Egy másik reptiliannal riport- a * Camelot Project*

Szia!

Majdnem végigolvastam :) , de a végét is megnéztem.
Hát nem tudom lehet jó pár csúsztatással félelemkeltés is.(Csúsztatás: valós dolgok közé kever olyan információkat, melyek nem igazak) .
Aha

A www. naptemplom.eoldal.hu honlapon, az érdekességek között találtam egy 20 x 7 percben elmondott, magyarul feliratozott, 2009 öszén készült anyagot, az roppant meggyőző.

Íme az első része.

http://www.youtube.com/watch?v=aSqjBd3gipo&feature=player_embedded

etz pedig egy rövid figyelemfelhívás.

http://www.youtube.com/watch?v=F5SPvzk1BJ4&feature=player_embedded

Én végigolvastam a riportot, s igazán pozitív javaslatot tartalmaz. A riportban szereplő félelemkeltés szerintem valós, annak oldására találtam tegnap egy anyagot, bizonyosan nem véletlenül. Íme:

„A FÉLELMEK OLDÁSA

A MANIPULÁLT FÉLELMEK

Jofiel Arkangyal:
Lucifer a tagadás után már nem volt Fényhozó, csak „Fényvevő/Fénykereső”. A Földön a Jézusi időszakra már a tagadás is kiteljesedett igen jelentősen, és nemcsak a fizikai testben, de a lélekben is jelen volt. Az emberek már korábban átestek a genetikailag manipulált félelmek beültetésén, és teljesen új korszak köszöntött be: a Félelem korszaka. Ez a beavatkozás abban állt, hogy egy elektromágneses erő hatására a Földön minden fizikai formában élő lény mély, kómaszerű álomba zuhant, és az űrtechnológiával dolgozó Lyrabeli és Nibirubeli erők ezeket a testeket fizikai szinten is átalakították, és genetikailag kódolt félelem-implantátumokat ültettek be nemcsak az aurába, hanem csakrákhoz kötötten a fizikai testbe is. Ezek a félelem-implantátumok gyorsan működésbe léptek, és működnek még ma is. Ma már szinte „megszoktátok” félelmeiteket, és el sem tudjátok képzelni az életet hullámzó érzelmek, és a mindennapos félelmek nélkül. Alkalmazzátok az elnyomás erőit túlélésetek érdekében, igyekeztek elnyomni félelmeiteket. Amíg azonban aurátokban és fizikai testetekben rögzítve vannak e magok, addig nem tudtok félelmeitektől szabadulni. Sokszor a legapróbb dolgok is képesek ezeket aktiválni. Néha az egyik pillanatban még teljes életet éltek, a másikban pedig úrrá lesz rajtatok félelmetek.
Ma már sok módon oldhatók a félelmek – és most nem a gyógyszerekről beszélek! Ma egy olyan módszert ismertetek, mely gyors és erőteljes tisztítást tesz lehetővé. Csakráitok, meridiánjaitok és testeitek tisztítása után tehát a következő lépés ezen implantátumok kivétele.

Többnyire 8 van beültetve mindenkibe, és az első ezek közül az ÉLETTŐL való félelem. Ez a félelem arra szolgál, hogy a LÉLEK féljen megszületni, hogy maga a születés mélységes fájdalommal és sérüléssel járjon, és már – ha lehetséges – itt térjen el útjáról a lélek („Két kis magzat beszélget…”). Ez az implantátum közvetlenül a gyökércsakra mellett, a gáttájékon van beültetve. Eltávolításához nem elégséges gondolataitokat erre a területre irányítanotok, mert ez annál alattomosabb részetek. Részetek, hisz azzá vált, és ezért az „elvesztéséhez” is kapcsolódik egy félelem. Védi önmagát. Ezen félelem tisztításához úgy kezdünk hozzá, hogy egy mély levegővétellel megtöltjük egész lényünket, és miközben a levegőt kifújjuk, – egész lényünkkel erre a területre koncentrálva az OM mantrát rezgetjük. Az OM a Szeretet rezgése. A mantra hatására leválik a félelem. Erőteljes légzés és koncentráció mellett egy is elég, de mindenkinek ajánlom, hogy legalább 2-3 alkalommal végezze el a gyakorlatot.

A következő félelem a FÁJDALOMTÓL való félelem. Ez abban akadályoz, hogy elfeledd fizikai testedet. Tested minden alkalommal jelez, ha megfeledkezel róla. Jelez, hogy ő az úr a fizikai valóságban. Ez a második csakra területén van beültetve, és hasonlóan az elsőhöz mély és koncentrált légzés keretében kiadott OM rezgetéssel oldása elkezdhető.

