem vissza...Aztán jött a válasz....Itt mások léptek hamarább vissza, képek, szimbólumok mögé...Általam nagyrabecsült emberek ...Majd kerestem valamit a google-ban, és akkor beugrott 1-2 hozzászólásom...Melyeket vállalok ma is, de valahogy úgy éreztem, talán nem szánom arccal, képpel mindenkinek, a "nagyvilágnak"...Más ez, ha itt őszintén elbeszélgetünk, kitárjuk lelkünket, szívünket egymás felé... De úgy általában /munkám kapcsán is/ sokan ismernek....Miért kellene tudniuk, hogyan vívódom pl. lélekpáromnak hitt szerelmemmel, mennyire szenvedek...És akkor léptem újra egy kép /a fönt lévő/ mögé...Balgaság? Lehet! Mindjárt cserélek!
Tudod, Lema minden úgy van jól ahogy van, de nekem jobb volt az arcodat látnom, ismertem már láttam, bennem voltál, vállalva magad felragyogott ez a gyönyörű arc, egy fénycsóva, beragyogta a teret, láthatóvá téve a láthatatlant. Őszinteséged, átmosta rejtőzködő aspektusaidat, és tisztábban ragyogott a fény általad!
Köszönöm Kata, ezt a sok szépet meg sem érdemlem! Aranyos vagy! Hát, újra itt vagyok! Ölelés....
Francba ! Csak tudnám melyiket vegyem le ?
Kezdhetnéd mondjuk azzal, amelyik már-már a profilodba égett. :o)
Van nekem olyanom ? Gazdagabb vagyok mint hittem ! :)
Pár éve tudatosult bennem, h vannak álarcaim, addig annyira azonosultam velük, h észre sem vettem őket.
Egy érdekes szituációban derült ki....ültünk egymással szemben egy barátommal és néztünk egymás szemébe, próbáltuk igazán meg látni a másikat....eleinte nagyon nehéz volt a szem kontaktot tartani, elnevettem, zavarban voltam, majd egyre jobban magával ragadott a történet.....és utána elmondtuk, h mit tapasztaltunk, akkor mondta ő nekem, h sok sok álarcot látott...először meg ütött a dolog elég rendesen, mert nem is értettem, h miről beszél...majd elmagyarázta....
ez után kezdődött az a folyamat, h kezdtem észre venni, h mikor milyen szituban milyen álarcokat hordok, majd kezdtem mikor mit miért használok, lassan szépen el kezdődött a lebontás időszaka...
ahogyan kezdtem magam egyre jobban meg érezni, egyre kevesebb álarcra volt szükségem, mert meg mertem mutatni magam, úgy ahogy éppen akkor abban a pillanatban voltam...ha mégis úgy hozta egy egy szituáció, h elő került egy egy álarc, akkor szinte fájt már az arcom attól, ami éppen kiült rá, olyan idegenné kezdett válni az az automatizmus, ami működtette ezeket az álarcokat....
amikor a figyelem állapotába vagyok és nézek egy másik embert, akin pl álarc van újra ezt érzem.....
majd el kezdődött egy olyan időszak, mikor egy egy kedves álarcommal igaz már nem azonosulva, de el kezdtem velük játszani, mint valami színész ...sokat ismertem fel így is magamból....
közben egyre jobban ahogyan kerültek le az álarcok jöttek elő számomra is megdöbbentő részeim, majd ezek is kezdtek feloldódni...bele néztem a tükörbe és valami határtalan mély szomorúság nézett vissza rám, sokszor nagyon öreg megfáradt arcok figyeltek....ezek már nem a jelen inkarnációm arcai voltak...hanem az idő vonalon előkerült meg nem élt, részeim....és meg tanultam egyre jobban bele menni azokba az érzésekbe, amelyek miatt fel építettem az álarcaimat....
megélni azt, ami jött, bánat, szomorúság, hiszti, bosszúság, félelem, fájdalom, reménytelenség....ahogyan ezeket megéltem csodákban lett részem, hiszen a legnagyobb szenvedések a legmélyebb pillanataiban tudtak átváltozni, amikor ezek kioldódtak, akkor mindig fel szabadult egy csomó energia, ami az egész testemet átjárta és el kezdett leégetni mindent....
egyre többször mertem emberek elé állni, úgy ahogyan voltam, csupasz valóságomban, nem akartam más lenni, mint ami voltam.....
már a sérülések sem érdekeltek, mert tudtam, h ha sérülök újabb részem jön elő, ami gyógyításra vár.....
már egyre többet engedtem be magamba magamból, mert már nem gátolt ebben a sok sok álarc....egyre könnyebben is áradtam ki....viszont a figyelmem magamon belül még sokszor érzem, h nem ott van ahol kellene.....de most ezt gyakorlom, bele zuhanni magamba.....és máshonnan nézni magamon belül....
hatalmas segítség ebben a fizikai test, a reakciói az érzetei, már neki köszönhetően tudok különbséget tenni, h éppen honnan figyelek....
ott már meg születik egy másfajta öröm, másfajta béke.....
köszönöm, h leírhattam.....oldódik ismételten valami...
