Szegénység és gazdagság - szükség és bőség

„A 2010-es évet az Európai Parlament és a Tanács 1098/2008/EK határozata a Szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem Európai Évévé nyilvánította.” (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)


Az ember természetes állapota az általános jóllét, az egészség, a jó közérzet és az öröm. Ezek születésünktől fogva valamennyiünk számára adottak, és életünk során korlátlanul, minden erőfeszítés nélkül rendelkezésünkre állnak. Akkor miért nem ezt tapasztaljuk?
Neveltetésünk által a társadalom ültette el bennünk azt a hiedelmet, hogy az életben mindenért meg kell küzdenünk, így a jóllétért és a bőségért is. Elhitették velünk, hogy csak az élhet jóllétben, aki ezért súlyos árat fizet. Mindössze egy alaposan belénk vert tévhitre volt szükség, hogy elválasszanak minket a Mindenség áramlatától. Becsaptak minket, elhitették velünk, hogy szükségben élünk, hogy az életünk nem több, mint a puszta létünkért vívott szakadatlan, kegyetlen küzdelem. Szép lassan el is felejtettük, hogy milyen az, amikor az isteni áramlat természetes állapotában élünk. Kényszerpályára kerültünk: egy mókuskerékben róttuk szorgalmasan a köröket… mint oktondi, szegény kis állatok.
Ahhoz, hogy kiléphessünk ebből az ördögi körből mindössze arra van szükség, hogy emlékeztessük magunkat: azért születtünk erre a földre, hogy megmutassuk, kik vagyunk valójában. Szívünk legmélyén mindannyian tudjuk, hogy mindaddig, amíg a Mindenséggel Egységben élünk, célunk elérése érdekében bőségesen megkapunk minden támogatást. Ne hagyjuk becsapni magunkat! A jóllét és a bőség most is minden ember természetes állapota, veleszületett joga, és a legkevésbé sem kell megküzdenünk érte. Egyszerűen csak ragaszkodjunk ehhez a jogunkhoz, és soha többé ne engedjük meg, hogy elvegyék tőlünk! Életünk egyetlen célja az isteni énünk kinyilatkoztatása és megnyilvánítása, és biztosak lehetünk benne, hogy mindaddig, amíg ezt a célt követjük, bőséges támogatásban részesülünk. A bőség teljesen természetesen, sőt szükségszerűen jelenik meg az életünkben.
Ha képesek vagyunk elfogadni, hogy nem szükséges szenvednünk, és mindenért foggal-körömmel megküzdenünk – sem a jóllétért, sem a szegénység ellen –, akkor a Mindenség áramlata teljesen természetesen tér vissza újra az életünkbe, így szinte észrevétlenül kerülünk vissza a természetes jóllét és a bőség állapotába. Mindaddig amíg kételkedünk magunkban, azoknak kedvezünk, akiknek érdekében áll ezt elhitetni velünk, akik minden lehetséges módon igyekeznek függőségben tartani minket.
Van-e elég bátorságunk elfogadni, hogy nem magatehetetlen, oktondi kis elkülönült lények vagyunk, hanem az Egység, a Mindenség szerves és élő részei? Megmutatjuk-e valódi önmagunk, isteni énünk a világnak, vagy továbbra is jól elvagyunk a privát mókuskerekünkben?