noi felem harca a nokkel
patakyanna · 2008. április 28. 21:33
Kategória:
Mi van akkor amikor van egy problema, es nem birok zold agra vergodni vele? Olyan melyre tettem. A felszini tunetei hogy nehezze valok es midnentol elmegy a kedvem. (depresszio-anyam depresszios) A kivalto ok a NÖ. Az anyam, a no tarsaim. Probaltam igy, probaltam ugy, de nem jutok elobbre. Van egy fajta vibracio amit nem ertek, amivel nem boldogoluk, csak azt erzem hogy oszeutkozesben vagyok vele, hogy nincs harmonia, csak zavar, menekulni akarok tole, harag, gyulolet, feltekenyseg, versenges es ertetlenseg "nem tudok vele mit kezdeni" nincs kapcsolodasi pont. Kapcsolodasi pont, koldok zsinor, anyammal valo kapcsolat.
Rakjegyuek ezek a nok, az anyak, akiket egyaltalan nem erzek annak, elutasitom oket, nem ertem oket, hidegnek es tavolsagtartonak erzem oket egy csepp gyengedseg nelkul.
Hogyan fejezik ki a nok a gyengedseguket mas nokkel szemben? nem lattam, nem tudom, nem erzem. Csak azt hogy ures fecseges van kozottunk, holott mely erezelemkre vagyom, mint egy ferfival.
A nok mellett bezarkozom, szerepeket kovetek es nem vagyok kepes onmagam lenni. Ugy erzem bedaralnak. Nem tudom honnan jon, nem latom, csak erzem hogy nagyon faj es nehezze valok.
Mit rejtegetek? Mivel nem akarok szemebesulni? Miert felek a noktol es miert nem tudok hozzajuk kapcsolodni?
Vaknak, tehetetlennek es benultnak erzem magam.
Sok bennem az akarat, ahelyett hogy hagynam aramlani a dolgokat (mint a rakok, vizek) de nem megy....
Akarom a szeretetuket mikozben haragban vagyok veluk.
Melyik felem harcol es kivel (a ferfi felem a nokkel? gyenged noi enem a harcos eros determinalt nokkel?), ki a serult (a bennem levo gyermek biztosan) mit oldjak fel s hogyan?
A forras az anyammal valo kapcsolat, evek ota boncolgatom, de ez az erzes mindig itt van mindig visszater s nem tudom honnan jon.....pedig annyi velt valaszt talaltam mar.
Uram nyisdd meg a lelkem hogy legyen batorsagom latni!
- patakyanna blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1586 olvasás
Kedves Anna!
Lehet, hogy már ismered ezeket a módszereket, de azért leírom.
Ha valami érzelmi gubanccal nem boldogulok, túl összetett, v. zavaros, akkor én a fókoszulás technikáját használom.
A technika lényegére sok helyen rá lehet lelni, spirituális és nem spirituális környezetben egyaránt. Azon alapul, hogy érzelmi reakcióink érzetként lenyomatot hagynak a testben és a test akkor is emlékszik, amikor a kiváltó trauma elfelejtődött.
Ha probléma van ez életedben, megjelenik az érzés, ami aztán a testi érzetet is magával hozza. Ha jól figyelsz, egyszer csak beugranak képek, hihetetlen asszociációk jelentkeznek. A folyamat során, erre a testi érzésre koncentrálva, azt átélve ( színe, szaga, minősége, nagysága stb.) , amikor már teljesen pontosan nevet tudsz adni neki, szóval igazából átéled, egyszer csak jön egy átváltás - nekem ilyenkor elered a könnyem és szó szerint megkönnyebbülök.
Ezután még belső csendet ajánlanak, h. figyelhess a felbukkanó gondolatokra, és a végénérdemes önmagadnak köszönetet mondani.
Többször is vissza lehet térni, végigcsinálni a folymatot, főleg, ha súlyos, nehezen hozzáférhető az ügy magunk számára. A testünk , lelkünk nagyon bölcs , tudja h. meddig engedjen, mit bírsz el.
Én pl. van amikor annak ellenére, h.szenvedek valamitől, sokáig képtelen vagyok leülni fókuszolni. Aztán egyszer csak, amikor már jól megkínlódtam, leülök és fél óra alatt mintha nem is lett volna. Az odavezető szakaszt meg beteszem a "biztos meg kellett ezt élnem "kategóriába jobb híján.