Nagyon fontos megértenetek ezeknek a beültetett félelmeknek a jelentőségét. Testeitekben fizikailag jelenlevő rész gátol. Ti, akik még a karmák miatti tanulófolyamatot is hordozzátok lényetekben, nehéz helyzetben vagytok, hisz nemcsak egy adott lét helyzeteit vagytok kénytelenek ezek miatt megoldani, de a korábbi lét megoldásra váró programjait is hordozzátok. Megszülettek a tervvel, mely a kiegyenlítést szolgálja – majd már a születés pillanatában olyan terhek szakadnak rátok, melyeknek célja az eltérítés. Az is igaz, hogy minden terv figyelembe veszi ezeket a félelmeket, de a fizikai síkú megvalósulás emiatt mégis nehéz. Ahhoz, hogy a vállalás szerinti életeteket meg tudjátok élni földi síkon is, szükség van ezeknek a – lényetektől teljesen idegen és manipulált – félelmeknek az elvágására és kivételére.
Az eltávolítást mi végezzük, azonban sajnos mégsem távolíthatók el a hagyományos tisztításokkal, mert kötöttek a testhez. Ahogy a lélek is csak a halál útján szakad ki végleg a testből, úgy ezek eltávolításához is erőteljes és TUDATOS beavatkozás kell. Ha megtisztítottátok magatokat a korábban tanult módszerekkel, akkor a következő lépés ezek eltávolítása.
Egyéb tisztítások kapcsán is sokat foglalkozunk a meghatározó és gátló félelmek megismerésével és tudatosításával, valamint okainak megszüntetésével. Van azonban egy olyan ok, mely pusztán tudatossággal nem szüntethető meg. A test tele van félelmekkel, melyek behálózzák, és ezek a beépített magok folyamatosan gerjesztik és táplálják e félelmeket. Táplálják is, hisz jelentős erőt és Fényt vonnak el más területekről. Ezért is rendkívüli fontosságú a csakrák megtisztítása, mert ezáltal új és tiszta energiák felvételére vagytok képesek, melyek első menetben tisztítanak és megerősítik lényeteket, hogy felismerjétek kik vagytok, majd képesek legyetek elviselni az átalakításokat, melyek nélkül nem tudtok kitörni a test fogságából („önmagatok” rezgésének beállításával „kihullanak” belőletek a lényetektől „idegen” részek).
Minden átalakulás fájdalommal jár, mert lényetek hordozza a fájdalomtól való félelmet, és ez az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy távol tartson célotoktól. Az önkínzók és aszkéták tudják, hogy a fájdalom elviselése nagyon jelentős próbája a Hazavezető útnak, mégsem biztatunk senkit öncsonkításra. A test fájdalomtűrő-képessége mindenkinél más, és a fájdalom – mint önmagában nem „rossz” dolog – védelmeteket is szolgálja. Sőt! Elsősorban védelmeteket szolgálja. Éppen ezért a fájdalom szükséges, hisz jel, és segíti a tanulást. A fájdalomtól való irreális és felfokozott, kiszámíthatatlan félelem azonban már elzár a megismeréstől. Csak tudatosságotok az, mely segít ezt felismerni, és ezt a túlkapást megszüntetni.
Test-lélek-szellem vagytok. A beültetett félelem hat a lélekre és a szellemre is. Fájdalmaitok megnyilvánulnak az érzelmeitekhez és a magasabb szférákhoz való viszonyotokban is. Ezek már más csakrákhoz kötődnek.

Harmadikként beszéljünk a kicsit az Ős-Szeretethez kapcsolódó MAGÁNYTÓL való félelemről. Az ’Ős-Robbanás’ után kialakult az elszakított [eltávolodott] állapot, léteznek részek a Szeretettől [eltávolodva] elválasztva/elzárva. A magány és elszakítottság érzése tehát a polaritás világában nagyon erőteljesen jelenlevő és mindent meghatározó érzelem. Ebből a magányos és elszakított érzésből és állapotból kell felismerni, hogy minden elkülönülés látszólagos, és hogy nemcsak a Hazaigyekvő rész vágyik a kiteljesedésre, hanem a másik rész is mindig jelen van és segít. Földi síkon ez az elszakítottság megnyilvánul a Nagy Létezőtől való elszakítottságban is, de ezen a szinten (a gyökér és a harmadik csakra közötti területen) a PÁRKAPCSOLAT sikertelenségétől való félelem is megjelenik.
Férfi és nő amúgy is csak rövid időre válhat ’eggyé’ ma a Földön, és még ezt a rövid időt is félelem tölti ki: az elválástól való félelem. Fél a „fél” egyesülni a másikkal, mert már a boldogság pillanatában az elmúlástól retteg. Képtelen ezért teljesen átadni magát a Föld nyújtotta boldogságnak, és ezt a tiszta szeretetet is bemocskolja a félelem.
Hatalmas próba az egyedüllét, melynek intézményes formáját sok vallás magáévá tette. Fontos pedig megtapasztalni a párkapcsolat nyújtotta örömöket, hogy megerősödve és megtisztulva általuk tudatosan törekedjünk a megélt és felmutatott szeretet-érzés fenntartására és árasztására. A párkapcsolatban megélt boldogság hozzásegít az önelfogadáshoz, és a másik megismeréséhez és elfogadásához.
Nemcsak „vak” a szerelem, hanem elfogadó is. Tanulófolyamat, mert a másikat hibáival együtt is el kell fogadni, és mindkét fél igazi tanulófolyamata a „köd” elvesztése után kezdődik: felismerik-e a másikban és a kapcsolatban levő, a kiteljesedés felé vezető jeleket, meg tudják-e oldani a felmerülő ellentéteket úgy, hogy mindketten fejlődjenek általa. Hatalmas tanulófeladat ez: felismerik-e a feladatot és a helyüket az életben, és hozzásegíti-e őket mindez a kiteljesedéshez – vagy pedig a problémákat magukévá teszik, és megoldatlanul viszik tovább.
Minden párkapcsolatnak van egy íve: kezdődik és véget ér valahol. Lehet, hogy csak nagyon rövid ideig tart, lehet, hogy több életen keresztül. A lényeg azonban az, hogy minden kapcsolat és párkapcsolat (még a legborzasztóbb is!) a kiteljesedést, megismerést és önmegvalósítást segíti. A kapcsolat tehát nem „jó” vagy „rossz” fizikai síkon sem, hanem előrevivő vagy hátráltató. A jó erősíthető, a rossz megszüntethető. Tanulófolyamat, két ember közti tanulófolyamat. Félni a kapcsolattól annyi, mint nem engedni be a Fényt, mely megerősít benneteket. Félni a Fény bejövetelétől annyi, mint elzárkózni – ez pedig halál. Halál, és elpazarolt lehetőség.
Ez a félelem elkísérhet kicsi gyermekkortól, és nagyon nehézzé teszi az életet. Mivel a párkapcsolatokban (minden fajtájában) tanultok, ezért ez a félelem az alapvető tanulófolyamatokat gátolja. A párból előbb-utóbb család lesz, és az új tag, az új élet nem mindegy, hogy milyen kapcsolati mintákat talál szülei közt: kiteljesítőt, vagy bezárót. Ez nagyon fontos egy éledő lélek számára.
Fontos tehát annak tisztázása, hogy van-e bennetek félelem a kapcsolatoktól, és az milyen irányban nyílt meg: féltek-e kapcsolatba lépni bárkivel, vagy már a másik végletnél tartotok: olyannyira féltek az elvesztéstől, hogy már ti „uraljátok” a kapcsolatokat, és mindenkit kidobtok az életetekből. A mag eltávolítása függ attól, hogy mennyire van bezáródva szeretet-képességetek, és képesek vagytok-e mindezek ellenére őszinte és mély szeretet megélésre. Ha képesek vagytok őszinte és mély szeretet-érzelem megélésére, akkor könnyebb a dolgotok, mert ez az implantátum vagy már távozott, vagy csak nagyon gyengén kötött. Ilyenkor a legbiztosabb mód az, ha szeretettel fordultok mások felé, vagyis magától hagyjátok eltávozni ezt a részeteket. Önmagatok szeretete és mások szeretete – ez a legbiztosabb gyógymód.
Amikor azonban valaki képtelen a szeretet megélésre, akkor komolyabb beavatkozás szükséges. Elsősorban a szívcsakra tisztogatása és feltöltése az, amivel a folyamat elindítható, de egy újabb módszer is kidolgozásra került ezen félelem-fajtával kapcsolatosan. Sokan, akik egyedül vannak, szívesen tartanak állatokat. Sok lélek tér vissza „gazdáihoz” állat-formában ma, hogy egy ilyen – mégiscsak kötöttség- és felelősség-vállalással járó – kapcsolatban kezdjen gyógyulni. Sok olyan lélek is van, aki (bár párkapcsolatban nem képes felelősséget vállalni) másokért végzett munkát vállal, személytelenül segít. Ezek a kapcsolatok hozzásegítik önmaga és a másik elfogadásához és szeretete megnyitásához.
A megnyitás után már eltávolítható a félelem. Tudatosság és erő kell hozzá, és sajnos csak párkapcsolatban érhető el a teljes eltávolítás. Bármilyen szeretet-teli kapcsolatban. Sajnos ez olyan mély fájdalom és félelem, mely csak így oldható: szeretet-teli kapcsolatok által.

