Jó éjszakát
Rebeka · 2010. február 26. 01:01
Kategória:
A hold forró jegén
Nézz a Holdra:
olyan furcsa-szép,
mint ha félig képzeletből volna!
A Hold: tükör;
benne mind a kép,
amit csak képzelsz, fordítva tündököl!
A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt - ott az mind bizonytalan,
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon tűznél is forróbb a jég,
ott az a nehéz, ami súlytalan,
de egy sóhajtásnak is súlya van!
Nézz a Holdra,
mintha álmodnád:
mintha némasága hozzád szólna.
Lépj a Holdra.
Ez a távolság,
mit lelkünk megtesz évezredek óta.
A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt - ott az bizonytalan:
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon tűznél is forróbb a jég!
Végre, végre te meg én:
siklunk - botlunk a Hold forró jegén!
A Hold tükör, a Hold titok,
amit sose láttál, itt láthatod,
ám e helyen hosszan nem időzhetsz,
mert szived sötétül és hajad ősz lesz!
Tükörbe nézni néha kell,
tükörben élni nem lehet:
ne törd, ne rejtsd pincédbe el,
de mentsd ki belőle képedet!
A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt - ott az bizonytalan:
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon a tűznél is forróbb a jég!
- Csak egy kicsit még! csak te meg én!
siklunk - botlunk a Hold forró jegén!
Fodor Ákos
- Rebeka blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1004 olvasás
JELENTÉS-VÁZLAT A JELENIDŐRŐL
valahogy úgy, mint a csecsemők:
iszom, iszom és szomjazom,
megkívánok és elúnok,
fogok, megszorítok és elejtek,
elsírom magam,
unatkozom, félek.
Mindentől függök, de alig függök ö s s z e.
Nagyon megörülök egy érintésnek. Vissza-
borzadok egy másiktól.
Nevetnem kell, nevetnem bizonyos szavakat hallva, látva.
Figyelmem lengőajtaja készségesen nyíldogál
kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom
egy színen, formán, hiányon; jót csodálkozom olyasmin,
hogy hajlik az ujjam.
Bízom. Ragaszkodom. Hamar
felejtek. Valahogy így.
Jöhet
a jövő -
úgyis jön
- nem hívom.
IMPROMPTU
Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
- Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.
Állhass tisztán
a Kelő elébe.
ARCKÉPCSARNOK
Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
- lehet, hogy ez az igazi.
És van annyi arcunk,
ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
- lehet. Akkor ez a valóság.
Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány: múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
- efölött húnyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.
És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.
DRÁMA
- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.
EPILÓGUS
EGY KÉSZÜLŐ
FEJLŐDÉSREGÉNYHEZ
élet-társaimnak
Nem emlékszem semmire: mindent tudok.
Mindent elmondtam. Kezdődhet a csend,
folytatódhat.
Ismét
gömb-boldoggá pihenhetnek a dolgok.
Pótolhatatlanok vagyunk, de nélkülözhetőek.
SOSE BÁND
a hang… a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved…
a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész…
a csend… a csendet a hang szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzásímulsz,
s veletart szíved
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész.
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
3 NEGATÍV SZÓ
NINCS
SEMMI
BAJ.
AXIÓMA
Akiben Isten
hisz: teljesen mindegy, hogy
hisz-e Istenben.
SUMMA
Minden megérint.
-úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.
Mindezt ráncaim mélyüléséért.
Nektek.
Zsibbadó , fáradt.kihunyni képtelen tűzzel.
két pozitív szó
MINDEN
RENDBEN
Óriási ez a vers...
Egy sötét éjszaka
Kik állnak most mellettem?
Két fekete árny,
Tekintetem rájuk szegezem,
Kerek szemeik rám merednek,
Érzem, a torkomban dobog a szívem.
Itt vannak. Hallom, ahogy hörögnek.
Nézem őket. Eltűnik az egyik árny,
Valaki mellettem fekszik, rám lehel.
Magamra húzom a takarót.
Nem kívánom, menjenek el.
Minden nap jönnek. Minden este.
Érzem, nem hanyagolnak el.
Ezért elfog a szeretet érzet,
Velük kell, hogy menjek.
Hívnak. Hallom. Megyek már.
Csak még pár szót hagy ejtsek!
Elhagytak. Nincs senkim,
Csak a hörgő árnyak,
Kik most magukkal visznek,
Mert nem bírom tovább.
Már nem. Ennyi volt.
Kímélnek. Óvnak, ijesztenek.
Hátukon visznek,
Míg városukba érek,
Ott letesznek, ölelnek ahol érnek,
Majd integetnek.
Ők csak a hírnökök. Egyedül megyek,
Míg el nem érem a halál kapuját,
Addig is futok a fény felé,
És nem akarok visszafelé.
Hallom a hangokat a fejemben.