A technika részletes leírását : Gendlin: Életproblémák megoldása önerőből / fókuszolás/ c. könyvében található. remélem jól emlékszem az íróra, mert most épp kölcsönadtam, nem tudtam pontosan megnézni.
Ennek egyszerűsített formáját olvastam Tollénál, Müller Péternél - ha nagyon fáj valami és nem tudod elvinni róla a figyelmedet, akkor azt meg kell élni. Ülj le, és csak hagyd h. átjárjon az érzés, szenvedj, amennyire bírod.Olyan ,mint egy örvény, levisz a mélypontra. ott aztán történik valami és egyszercsak oldódás, feljössz a felszínre és sokkal jobban érzed magad.
Az előző forma kicsit kíméletesebb, nekem legalábbis.
Az a jó h. sokszor nem találod az okát, a gyökerét valaminek és ezek a technikák azt mondják nem is feltétlnül kell -"csak"nevezd meg és éld át az érzést .Nem könnyű, de hatásos.
Szeretettel:
Eni
köszönöm Kedves Eni!
jelenleg a "megkínlodom resznel" vagyok, mert amikor elkezdem hallgatni es aterezni egy idoutan bezarok, megtorpanok es nincs tovabb. Agyalni kezedek...Olyan sok mindent elobanyasztam magambol ezzel a modszerrel, 20 perc uvolto fajdalom aztan az edes megkonnyebules....de ez valami nagy kutya. A fokuszalast nem ismerem, utana nezek, most ugy dontottem megyek es kiirom magambol, remelem segit.
Ma mar melyebb ponton vagyok tegnaphoz kepest, ezt jol jelnek veszem.
Koszonom soraid, jokor jott a szeretet egy notol :-)
Anna
Pataky Anna!
Nem tudom, hogy látod-e magadban ezeken a mély pontokon, hogy mennyire csodálatos vagy.
Ilyen mély szintre eljutottál önmagadba. Tudod, azonosítottad a problémát, mindent megtettél éveken át. Tudod ezért szeretni magadat? Képes vagy értékelni ezt a hihetetlen munkát, ami mögötted van?
Amikor látod értékeidet és úgy szenvedsz...az már más. Az már könnyebb. Akkor már ott van a biztos tudat, hogy "igen, megoldom! Most rossz, de megoldom! Ez biztos! Mert képes vagyok rá. Mert eddig is mindent megtettem, és megértettem."
Tudod látni magadban azt az óriási elszántságot, ami egyedül csak a sikerhez vezethet? Képes vagy igazából elhinni, hogy ez csak így lehetséges? Teljes siker. És kész. Nincs más lehetőség!
Először a feloldásról szerettem volna beszélni, de az előző technikánál nem írhattam volna jobbat. (Tudok mutatni mást, de azt Skype-on kellene.) Még nem láttam ilyen szépen leírva a fókuszálást. Talán utána fogok olvasni én is abban a könyvben!
Ha a tudatunkból nem akarjuk elüldözni a fájdalmat, nem hajszoljuk, és kívánjuk a halálát őrülten, akkor megtörténik a változás. Amint szemünk elé kerül belső sötétségünk, ami már olyan régen megszokta a bujkálást...szinte megretten. Megijed, megilletődik hatalmunktól, és az új helyzettől. "Mi lesz ezek után?-gondolja. Megszoktam a sötét éjszakát, az űzöttséget.-mondja a sötét lélekrészünk-Mi lesz ezután?" És fájdalmasan vonítva menekül tőlünk. "Nem szolgáltalak eleget? Nem segítettelek eleget? Miért teszed ezt velem? Mit akarsz a fénnyel? Hisz tudod, összeegyeztethetetlen velem! Te hoztál létre engem. Védtelek, óvtalak önmagadtól. Segítettelek életeken át. Hű társad voltam mindig, amikor szükséged volt rám. Mit teszel velem? El akarsz űzni?....Azt nem lehet. Ragaszkodom hozzád."
Ha ezeket a mondatokat át tudod érezni, akkor talán el tudod fogadni azt a régen megtagadott részedet, ami oly sok gondot okoz. Érted van! Neked volt szükséged rá, azért hoztad létre! Ha megérzed mindezt, és a fókuszodba hozod őt akkor nyertél... Nyertél, akartam írni. De ez a szó nem fejezi ki azt, amit igazán jelent ebben az esetben. Egy hatalmas energetikai gubanc oldódhat fel örökre.- Hihetetlen perspektíva...még én is csak kóstolgatom. De megtettem már! Te is megteszed!