Nagyon fontos félelem a részben a BŰNTŐL, és részben a BÜNTETÉSTŐL való félelem. Egy újabb sajátos visszatartó erő ez a tevékeny, már esetleg tudatos és szerető ember számára. Már nem fél a fájdalomtól és az elvesztéstől, kapcsolatai is boldogok, de mindenhonnan egy haragvó és büntető Isten figyeli. Itt még nem az Istentől való félelemről van szó, hanem A LÉTET MEGHATÁROZÓ SZABÁLYOKTÓL.
„Jót akarok, és rosszat teszek.” „Nem vagyok elég figyelmes.” „Ellenem dolgoznak mások, vagy a körülmények.” Millió szabály van az élet minden területén, és mindet a legjobb szándékkal sem lehet betartani. Ütköznek az érdekek, és mindig választani kell, ez pedig nem mindig egyezik mások érdekeivel. Ha egy „magasabb” érdek sérül, az hatalmánál fogva visszaüt. Ez a félelem tehát a belső értékek szerinti munkátokat és kiteljesedéseteket zárja el, és folyamatos megalkuvásra késztet. Elveszi a munka és kiteljesedés örömét – és gyümölcsét is. „Útjelzőtök az öröm” – ezt már sokszor elmondtuk. Az útjelzőt, az örömöt veszi el a félelem, mely alkotásaitokhoz kapcsolódik. Erőközpontotokhoz kapcsolódik, és elzár a kiteljesedéstől.
Viszonylag könnyen eltávolítható – már az előzőhöz képest. A munka – eredetileg – a fizikai kiteljesítést hordozta. Mindenkinek lehetősége van olyan munka végzésére, mely kiteljesít és örömet okoz. Lehet, hogy ez nem a meglevő munkahely, de akkor is létezik olyan foglalatosság vagy művészet, melyben az ember elfelejtheti félelmeit, és önfeledten adhatja át magát az alkotásnak. Tessék ezt végezni! Félelem és bűntudat nélkül! Legyen mindennap idő ilyen tevékenységre is, legyen mindennap öröm, mely alkotáshoz kapcsolódik. Legyen mindennap valami, amit örömmel és szeretettel alkottok. Sokan a másokat megsegítő házimunkát kínként élik meg – ők keressenek mást. Van, akinek viszont örömet okoz szerettei kiteljesítése és megsegítése. Van, aki saját örömére festeget vagy zenét hallgat, van, aki a természetben érzi jól magát. Mindennap adjatok magatoknak „időt”, amikor bűntudat nélkül hódolhattok a kiteljesedésnek. És ezzel MEGKEZDŐDIK a leválás.

Igen jelentős félelem a szívcsakrához kötött félelem, a félelem a NAGY LÉTEZŐTŐL.
Tudjuk, hogy létezik valami nagy Őserő, mely létrehozta ezt a látható világot. Működik is a világ bizonyos törvények szerint, melyek megfejtésére képtelenek vagyunk. Ismeretlen lények vesznek körül, és sem látható, sem láthatatlan világunk nem ismert az elme előtt. Van tehát egy LÁTHATATLAN ELV, egy láthatatlan erő, mely néha segít, néha magunkra hagy – és nem tudjuk hogyan működik. Félünk az ISMERETLENTŐL és az ISTENTŐL, a világot mozgató és éltető erőtől. Nyilvánvalóan létezik valami rajtunk kívül, és kétségtelen az is, hogy kapcsolatban állunk vele. De milyen ez a kapcsolat? Félni kell-e tőle, vagy pedig bízhatunk szeretetében? Mivel nincs ’KÖZVETLEN’ kapcsolat, csak a HIT az, ami ebben eligazíthat, azt pedig sokan és sokféleképpen igyekeznek befolyásolni. Beszélnek szerető és haragvó Istenről, oltalmazó és büntető létről.
„Meg akarom ismerni Istent, és hiszem, hogy szeret engem.” Ezt segíti a TUDATOSSÁG és a SZERETET.
Hatalmas ez a félelem, mert hatalmas a tét: ha a sötétben és elzártan élő ember rátalál az Istenre önmagában, akkor már nemigen van lehetőség a visszatartására. Ha Hite és Tudatossága felismeri a Szeretet erejét és természetét, akkor olyan utakat nyit meg, és olyan erők befogadására képes, melyek miatt már szinte nem téríthető el.
A szívcsakra tisztítása megalapozza a Feltétel Nélküli Szeretet kialakulását, de hit és tudás nélkül még a Szeretet sem képes megfelelően működni. Az Istentől való félelem megszüntetése csak a Hit és Tudás, valamint a Szeretet hármas egységében lehetséges: tudni, hogy van Isten, Akinek része vagy és Aki benned él, és hogy ez a mindent átható és mozgató, éltető Őselem nem más, mint a Szeretet, melynek megtalálása és élővé tétele a Lét és Élet feladata.

