Nem akartam, de más igen hogy adjak érzéseket
angyay · 2010. február 2. 20:47
Kategória:
Kedvesen szemedbe nézek
Reménykedek, megértesz
Magamhoz ölelek füledbe
Suttogok szép szavakat
Ajkamnak nem tudok
Parancsolni
Füledben a szó még ott van
Gyengéd csókjaimat érzed?
Kezeim derekadat tartják
Úgy érzem itt a világ
S vég
Ölellek kedvesen, szeretsz
Könnycsepp arcodon
Fut sebesen, nézlek
Remélek, csókollak
Ajkam arcodról itatja
E könnyet ne sírj kedves
Öröm érzem ölelésed
Ropogok, ne szoríts, úgy kérlek
Testednek érzését érzem
Szemem vándorol rajta
De kezem nem meri
Követni csak látványt
Érzem
De látok dombokat
Hej kellemes hely lehet
Melyet völgyek szegélyeznek
Arcom érintené de, nem merem
Itt e síkság terül el fejemnek
Kedves lesz e hely
Álomba merülni e helyen
Szemem forrást fedez fel
Élet vize e forrásból ered
Halhatatlanságom helye lenne
Oly szomjúság gyötör
Kedves nem birok magammal
Iszom e forrás vizét
Érzem benne lelked s tested
Mámorító fényét
Tudom már fénynek helyét
Találtam meg imént
E helyen soha nem jártam
Testem de lelkem nem érzett
Ily kellemeset remélem
Neked teremtetett e hely
- angyay blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 761 olvasás
Csendes öböl selymes tükör friss szellő járja útját fodrot hagy játékosan fény hatol a mélységbe halpár násztáncát járja szemnek mely lelkem mosolya rád nézve soha nem feledlek.
Csodálatos,gyönyörű,átható!
Nő napra
Virág szirom nem liliom
Szívem hölgye nem vágyálom
Lelkem benned nem találom
Testnek báját, s küllem csábítását
Reményt vesztet csaták ábrándja
Szép hajnalban lépteid susogása
Szivárványban fürdik orcád
Tejben, vajban fürdik a napsugár
Fény szikra rád vetül, éledsz
Reményben töltöm napjaimat
Itt ma nőknek ideje
Évnek egyetlen napja
Virágban és illatban
Fürödjetek szeretetben
Mindörökre
Magamban tennék kárt, mint
Téged bántanék ajkadnak
Kárt nem tennék hallod hangom
Suttogva
Sírva megyek hátamon, cipelem
Testedet sebeidnek látványa nehéz
Nekem
Kezemmel szívedet keresem
Helyet meglelem
Energia áramlik erősen feléd
Bizseregsz, van remény
Melegségben ébredezel, pislogsz
Szemedben fényt észlelek
Suttognál de nem hallom
Feléd hajolok te, átkarolsz
Ömlik a könny, reménykedem
Érzel
Fekhelyeden fekszel kezemet nem
Ereszted
Melegséged átjárja testemet
Merevedek, nem tudom, mivé leszek
Így
Kúszik érzés szívem felé
Bele remegek, keresem szemedet
Látom a fényt kedvesen hív
Szólsz
Hajolj ide kezemet, teszed
Melledre
Érzem e helyet
Te teremted nekem
Búgó halk sóhaj hallok
Arcom arcodat érinti
Merevedek
Testem forróság
Lelked hűsítő izzad illatát
Orrommal szippantom kedvesen
Ajkam ajkadnak adja minden aranyát
Szorítalak magamhoz hevesen
Jaj kiáltasz
HŰŰŰ!Hát ezt javából ffi írta:D!
Verses kötet is van már?
Csak egy elfelejtett daaalll........ Istenkém ... de szép is !!
http://www.youtube.com/watch?v=4hb4_ES_MG0
Szavak, mik szét gurulnak
Rózsakvarc tetteim jaj porba hulltak.
Lelkem vére fonnyadt, száraz
Mi vége lesz e támadásnak?
Édes mérgem vajh hova mar?
Testem sikolya ki szakadt
Álmodom hát szebbet, jobbat.
Talán megtalálom önmagamat.
Nem üldözve,
Senki által,
Tisztaságban talál hajnal.
Szívem vére kicsordul
Rózsám szirma kivirul.
éjjel van már szia
nem félek magányom
már múlt és vég
repdesem égben
és zenében
hang szállt felém
bizsergek vérem lüktet
lábam ritmust ver
testem lüktet
táncot járom
esőt kívánom
melyben arcod látom
Hajnal virrad álmom után
Ébredésem halk nesz csupán
Percek hullnak , semmiből
napom várom , töltsön föl.
szellő dobja ruhámat
elmaradt hát bú s bánat.
Magány nekem ne fájjon
Szerelmem fa ágán sétáljon.
Nem pazarlom el mim van
a világnak szét szórtam.
Lelkedhez felérni tán egyszer
Oda érek hol a szépség
Fényben él, mert benne létezel
Kedves Rebeka
Éter mentál asztrálban leled meg a helyed
Itt földön teszel boldoggá mindenkit
Ha lát, érzi selymes létezésed mosolyát
Fény vagy mi nekem csillag az éjszakában
Vezeted utamat szüntelen
Nem tévedek már el, ha tégedet figyellek
Igaz most csak délibábként létezel
De eljő a kikelet s látlak, nézhetlek
Orcád fürdik szivárványban
Ott, ha nézek égre téged, látlak szüntelen
Szóljatok, beszéljetek, érezzetek, oly jó olvasni, átélni, magamba engedni Titeket. Köszönet Neketek
Mit mondjak e szavakra a lélegzetem is elállt
Nevedet, nem mondhatom Lelkedet csak finoman, érinthetem
Tested csak a tiéd nekem, nem kell
Léleknek, szól, mit ki mondok,
Érti ő kedves szavakat
Élmény vele itt lenni
Haragvó s villámokat, szór kedves nekem
Így is
Léte a nem létezésben honol hol egy, lehetek
Vele
Ha világot, kapnék, nem kellene,
Itt lehessek vele
Mit tegyek, ha magasztalsz
Pirulásom, ne lásd,
Ne érezd hangom
Haloványságát,
Remegek,
Kérlek, ne tegyed
Velem
Mindezeket
nevem ne mond
nem tudhatod....
szívem érintésétől el illanok.
Hajnali lény ki
ismer csak
nem gyűjtök hát
csupán barátokat.
Földön járva égre néztem
ne leltem helyem e messzeségben.
Égen jártam földre vágytam
Istent, embert
mind imádtam.
Elfáradtam, ím itt vagyok
Magam után kutaszkodok.
Ezt találtam
ezt mi itt van
élek ezzel
amíg birtam.
Szellő tépett, vihar védett
lelkem sötét éjje
széjjel tépett.
Gyógyulásom várom ott
hol lelkem fürösztik
gyöngybetűs sorok.