Bingo, nem, nem látom a csodálatosságom, csak hogy szörny vagyok, nem értekelem magam, miközben nagyképű és felsőbbrendű vagyok, (hisz tudom hogy egy csodálatos nagyon jó szivű lény vagyok) és őrülten kivánom a fájdalom halálát, szétmarcangolnám felaprítanám és őrjöngve trancsíroznám.
Pedig hányszor mondták már, fogadd el, ne üzzd, magától elmegy... "Te hoztál létre engem. Védtelek, óvtalak önmagadtól. Segítettelek életeken át. Hű társad voltam mindig, amikor szükséged volt rám. Mit teszel velem? El akarsz űzni?....Azt nem lehet. Ragaszkodom hozzád." pontosan ezt a részet élem most....
"régen megtagadott részedet, ami oly sok gondot okoz. Érted van! Neked volt szükséged rá, azért hoztad létre!" ez a rész megvan....de talán csak az eszemben....akkor talán a fókuszba hozás hiányzik és az hogy ki is az én megtagadott részem. Igen azt hiszem ez hiányzik, mert amit most érzek az őrült tagadása ennek a részemnek....
hajaj megy ez, menni fog....KÉPES VAGYOK RÁ!!! :-)))
köszönöm :-)
:)
Gondolkodom, hogy mit írhatnék neked.
Nehéz. Amit írtál a fájdalomról az nagyon szemléletes. Önszeretet. Elkoptatott már és ócskán hangzik...igen.
De ebben a helyzetben csak üres frázis. Tudom én!
(Skype-on tudok segíteni, ha úgy gondolod. De most nagyon zajos a rendszerem...majd megjavítjuk!)
Különben az is lehet, hogy inkább férfinek kellene ebben az ügyben segíteni téged. Ezt te érzed!
Okina
ma a csendes uresseg es szomorusag allapotaba jutottam. Es arra hogy a ferfiak altal okozott sebeket sokkal konyebben tudom gyogyitani. A nok altal okozott sebekkel nagyon nehezen birkozom. A ferfit elfogadom, a not nem. Es foleg van egy "stilusu" no aki eros ellen erzeseket es ellen rezgeseket valt ki belolem. Tudom hogy ott kulcs, de nem latok tovabb az orromnal.....erzem hogy valami nem stimmel de nem tudom mi.
Valahyog a ferfiakkal olyan egyense es egyszeru minden a nokkel meg minden zavarossa valik es nem erzem magam veluk biztonsagban.
Es a fo kerdes, a szeretet megkapom a ferfitol hisz no vagyok, de egy no szeretet hogyan erezhetem? Csak falak vannak, rivalizalas, vagy ugy mond baratsag de a bensosegesseget nem erzem, csak a mechanizmusokat. Tudom en raktam magam kore a falakat, es nagyon eroseket...nehez szeretni onmagam ha pont a noi reszem utasitom el, es csak a ferfiakat fogadom el....szeretnem lerakni ezt a terhet....es ugy erzem csak no tud segiteni nekem gyogyulni.
Volt egy lany akivel azt hittem kozosen egyutt tudunk dolgozni ezen, de ma jutottunk el arra a pontra hogy mar latni sem birjuk egymast. Mert o abba a tipusban tartozik, pedig tudom eros karrmikus kotelek van kozottunk, es pont ezt a gubancot kene felodani, de......
no mindegy, meglatjuk mit hoz a holnap...minden ami tortenik oka van, es minden konfliktusbol es fajdalombol rozsa no, oda rejtette el lelkunk az ajandekot.....
szertenm atoleleni az osszes not a vilagon es begyogyitani a sebeinket......
tudom most a kislany enem sir bennem....de nem jo ez igy sehogysem ahoyg most van.....
Kedves Anna!
Én is nagyon sokáig pontosan így éreztem, mint te. Még kislány koromban sem volt barátnőm, mindig csak a fiúkkal voltam hajlandó játszani. Ez kb. 30 éves koromban változott meg, amikor nagyon zavart már a dolog, és elkezdtem "leásni". Rájöttem, hogy ezt még az anyatejjel szívtam magamba:-))) Anyu "tudatosságát" folytattam tovább. Eszembe is jutottak az addig már elfelejtettenk vélt mondatok: egy nő, csak bajt hozhat rád, mindig hazudik, elszereti a barátodat, nem lehet vele értelmes dolgokról beszélni, stb. Persze ezek anyám érzései voltak, de én automatikusan tovább használtam őket. Mióta ezt tudatosítottam, hogy semmi közöm hozzá, és kipróbáltam, hogy tényleg így van-e, több barátnőm is van. Többek között egy 15 éve tartó shaumbra barátnő is, akivel nem barátkoztam volna össze, ha nem úgy állok hozzá. Régen még a barátnő szótól is írtóztam!