Érezhető, ahogy a tanulási fázisok egymásra épülnek és áthatják egymást. A rájuk épített gátló félelmek is erősítik a másikat. Olyan, mintha láncreakcióban állnának: mindnek van külön feladata is, és a kapcsolódó „gyenge”, javításra váró feladatoknak megfelelően mindig van uralkodó félelem is – de egymás rezgéseit erősítve folyamatosan aktívak. Néha még mások beépített félelmeivel is képesek kölcsönhatásba lépni és egymást erősíteni.
Addig, amíg a félelem-magok élnek, addig a Fény teljes valójában nem képes megjelenni a Földön. El kell távolítani őket. Van, amelyik fizikai úton is eltávolítható, de van olyan is, mely csak a megfelelő rész tudatosítása, és tudatos Szeretettel való átlényegítése után távozik. Kéréseitekkel ezt a folyamatot is segíthetitek. Mi a láthatatlan kötések oldását végezhetjük el, de ti vagytok azok, akik a fizikai kötéseket leoldhatjátok. A Szeretet Tüze az, melyet ezek a félelmek elzárni igyekeznek, s melynek megjelenése ezeket leégeti. Csak akadályoznak, de végleg elzárni nem tudnak. Akinek a hite erős, az a hitétől elindulva érheti el a „leégetést”. Akinek tudatossága a legerősebb pontja, az kitartásával hitét és szeretetét is felélesztheti. A szeretet a „legkönnyebb” kiindulási pont, és ezért ez van leginkább elzárva.
Júdás szeretet és hit nélkül indult az úton. Ez a legnehezebb, de minden elérhető a tudatossággal is.

SZERETET

HIT TUDÁS

Mindenhonnan elérhető a Teljesség!

Van egy biztonsági szelepként beépített félelem még, a HALÁLTÓL való félelem.
A belépő lélek fél a születéstől, a távozó fél a haláltól. Földi viszonyok között nem érzékelitek a lét folytonosságát, csak szakaszosságát. Ami keletkezik – az elmúlik. A természet, az évszakok, a nappalok és éjszakák körforgása újra és újra felhívja a figyelmet az átalakulásokra, de ma már sokan nem értik a természet e szerető üzenetit.
Felkészülni a halálra a léleknek is nehéz. A lélek „halhatatlan”, egyedi léte azonban „meghal”. Ami ebben a létében kedves volt számára, az fizikai formájában elvész. Elhagy egy megtapasztalást és megszabadul a kötéstől, melynek megszűnését várja. Mégis nehéz átalakulás ez, mely tudatossággal készülve az útra jelentősen megkönnyíthető. Az is köztudott, hogy sok távozó lélek nem képes elhagyni a fizikai síkot – vagy a halál-közeli állapota (félelmei, indulatai, zavarodottsága) miatt, vagy azért, mert képtelen elhagyni szeretteit. Nagyon fontos lenne ezért megérteni, hogy a halál, az eltávozás nem a vég, hanem egy tanulófolyamat vége, és a lélek e földi lét után új tervekkel, új feladatokkal létezik tovább. Nagyon fontos lenne ezzel a tudattal és érzéssel VÁRNI a halált, és ezekkel MEGSEGÍTENI a távozó lelket is

Ennek a félelemnek egy kicsit „magasabb rezgésű” formája a TOTÁLIS MEGSEMMISÜLÉSTŐL való félelem. A Lét Szent, és mint ilyen: sérthetetlen. A fizikai szintű vég (még ha el is fogadható a lélek számára) nehéz átélés. Ennek a Lélek szintjére való kivetülése a teljes Lét elvesztésétől való félelem. Nagyon erősen sérülhet a lélek egy ilyen átélés és félelem során, ha nem tud „hazamenni” a félelem működése miatt. Ez a félelem már nemcsak a kiteljesedéstől zár el, hanem a LÉT MEGTAGADÁSA miatt a FÉNYTŐL is. Erőteljes félelem, mely tudatossággal gyűrhető le. „Nincs helye félelemnek ott, ahol Ő van.” A lélek – ha fél az elmúlástól – a Lét Szentségét tagadja meg, ez pedig önellentmondás, mely más módon nem győzhető le, csak a HIT és TUDÁS egységével a SZERETETBEN.

