Okoskodás ????

Drága Anisha, Angyay, Nimród !

Őszinte, tiszta szeretettel írom nektek le azokat a dolgokat, ahogyan én kívülről látlak benneteket. Teszem ezt a legjobb szándékkal, semmiképp sem bántani, vagy bírálni akarlak, csupán elfogadva mindhármatokat olyannak, amilyennek én Titeket látlak bemutatom, hogy nekem Ti mit adtok, mondotok.

Én úgy élem meg az egymással folytatott vitáitokat, hogy egymásnak tükröt tartottok, s arra ugrottok, ami önmagatokban is zavar titeket. Az Anisha reakcióiban is épp azt az energiát érzem, mint a fiúkéban, amikor csípőből tüzeltek. Ebben a nem tetszés, a kiokosítás, az ítélkezés energiái vannak, s egyikben sem lelem fel az elfogadás, megértés, szeretet nyomait sem.

Amikor nem egymással hadakoztok, hanem másvalakire reagáltok, akkor azt is pontosan érzékelem, hogy jót akartok, a tévedéstől, hibás ítélettől, a nyájszellemtől akartok minket megkímélni. Segíteni akartok abban, hogy önmagunkra leljünk, a bensőnkben keressük meg a vezetőnket, tanítónkat, értékeinket, önmagunkban jöjjünk rá a feladatainkra, utunkra. Mindhármatok nekem szánt megjegyzését komolyan veszem, s bármikor elmarasztaltatok, mindenkor igazatok is volt, tanultam belőle.

Nos, ez az, ahogyan én megéllek mindhármatokat. Most pedig a véleményem következik.

A véleményem az, hogy nem önmagunk körül forgunk itt, hanem ez egy jó iskola, mindenki azt tanul meg önmagából, ami még hiányzik neki. Személy szerint én sajnálnám, ha hármótok közül bárki is távozna, s azt is hiszem, hogy aki akármelyikőtök miatt távozik, annak az elfogadással még van feladata.

Mindemellett nagyon hasznosnak találnám, ha bármelyikőtök mielőtt egy témára ráakadna, feltöltené a szívét szeretettel, s annak hangján szólna. Azt hiszem, a helyes az, ha mindenki őszintén elmondja a saját meglátását, de ezt tegye tapintatosan, semmiképp sem kioktatóan, bántóan, elmarasztalóan. Tegye ezt úgy, hogy tiszteli a másikat, aki épp úgy a saját útján botladozik, mint ő önmaga.

Tudom jól, hogy tanácsot adni sokkal könnyebb, hisz én is abban a cipőben járok, amiben Ti, nem véletlen, hogy nagyon is rezonálok rátok, Ti is tükrök vagytok nekem, hisz én is hasonló tulajdonságokkal rendelkezem, mint Ti hárman. Talán ezért is értelek meg mindőtöket, s mivel én tanulom magam elfogadni azáltal is, hogy Titeket szeretettel elfogadlak, talán valóban jó szándékúnak veszitek ezen kéretlen levelemet.