Talán próbáld meg te is megkeresni, honnan ez az ellenérzés. Nincs jobb ötletem, de tény, hogy amit leírtál szóról szóra a jellemzőim voltak 30 éven át.
Üdv:
ildikó
Kedves Ildiko, es mindenki mas!
Azert volt batorsagom a soraimat blogba irni, mert szentul hiszem, erzem, hogy egy jo par evtizede borult minden. Pontosan, ahogy irtad, az anyatejjel szivtuk magunkba hogy csak ferfinak lenni ertek. De ezt tettek mar anyaink es anyinknak anyaii is. Es hogy minden nonek ez az alapveto problemaja.
En nem akarom ezt beleteni az anyatejemben, ezert is dolgozom ilyen elszantan a kerdesen, mert mar csak ot honapon van hatra :-) Meg akarom torni a lancot, es szeretenek masoknak is segiteni.
Nekem sajnos csak reszbeni felodast hozott amikor tudatara ebredtem hogy a nok lenezese nem az enyem, hanem anyamtol ered.
Most mar tisztan erzem az elutasitas, latom a testemben, eddig csak az eszemmel tudtam. Az abra a kovetkezo: a bal agyfeltekem utasitja el a noket, mig a jobb agyfeltekem csak a ferfiakat latja. Tehat, az ugymond ferfienem, a racionalitasom utasitja el a noiesseget, mig a noiessegem csak a ferfiakat latja, es nincs "kapcsoltata" a nokkel, nem lat noi alakot, akivel szívesen azonosulna csak ferfit....na innen mi a kovetekzo lepes? :-)
otletek?
Ildiko!!!!!!!!!!!!! most villant be valami, ami megint feloldo jellegu, pont ebben a szent pillanatban, koszonom!!!!!!!!!!!!! nagyapam nagyon eros ferfi volt, hirtelen haragu, agressziv, nagyanyam gyenge madaralkatu teremtes, sokat szenvedett nagyapam mellett, anyam vedekezeseul a nagyapammal azonosult hogy vedje magat. En pedig az apammal azonosultam es rettegtem az anyamtol!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Talan meg van a kulcs....gyerekkent a ferfival azonosulunk vagyis az apankkal es nem az anyankal, felcserelodve azonsolunk a szerepekkel................
hatalmas oleles neked!!!!!
hogy ez resz eredmeny vagy nem, nem tudom, majd elvalik hogyan boldogulok az eros agressziv nokkel, felveszem e a kesztyut kiallvan magamert, megbocsatok e nekik vagy sem.................................................
40 kg-val konyebb vagyok.....
most nagyon nagyon megoleltelek, no persze magam is, mert magamat szeretni mindig elfelejtem......
Hajra elore, a repuleshez konnyuseg kell, multbeli sulyok nelkuli...jaj de szeretem ezt a munkat! (a vilag legjobb fogalkozasa ket fonok van a nagyfonok a mindentmagabfoglalo ismerjuk mindannyian, a kisfonok nem annyira jofej, neha nagyon gyotro tud lenni, vagyis jomagam, de sebaj minden valtozik)....barmi problemam van ez tartja bennem a leleket mindig hogy elerkezik ez a pont mint most. Aztan lesz masik, de ezert vagyunk itt, hogy minnel tobb dolgot szabadiitsunk fel, es onmagunkunk gyogyitsuk a vilag sebeit......szabad boldog noket a vilagnak!!!!!!
oke rendben van az androgun dolog, de tobb ezer even at nem elveztuk a noiessegunket, ne ugorjuk at ezt a lepest!!!! Elobb teljesen atakarom erezni minden izet, mozzanatat mit jelent TELJES szabad NONEK lenni, aztan majd leszek androgun....hisz mindannyian azok vagyunk, de ha mar egyszer ezt a testet oltottem magamara (es nem eloszor foldi palyafutasaim soran) es ha vegre egyszer eljott a varva vart ido, akkor megismerem minden porcikajat, izet, vagyat , mozzanatat es szerelmet.
ki tart velem? ;-)
Szia Anna! :)
Én is valahogy hasonlóan gondolom. Azonosulunk szerepekkel, azt a szülői mintát vesszük fel, amit hatékonyabbank látunk gyerekként. Valószínűleg hatékonyabbnak látjuk, de az árnyoldalai is felvillan előttünk, ezért rögtön el is ítéljük ezt a szerepet. Magyarul visszük tovább az egyik szülőnk általi viselkedési morált, és már abban a pillanatban elítéljük magunkat. Jó okunk van ítéletet hozni! Tisztán látjuk, hogy mi okoz problémát számunkra a szülőben, innentől fogva magunkban.