Ezek lettek volna a beépített félelmek nagyvonalakban. Van egy sajátos félelem is a mai emberekben, ez egy „mutáns” változata a beépített, elmúláshoz kapcsolódó félelmeknek. A mai kor rohanó világában élő ember folyton attól retteg, hogy NINCS IDEJE SEMMIRE. Elfelejtettetek a jelenben élni. Könyvtárakat tölt meg a múlt, és ugyanúgy a jövő is. Elemzitek a múltat, és tervezitek a jövőt. Nem alakítjátok – csak „tervezitek”. Aztán mikor már jól „kiterveztétek és elemeztétek” magatokat, akkor elmentek aludni. Jönnek mások, akik új terveket készítenek. Azt is meg kell tervezni, hogy hogyan lehet az előző tervezők munkáját másra felhasználni, mint amire ők szánták. Vég nélküliek a tervezéseitek, és gyarlóak megvalósításaitok. Hihetetlen erőpazarlás és önpusztító élet az, mely ma köztetek él. „Időtök” a tervezéssel és áttervezéssel telik, ahelyett, hogy az ’eredeti tervek’ és belső vezetésetek alapján, a tőletek telhető legjobb módon nekiállnátok létetek könnyítésének, hogy TÉNYLEGES TERMELŐ /TEREMTŐ/ MUNKÁRA fordítanátok Fényetek és erőtök. Szétdarabolt életetek programokkal van tele, és meg kell terveznetek, hogy mindez hogyan „fér el” a napotokban.
Az „idő” pedig felgyorsult, ezt érzitek mind. Az idő „ellenséggé” vált, amit „le kell győzni”. És mivel csak a múltban és a jövőben vagytok képesek létezni, így elszalasztjátok a mában nyíló lehetőséget: a fejlődést és kiteljesedést. Az „idő”, mely létetek meghatározója, ma még lineáris. Nagyjából. Ti legalábbis így érzitek. Ma már azonban az idő is átalakul, és ezért egyre fontosabb lenne jelenetekre összpontosítanotok, és abban élnetek.
A múlt a sok mesével és a sok felfedezéssel, évszámmal és történéssel LEHETŐSÉG a tanulásra és a hibák okainak feltárására. A múlt ismerete fontos lehet az emlékezés megőrzésére és a tovább-gondolás miatt. Mindaz azonban, ami ma iskoláitok falai közt zajlik, az sajnos sok esetben csak erőpocsékolás, és az elzárásra irányuló hiábavaló kísérlet. Hiábavaló, hisz új generációs tanárok és diákok érkeznek, akik az iskolákat azzá fogják tenni, ami: kiteljesítő helyekké.
Aki a múlt emlékeit akarja őrizgetni: őrizze. És hívja fel a figyelmet a jelen hibáira általuk. Öncélú őrizgetése azonban felesleges. Hogy melyik háborúban melyik hadtest hol és mikor lépte át a határokat: ugyan mi jelentősége van? Hogy ki és milyen okból lépett azonban háborúba, és az milyen pusztítást okozott emberben és létben – annak feltárása már fontos lenne amiatt, hogy elkerülhetőek legyenek újabb vérontások.
Talán nem sok „idő” kell már, amíg megértitek, hogy ha nem a múlt és jövő tölti ki napjaitokat, akkor az „idő” barátotokká válik. Félelem helyett a jelenben kellene élnetek, mert akkor mindenre lesz időtök.

A félelmek „fizikai” oldásának vannak más módjai is, de azok megismerésére még nem álltok készen. Ha felkészültök az új módszer fogadására, akkor megismeritek.

Júdás:
Dolgozzatok magatokon, oldjátok félelmeiteket. Még beszélek a félelmekről, és az én legnagyobb félelmemről. Én, aki egykor te voltam és akinek ma is része vagy, félelemben éltem az életem. Féltem, hogy nem érem el a megszabadulást, és ez lélek-szinten blokkolt engem. Nem volt ismert az ellenerő támadása, és mivel én csak a meglevő szabályok alapján élhettem és játszhattam, fontos volt a MEGISMERÉSE önmagamnak. Te, aki egykor Én voltam, teljesen a sötét erők kényének és kedvének voltál kitéve, és bizony nem is telt el nap a támadásuk nélkül. Mikor éjjel aludtál, és Én kissé elszakadhattam – erőt gyűjtöttem a másnaphoz. Sokszor megakadályozták az éjjeli pihenést és alvást. Nem volt könnyű túlélni se a gyerekkort, se a rákövetkező időszakot. Nagyon kevés helyzetben volt csak megőrizhető az éjjel lehozott energia, és folyamatosan fogyott a Fény.
Azt a néhány embert, aki szeretett, nagyon megbecsültem, mert csak ők segíthettek a túlélésben.
Féltem nappal, féltem éjjel. A lélek félt, hogy elveszti a feladatát. A test félt, hogy nem szeretik. És ami mindennél szörnyűbb félelemmel töltött el – az a megsemmisüléstől való félelem volt. Azért ez, mert már korábbi életeimben is sor került olyan elzárásra, mely a feladat és a Lét majdnem teljes elvesztésével járt. Júdás volt a legszörnyűbb bukás, de kudarcként megélt feladat több is volt a Földön. Uralkodó életeim – bár jelentős és tiszta életek voltak – mégis „megsemmisüléssel” jártak: Fényük és tisztaságuk nem volt maradó. Elveszett a Fény, amit ezek az életek hoztak és teremtettek. Mégis a Júdási volt a legszörnyűbb vég, hiszen a lét pusztulása majdnem a Föld pusztulását okozta. Az önkezű vég az amúgy is sérült tervet tovább csonkította, és kétséges volt a Fény megmaradása. A bukás nem a te műved, te csak nem voltál még készen a feladatra, és ezért nem bírtad el a terhet. Egy ember nem bírta el sem akkor, sem most. Nem véletlenül nem mehetsz a múltba. Már mentél, és azt mondtad: még ne. Te, aki egykor Én voltam, és aki ma Te vagy, nem engedted vissza magadat. Júdás léted fájdalmas, és még nem fogadhatod be teljességedet. E rész már megváltotta magát és feladat nincs vele, de még nem vagy kész az átélésre, és ezért addig zárva marad. Nem fordítható ellened a fájdalom, amit ott elviseltél.
*****

Jofiel Arkangyal:
Júdás tehát félt a megsemmisüléstől és az elválástól – és félt lélek-szinten a feladat elvesztésétől is. Azért volt fontos, hogy ne veszítse el a feladatát, mert Szelleme meghatározó energia a bolygó fennmaradása érdekében. Hordozója bizonyos kozmikus törvényszerűségeknek, és végső soron az Igazságnak, még ha nem is teljes része öltött testet e formában. Mégis fontos volt a lélek számára elzárt része visszatérése, mert Teljessége záloga teljes működésének. Hordozta a Teljességet a „fenn-maradó” rész, és hordozta a bezárt rész is, de működése a bezártság miatt nem volt teljes. Ezért volt fontos a megszabadulás, mely megtörtént általad. Sajnos te az egész lélekrészt bezártad Júdás életedben, és az elzárás nagyon erőteljes részt érintett, mely a „Megváltás folyamatához” kötődött. Most a Végidőkben minden erőre szükség van, és ezért az elzárt részek visszahozása és gyógyítása nagyon fontos, mert ezekkel a lélek valóban kiteljesedik. Egyszerűen hatékonyabb a munka földi és Égi síkon is.