Csodálatosan leírtad a folyamatot.
Nini ! Magácska Kecskeméten van ?
Jól áll a kilómeterkőnek, vagy a kilómeterkő magácskának.. tessen választani :)
EGYMÁSnak állunk jól..talán:):):)
Igen Kecskeméten, mivel itt élek:) többekkel együtt meg kapva a Kő tisztításának, őrzésének feladatát már 2 éve:)azóta egyre többen vannak össze kapcsolódva a hellyel...
az a fotó egy érdekes napon készült:)
éppen kisebb""világ megmentésen"" dolgoztunk, mikor ez a fotó elkészülte után oda jöttek a TV-sek hozzánk és pont az adott témával foglalkozó műsorhoz tettek fel kérdéseket.....és onnan abból az energiából tudtam elmondani, h szerintem minden rendben van:) sokan dolgoztunk , dolgoztatok, ezzel országosan egy piramist képzelve az ország fölé, hát ennek a piramisnak a középpontja megegyezett a azzal a tengellyel, amiben éppen ültem:):)és erre oda jönnek és tudattalanul bele nyomták annak az energiáját a média csatornájába:):):)
jó mikor össze érnek a szálak....és tudjuk, h jó helyen vagyunk jó időben:)
Nagyon köszönöm, Sokat jelentett nekem ahogyan visszaadtad a folyamatokat
ahogyan megerősítetted, amit mostanában tapasztalok, hogy a fizikai test "elméje" által értjük meg igazán a dolgokat, csak amit oda költöztettünk az a miénk. Kapcsolatot találni vele...nem nagyon lehet szavakba foglalni. Az egy másik nyelv
Tudod minden napom ilyen nincsenek titkaim magamat adom (kivétel mikor produkálsz mint Anna elvárására Gyuri fórumát tönkre tenni). Nagyon elgondolkodtam azon mi az oka hogy most itt igaz tudsz lenni hisz eddig álarcban éltél éltetek? Tabut nem ismerem elég ennyi!
Hm. Ezen nekem szólt? Nem értem, de biztosan nem is kell értenem...
Neked szólt. Lehet most is álarcban vagy?
Ó, én nem veszem fel az eldobott kesztyűdet!! Én nem vitázni akarok! Nem rontom el ezzel napomat! Ha figyelsz a másikra, nem csak a gerjesztett VITÁDRA, VAGDALKOZÁSODRA , akkor látod, KI VISEL ÁLARCOT!!!
Ezzel én lezártam! Béke Veled!
Túl Kedves vagy nekem hogy hadakozzék veled, elmondtam álarc nélküli gondolataimat a témához. Béka velem van már kurutyól.
Köszönöm. :-)
Nem Zsókám, ez nekem szólt.
A mi Józsinkat nem nagyon érdeklik a történések, ő gondol valamit, és az úgy van számára. Aztán mikor kivetíti ránk, csodálkozik, hogy nem értjük.
De....így szeretjük őt, nemde?
Kedves Fényem Anna hozzászólás volt a főtémához megtudod érteni vagy? kavarod megint
ahhhhA!
Úgy gondolom az indító egy nagyon fontos, mélybe hasító témába vágott, ld. a reagákat - amelyek a személyeskedésig mentek.
Pedig itt nem arról lenne szó, hogy egymás fejéhez vágjuk, ki-hogyan-mikor volt álarcban, mikor nem, bizonygatás oda-vissza...
Az indítő témára egy nagy Tisztító Lélegzettel való megújuló belső figyelés segíthetne hogy a Magunk Álarcait felismerjük, és Magunknak/Másoknak segítsünk abban a nagy kalandban, mely az arcaink formálódását, megélését, az ÖNMAGUNKhoz való vissza-vissza találás élményének megosztását jelentheti. Ennek pedig igazán nincs köze ahhoz, hogy a másik ebben hol tart. ::)).
Köszönöm a NAPOT, az áramlót, a megújítót, a közelebb vivőt.
Igazad van kedves
Csendben megjegyzem, hogy Gyury fórumát én tettem tönkre egy túlságosan őszinte reagálásommal, nyugodtan szidjatok engem ezért, vállalom a felelősséget! :o)
Én meg azt hittem, hogy Pösztörce volt az, aki fel tette a pontot az I re. Na jó....az alapozásban valóban benne voltam....:oD...szintén "ami a szívemen, az a számon" stílusommal.
Jajj! hát akkor jól bevonzotta a gyury az olyan reagákat....amik nemkívánatosak volta a számára. Szép lecke lehetett.
Annyi biztos, hogy az enyém volt az utolsó hozzászólás, mielőtt az egész lezáródott volna... Hát ez van: néhány ajtó bezárul, hogy más kinyílhasson.
Én meg azt hittem, hogy ti együtt rezegtek gyuryval....
Van egy kis harmonikus interferencia közöttünk, de ez minden. Párjával együtt sokat segítettek nekem abban az időben, amikor az önmegismerés embert-próbáló folyamatán mentem keresztül. Ma is nagyon hálás vagyok érte!