Akkor milyen esélyünk van teljessé válni? Milyen esélyünk van az önszeretetre? SEMMI....
Egyetlen megoldást látok. Tudatosítani ezt a folyamatot, és megkezdeni az elfogadást. Kidolgozni a rossznak, fájdalmasnak ítélt helyzeteket, tulajdonságokat... és előbb-utóbb meglátni azt, hogy semmi sem volt rossz. Csupán az az álarc, amit magunkra vettünk eltakarta a világ teljesebb arcát.
Legutolsó bejegyzésem után, lebegve mentem el aludni. Másnap amint felkeltem, rögtön megbotlottam a küszöbben, áldott botlás volt. Civakodás párommal, Ő el, én megint magam, magam őrjítő gondolataival. Teljes bénultság, mindem mozdulatlan.
Mit csinálok én, mi történik?Döbbenet: Én utálom magam, Jézusom! csak negativan látok mindent, nincs egy pozitiv gondolatom magamról, én önpusztitó vagyok. Mind amellett amit hiszek, csinálok és látni szeretnék magamról, a tények ezek. Hogy állandóan nyüstölöm magam, és semmi csodálatosat nem látok magamban, ami jó van körülöttem nem értékelem, természetesnek veszem, illetve nem is látom igazán, csak a rosszat mindig csak a rossazt. Naná hogy szenvedek.
És ettől a pillanattól kezdve az önszeretet már nem csak üres frázis, hanem egy olyan érzés, amint nap mint nap percről perce, minden pillanatban erősitek.
És mi az elfogadás? Talán ott kezdődik hogy megbocsátok Magamnak, mind azért ami vagyok és amiket tettem. És nem máshol, másoktól keresem a bocsánatot, hanem magamban, csak úgy mint a szeretetet.
ha önmagamat rombolom hogyan tudnék szeretni másokat???? Alap igazságok, más tudni és más tetten érni, érezni.
És amikor ti mondjátok, eljut hozzám, és aztán egyszer csak magamtól felfedezem én is.
Gratulálok!
Így kell ezt csinálni:-)))
Pusz:
Ildikó
Itt egy link, szerintem ezt a könyvet érdemes lenne elolvasnod (és mindenkinek a világon, kötelező olvasmánnyá kéne tenni!):
http://www.libri.hu/hu/book/tarsadalomtudomanyok/pszichologia/kulfoldi_s...
Olvasd el az olvasói véleményeket is alatta..
Én nagyon sok dologra jöttem rá amikre nem is emlékeztem gyerekkoromból, mégis hatással volt a mostani életemre is. Nem csak megmutatja a dolgokat, de hatákony megoldást is nyújt, és ez az ami nagyon fontos. Mert okoskodni bárki tud, de gyógyírt csak nagyon kevesen képesek adni.
Köszönetet szeretnék mondani Neked, hogy megismertetted a Mérgező szülők könyvet velünk. Valószínűleg nem tudod, hogy most megmentetted az életemet...
Azonnal éreztem, hogy fontos dolgokat tudok majd meg ebből a könyvből, már el is olvastam. Kétszer is egymás után... Most pedig nekilátok annak a hatalmas és félelmetes munkának, amihez ez a könyv segítséget ad.
Köszönöm még egyszer!
Ezt én is éreztem régebben,de aztán elmúlt lassan ahogy haladtam az utamon.Nem követtem nyomon,most figyelek,keresek,mi történt,hogyan.Úgy érzem az önmagad női részét nem fogadod el,talán ezért zavar a viz elemet képviselő nőkkel való találkozás.Különben én is viz vagyok,halak jegyben,probáld ki mit tükrözök.Bennem szeretetet ébresztessz,elfogadást,csodálatot,közeli és jó,gyönyörű és fényes.Szerintem minden rendben van,csak épp tisztulnak a régi minták.Szeretettel Éva