Szeretnék még a félelmekről beszélni. A lélek – aki útra indul – még félelem nélküli. A Létköz és a magasabb dimenziók félelem nélküliek. A szétvált részek azonban már képesek a félelem és fájdalom megélésére, és ezért kiegyensúlyozásuk fontos.
A lélek, aki földi szolgálatra vagy életre jelentkezik, az átalakulás időszakában felkészül a félelmek fogadására. Ha az első tapasztalása ez, akkor erre vonatkozó emlékei nyilván nincsenek. A szeretet erősítése az, amivel készülhet. Ha már sokadik élete lesz az elkövetkező, akkor már a Létköz is a gyógyításokat végzi, hogy a lélek képes legyen belépni születéskapuján.
A lélek egy-egy élet során nemcsak tanul és kiteljesedik, hanem sérülhet is. Sérülhet úgy, hogy részei bezáródnak vagy leválnak, és sérülhet úgy is, hogy távolodik önmagától. A sérülések gyógyítása megkezdődik a Létközben, és a következő létének felvállalásával újabb erők bekötésére is sor kerülhet, melyek segítik a további gyógyítást majd a földi síkon is. Ezek az erők részben a karmákon, részben más kötéseken és képességeken át hatnak. Sérült részek gyógyítása mégis elsősorban földi létetek alatt történik a karma-láncolaton keresztül. A karmák, a feloldásra váró ellentétek megoldása és gyógyítása tehát a lélek gyógyítását és kiegyensúlyozását is szolgálják.
A gyógyítás: kiegyensúlyozás, felesleges részek eltávolítása, és a hiányzó részek feltöltése vagy visszahívása. Elment és elzárt lélekrészek gyógyítása és visszahívása rendkívül fontos. A beépített félelmek ennek a Teljességnek a megvalósítását gátolják.

AZ ŐS-FÉLELMEK

Jofiel Arkangyal:
A félelmek, az Ős-Félelmek nagyon mélyek. Ezek nem a „genetikailag kódolt manipulált” félelmek. A Teljességben létezik a félelem is, és ez a polaritásban megnyilvánul. Az Ős-Szeretet állapotában nincs elkülönülés, tehát nincs látható félelem sem. Az elválás után, a már polárissá vált valóságban megjelent az Ős-Félelem: a Szeretet elvesztésétől való félelem, a félelem az elkülönüléstől és az ismeretlentől. Ezek az Ős-Félelmek.
Tehát:
- a SZERETET ELVESZTÉSÉTŐL,
- az ELKÜLÖNÜLÉSTŐL,
- az ISMERETLENTŐL való félelmek.
Ezek „viszonylag” könnyen feloldhatók, de mélyek.

A genetikailag kódolt félelmek aljasak, mert nehéz őket felismerni, és arra törekednek, hogy végleg elzárjanak a Fénytől. Az Ős-Szeretet által valamennyi félelem gyógyítható, de csak fokozatosan. A beültetett félelmek elzárnak, és egymásra épülnek. Alulról felfelé haladva oldhatók, és a rezgés csak így emelhető. A szívcsakrát érintő Isten-félelem oldása után már jó esély van a teljes tisztításra. És ha minden beépített manipulált félelmet sikerült oldani, akkor már „csak” az Ős-Félelmek maradtak. Ez a félelem minden ember szívében ott él, ez az „elszakított rész félelme”, a részé, mely vágyik az Egységre. Egyetlen gyógyír az ELFOGADÁS és a SZERETET, a Krisztusi Feltétel Nélküli Szeretet.
A szív mélyében van egy „titkos hely”, melyben ezek az Ős-Félelmek őrződnek. Ha a szív megtisztul és kinyílik – ez a rész is felszínre kerül és gyógyítást vár. A teljes Isten-közelségből alázuhant rész félelme a teljes Isten-közelségben megszűnik. MEGISMERI elvált részét, MEGTAPASZTALJA a Szeretetet, és nincs több „ismeretlen”, hisz a Mindenség az Otthona.

A [manipulált] félelem a ti legnagyobb ellenségetek. Nem tudni mikor támad, és nehéz kivédeni. Egyetlen védelem ellene a Szeretet Tüze. Ha félelmet okozó helyzetbe kerültök, mindig fontos a KÖZÉPPONTBAN MARADNOTOK. Ezt úgy tehetitek meg, ha belső és halhatatlan, múlhatatlan lényetekre összpontosítotok. „Agyatok” tudja, hogy halhatatlanok vagytok, de ő nem az. Mivel anyag, és az anyag múlandó, ezért menekülési útvonalakat keres. Korlátozott léte azonban csak korlátozott kiutat találhat. Egyetlen kiút a nehézségek idején a BELSŐ VALÓ MEGLELÉSE. Ez olyan lehetőségeket tár fel a tényleges menekülésre, melyek más módon nem érhetőek el. Gyakoroljátok. Maradjatok minél többet a középpontban. Vannak érzelmeitek, de nem hatnak rátok. Az érzelem múlandó, mint a test. Az egyetlen maradandó és örök az Ti vagytok, Akit testetek hordoz, lélek a testben, és Szellemetek; lelketek, mely összeköti földi valótokat a Szellemi világgal és a Legfőbb Szellemiséggel, melyből eredtek, s melynek részei vagytok. Minden múlandó, és minden örök. Meg kell tanulnotok különbséget tenni „jó” és „rossz”, közelítő és távolító energiák között. Különbséget kell tennetek, de nem azonosulhattok vele. Ha a középpontban maradtok, akkor megtapasztaljátok, hogy bár mindez a szétválás része a világnak – de elkülönült részük nem a ti részetek. Önmagatokban vagytok a Teljesség.
Feladatotok már nem az elkülönültség megtapasztalása, hanem az Egység megvalósítása.