Azt mondják, töltés 200-ra.
Egy, kettő, három.
Maró érzéssel a mellkasomban
Kelek fel a kórházban.
- Visszahoztuk!
- Megcsináltuk!
Visszahoztak. Mért?
Tán dolgom van még, ezért.
Azóta nem találom az árnyakat,
Ágyam mellett ácsorogva, Takarómban forogva.
Hiányzanak. Újra rám tör
Az a furcsa, mardosó érzés,
Nem vagyok fontos senkinek.
El vagyok hanyagolva.
Tóth Angéla Lucindaa
(És ezt 9 évesen írtam.
Lélek dal
Valahol dob szól,
Hallom furcsa ködös hangján
Az időnek, mi nincs is talán.
Az élet végtelen.
Álomittas pillám megremeg,
Ki érinti lelkemet.
Ki osztja , magányom éjjelem?
Az élet végtelen.
Angyay volt ő?
Vagy kedvesem?
Ki éji órán nem pihen?
Az élet végtelen
Mélyről, fátylakon át
Szűrődik halkan, kedvesen
Álom nélküli dobpergéssel
Életem, szívem adja ritmusát
Az élet végtelen
Miért jön hozzám
Kétkedés, szenvedély érzelem?
Hisz a titkot belém vésték rég
Sok sok dobverős éjjelen….
Az élet végtelen
saját
/most/
Az életfához kötve
Mióta élek, rajtam rabbilincs van.
Az életfához kötött láncos eb:
Én a végtelen, havas pusztaságba
S az örök csillagokba kémlelek.
Ködbe-kövült ős-rengeteg ölén
Gyémánt-jégcsapos ezüst házeresz...
Eb-testbe zárt lelkem, vigasztalódj,
A szabadság valahol arra lesz.
Néha álmomban arra loholok
Szimatolva, a szabadság nyomán, -
S megrészegülve égi szeretet,
És égi szépség titkos illatán.
Az életből egy-egy nyom kivezet,
Egy darabig száguldok a nyomon,
Aztán elvesztem, búsan visszatérek.
S álmomban is tudom, hogy álmodom.
Pedig mit konc, vagy csábítás gyanánt
Kecsegtetőn olykor elémbe vet:
Csak jobban gyűlölteti meg velem
Gazdámat, a nyomorult életet.
Táplálék, szórakozás, szerelem,
Meddő munkám, meg nem talált helyem:
Csak feszítik a végtelen felé
Fa derekára hurkolt kötelem.
A végtelen vizslája vágyom lenni.
Megőrjít ez a házőrző-szerep.
Azért nem kell már itten semmi, semmi,
Ha nem szégyelném: habzanék a szám,
S akit szeretek, megmarnám talán,
Ha vigasztal: nyugodjam bele hát.
Egyszer vagy elszakítom láncomat,
Vagy kitépem gyökerestül a fát.
Reményik Sándor
Undor
Miért?Miből érzed?Látod? Gondolod?
Honnan tudod miből, miért, hogyan vagyok?
Mit tettem és mit nem?
Nézek-e vissza, vagy sem?
Elfogadom e mit a sors adott?
Látok e néha csillagot?
Tudom e mi az mit adnom kel?
S legfőképp mi az mit fogadnom kel-ene,
Életem örömmel, boldogan élem –e?
Gyermeket szültem, öltem-e?
Kezem ki kérte kapta-e?
Szívemet boldogan adtam-e?
Ítélni jöttél, bántani?
Engem akarsz tárgyalni?
Vagy tudod talán miért vagyok?
Bút bajt miért hagyok?
Életemet élnéd-e?
Szívem mintázatát kérnéd-e?
Szeretni?
Én így tudok:
Embert, világot, állatot!
Magamon átengedve, ami enyém kiszűrve.
Ami bántott legyen áldott
Ami öröm begyűjtöm.
Undorodnék ? ettől?
Világtól?
Ellenség vagyok?
Világnak?
ÉN nem tudom!
TE mondhatod,
hisz életben dologban benne vagy
Horizontális görbén túli angyal vagy.
Hogy lehetnék boldogabb?
/Én Magam/
http://www.ekt.hu/03tortenelem/hangos_vers/VargaAgota_Sugarnapfeny.mp3
Kamarás Klára
Titok
Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,
hisszük, hogy nem tartozunk másnak,
csak önmagunknak.
Éjszaka...vagy,
ha álmatlan hajnal éber
forgolódás közben talál,
megrebbenve, mint gyertya fénye
kimondjuk súgva, szinte félve
mindenkinek a titkok- titkát,
mit eltemetni végleg nem lehet:
gyengék vagyunk...és sérülékenyek...
Fodor Ákos
Életrecept
Végy egy Ezt-vagy-Azt;
emeld fel a szívedig
- s vigyázva tedd le.