A manipulált félelmek tehát alattomosak, leggyengébb részeitek ellen hatnak, és elzárnak a Fénytől, önmagatok megismerésétől. A félelmek valamilyen szinten minden emberben léteznek, és ugyanúgy ahogy a fájdalom, a félelem is lehet segítőtök, hisz rámutat egy fájdalmas hiányotokra: ELZÁRTSÁGOTOKRA.
A félelem lehet segítőtök is – de nem a már elzárásotokra irányuló manipulált félelem. Ezt a részeteket tudatos hittel és szeretettel el kell távolítanotok, ha az Egység és önmagatok felé akartok haladni. A félelem lehet tehát segítő az úton, és lehet elzáró erő a Fénytől. Mindez persze nem jelenti azt, hogy megtűrt részetek a félelem, de fel kell ismernetek, hogy mikor jelez megoldandó feladatot, és mikor jelent elzáró erőt.
A manipulált félelem azért alattomos, mert úgy jelentkezik, mintha segítő lenne, oltalmazó valami rémítő dologgal szemben, pedig csak arról van szó, hogy egy meglevő hiányhoz kapcsolódva törekszik arra, hogy elzárjon a Fénytől.
Az Ős-Szeretet félelmei az elszakítottsághoz kapcsolódnak. A manipulált félelmek lényegében „lény-idegenek”, és ezért nehéz őket beazonosítani. Beazonosításuk után tudatos hittel és szeretettel már oldhatóak, de ezeket azért nehéz felismerni, mert lényetek éppen leggyengébb pontjához kapcsolódva sokféleképpen megjelenhetnek.
Vegyünk egy példát. Például megoldandó feladatod ebben az életedben az, hogy visszaszorítsd [~átlényegítsd] az erőszakra való hajlamot. Számtalan olyan helyzetben találod magad, ahol választanod kell, hogyan oldasz meg egy feladatot: hatalommal, erővel élve (vagy visszaélve), vagy pedig – felismerve a helyzetet és tanítását – szeretettel. Ezek a tapasztalások az élet különböző szintjein történnek: egyéni, családi és közösségi szinten
Egyéni szinten például dönthetsz amellett, hogy egy számodra terhes kötelezettséget elvállalsz-e, vagy továbbhárítod másra puszta hatalmadnál vagy erődnél fogva. Családi szinten lehetsz összetartó erő, de lehetsz távolító, széthúzó hatalom is, netalántán a családban is hatalmi erőkkel irányítod a többieket. Kapcsolataidban vezethet a szeretet – vagy vezethet a hatalomvágy. Közelíthetsz másokhoz megértő, megsegítő, vagy kihasználó, haszonszerző módon.
Milyen félelmek kapcsolódhatnak ezekhez a helyzetekhez? Egyéni szinten is félsz a hatalom elvesztésétől. Megtapasztalod a kapcsolataidban, hogy mi az a minta, amivel mások fölé kerülhetsz, és mi az, amivel mások hatalma alá kerülsz. Mivel a hatalom gyakorlása erőt követel meg földi síkon, ezért erős akarsz lenni. Erősíted a testet, hogy látható legyen a fölény, a hatalom. Túl sok időt töltesz a megjelenés kidolgozásával, hogy első pillanatban nyilvánvaló legyen hatalmad. Pénz, kocsi, nő (vagy férfi) – már mind tiéd. Hatalmad van ember, és úgy érzed, már Isten fölött is, és Isten nem befolyásolhatja életedet. Vagyis: megtagadod a Létet. A Lét pedig maga a Szeretet. Hatalmad így távol kerül annak lényegétől, a Szeretettől, így tagadásod miatt erőd egy idő után elfogy, és mindent elvesztesz. Hogy hatalmadat megtartsd – fel kellene áldoznod a Szeretet oltárán, és adnod kellene másoknak. Félelmed azonban megakadályoz ebben! A hatalom elvesztésétől mindennél jobban félsz. Félsz adni – pedig csak ezáltal gyarapodhatnál. Csak elvenni tudsz másoktól – adni nem. Erőforrásaid végesek, és elég egy röpke pillanat, mikor nem tudsz másoktól energiát elvenni – és kibillensz, majd összeomlasz. Ha nincs családodban szeretet-alapú kapcsolatod, akkor ki fogják használni gyengeségedet, és „fellázadnak” ellened. Elveszted a hátteredet, egyetlen igazi éltető forrásodat. Más kapcsolataidból a többiek ugyanúgy rád vetik magukat. Társaid csak gyengeségedet várják, hogy kiszabadulhassanak hatalmadból, hogy átléphessenek rajtad. Hisz körülötted mindenki csak a hatalmi játszma része!
Félsz tehát a legapróbb gyengeségtől is, és kívülről erősíted magad. Az anyag azonban múlandó, és önpusztító életed miatt el is múlik. Az első apró jel, mely gyengeségedre utal – hatalmas erővel fog jelezni minden életterületen, és rombolni kezd. Mivel még mindig külső védelmed erősítésével foglalkozol, így szép lassan bezárod magad. Épül egy fal a szíved körül félelmeidből, és épül egy fal kívül, az anyagból. Az anyag „elég”, ha nincs Fény, ami táplálja. Elzártad magad a Fényedtől, saját teremtőerődtől, és félelmeid miatt mások Fényét sem tudod már elvenni. Későn ismered fel – és a gyógyulás nehéz.
A félelem, az alap-félelem ebben az esetben a Hatalom elvesztéséhez kapcsolódott, ami részben az Ős-félelmek egyik változata, részben a kiteljesedést segítő feladat. Földi hatalmad azonban elfedte előtted a Hatalom igazi természetét, mely a teremtéshez kapcsolódó megvalósulást jelenti. Az anyag miatt nem ismerted fel, hogy hatalmad végtelen, és megváltásodat, kiteljesedésedet segíti. A manipulált félelem elzárt a Hatalom mibenlétének felismerésétől, és olyan hatalom kiépítésére sarkallt, mely felett uralkodni tud: ez pedig az anyag feletti hatalom. Az anyag kézzel fogható és látható. Ha hatalmat gyakorolsz az anyag felett, akkor azok felett is hatalmad van, akikhez ez az anyag tartozik. Áttételesen így hatalmad van a „lélek” (az anyag hordozója) felett is. A földi hatalom azonban múlandó. Nagyon az. Ahogy megszülettek – meg is haltok. Saját anyagotok felett sincs hatalmatok ebben az értelemben. Ha viszont jól használjátok a számotokra rendelt anyagot, akkor kiteljesíthetitek testeteket, lelketeket, szellemeteket. Pusztán a test, vagy a lélek fejlesztése nem elég. Földi síkon együtt vagytok test - lélek - szellem. A test hordozója a léleknek, mely Őbelőle ered.
A testben megszületve mindenki sajátos feladatot vállalva születik le, és a feladat a kapcsolatokon keresztüli kiteljesedés és önfelismerés, mások megsegítése. A félelmek ezeket a kiteljesedést hozó kapcsolatokat igyekeznek megakadályozni egyéni- és csoport-szinten is. Igyekeznek elzárni az Önvaló felismerésétől. Igyekeznek elzárni a párkapcsolatban való kiteljesedéstől. Igyekeznek elzárni a családi kapcsolatokban való kölcsönös kiteljesedéstől, a munka örömétől, és az Istennel való szeretet-teli kapcsolat megélésétől. Igyekeznek elzárni önmagatoktól. Egyedül maradtok – s már tudjuk, hogy az a vég. Meg kell szabadulni a félelmektől, mert azok nem a ti lényetek részei.
Az óvatosság és a vágy kell, szükséges. Az elzáró félelem azonban – bármennyire is megtanultatok együtt élni vele – nem eredendő részetek. Sok terápia kutatja a félelmek okait. Fel kell tárni félelmeitek gyökerét, mert akkor gyógyulásotok gyorsabb. Félelmeitek gyökere mindig valós ok:
- FELOLDÁSRA VÁRÓ FÁJDALOM vagy HIÁNY,
- MEGVALÓSULÁSRA VÁRÓ FELADAT,
hát használjátok ezek megoldására a megjelenő félelmeket. [Keressétek meg a félelemben megbújó TÉNYLEGES FÁJDALMAT, amely feloldásra/kiegyensúlyozásra vár, és annak az iránymutatósa szerint haladjatok/oldjatok.]

A jelentkező félelmek intenzitása és ereje is megszabja munkátokat. Az erős és bénító félelmek oldásához kérjetek segítséget. Gyógyszerrel azonban ezek nem oldhatók. Ha elfogy a gyógyszer – újra jelentkeznek, még ha más formában is. Végleges oldásuk csak a mélyben rejlő ok (fájdalom) oldásával érhető el. Minél pontosabban meg kell határozni, hogy
- Mi az a helyzet, mi az a jel, amire ez a félelem aktiválódik.
- Minden élethelyzetet fel kell tárni, amiben ez akadályoz,
- fel kell tárni, hogy mitől igyekszik távol tartani téged, mi az a kiteljesedést hordozó feladat, melynek nem enged a közelébe.
Kicsit talán ijesztőnek tűnt ez az ismertetés, de erre most azért volt szükség, hogy megértsétek:
HIÁNYA, MEGOLDANDÓ FELADATA [„árnyéka”] MINDENKINEK VAN.
A FELADATA MEGOLDÁSÁRA MINDENKI KÉPES.
Félelmeitek el akarják hitetni, hogy rajtatok kívül álló okok miatt képtelenek vagytok egyes élethelyzeteitek kezelésre. Ez azonban nincs így.
MINDENKI KÉPES MEGOLDANI FELADATAIT!
Segítők vesznek körbe mindenkit, aki elakadt a tanuló-folyamatában. Segítő és segített is kiteljesedik a feladat megoldásában. A segítő minden útkereső mellett ott van. Aki csak a fizikai szemével lát – az nézzen körül. Aki Égi segítséget vár – az is használja a szemét: belsőt és külsőt egyaránt.
Jelek vesznek körbe mindenkit, a Szeretet jelei. Néha szeretetet elfogadni a legnehezebb. Megszoktátok, hogy erősek (és jó esetben adakozóak) vagytok. Nehezetekre esik elfogadni és kérni, mert az a gyengeség jele. Ismerjétek be, ha meggyengültetek, és fogadjátok el a segítséget – hogy újra adhassatok. Használjátok fizikai érzékszerveiteket a jelek felfedezésére, és hallgassatok megérzéseitekre is. Ezek olyan nyitások, melyek által megerősödtök.

Sokatoknak nehéz adni. Életetek nehéz, és szűkölködtök. Mosolyt, szerető bátorítást azonban képesek vagytok adni, és sokszor ez mások életét mentheti meg. Egy jó szó megvigasztal és erőt ad. Egy ölelés gyógyít. Egy szerető érintés erőt ad, és átsegít a krízisen. Elfogadást jelent, és ez sokszor többet jelent az anyagi megsegítésnél.
Lélektársak vagytok fizikai formában, ráadásul most egy elég nehéz átmeneti időszakban. Még sincs félnivalótok, mert mindenki felett őrangyali és más angyali segítők őrködnek, és fizikai síkú segítőitek is jelen vannak már. Hosszú idő óta készülünk a mai napra, és mindenki mellett több segítő is van. Használjátok őket, kérjétek segítségüket. Ha elakadtok: nézzetek körül. Mindenki mellett áll segítő. Fizikai formában is.
Az Isten, az Önvaló szeretete és elfogadása után minden félelem oldható. Tudatosítani kell, fel kell ismerni a Szeretet erejét. Csak akkor vagytok boldogok, ha szerettek, és szeretve vagytok. Nincs más boldogság. Ilyenkor érzitek, hogy ÉLTEK, s hogy ezért éltek: szeretni, és szeretve lenni. Nincs egyetlen félelem sem, mely a Szeretet tüzének ellenállna. Ettől a tűztől akar mind elzárni. Ám ha felismeritek ezt az erőt, többé nincs visszaút: menthetetlenül ráleltek Önmagatokra, és a bennetek lakozó Mindenségre.”

OmMÁÁTRé KJ

www.omah.extra.hu