Kihívás, vagy akadály
Delfin · 2008. március 6. 18:55
Kategória:
Most az új 03.03-as beavatás elgondolkodtatot. Nem rég egy nagy döntés előt álltam, s logikus elmém jól belezavart.
Kihívás, vagy akadály????????
Kihívás:
- hogy számokkal kell dolgozni a logikus elméddel s közben az elmét teljesen félretéve vonz és már nyugtalanná tesz a spirituális út tettekkel, szóbeli kifejezéssel való felválalása?
- hogy 300 dolgozót felölelő intézményben vezetői szerepet tőltesz be, tartva a fényt?
Akadály:
- hogy a napi munkában a logikus elme olyan erőssé válik, hogy nem tudom kordában tartani?
- hogy annyi a munka, a teher, a lehúzó energia, az egymás ellen áskálódó, egymásnak betartó ember, hogy a nap végére, már alig létezem, s minden meditációs próbálkozásba belealszom.
Tatom a fényt, vagy áldozat vagyok?
Minek érzem magam? Egyszer így, egyszer úgy. Bármilyen megerősítés, védelem technika eddig még kevés volt ahhoz, hogy a ne szívjanak le.
Remélem a meditáció meghozza a választ. Kihívás, vagy akadály?
Egy párkapcsolat kihívás, vagy akadály?
Megélni egy férfival kapcsolatban, hogy egyszerre gyermek, apa és szerető. Ezt megéljük napi kapcsolataink során ahogy telik az idő: gyermekünkkel, férjünkel, apánkal. Az élet különböző korszakihoz különböző érzés társul. Édesapám, s édesanyám, már lassan a gyermekeim, de voltak a szüleim, apára a lány egy időben felnéz mint egy szeretőre, az anya lehet szinte lánypajtás, ha megbeszéljük az élet dolgait. Egy tisztaszivű ember ezeket az érzéseket megéli napi kapcsolatain keresztül. Pedig nem volt boldog gyermekkorom, s volt mikor féltem a szüleimtől, de a tudatos munka mindent helyre rak.
Delfin
- Delfin blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1359 olvasás
Ne csak hallgasd, olvasd el figyelmesen a szöveget. Az elme hajlamos ezt a két fogalmat (kihívás-akadály) néha egynek értelmezni. A kihívás az az amivel szembe kell néznünk, de ugyanakkor arrafelé is kell haladnunk. Az akadályt egy figyelmeztető táblának kell látnunk, hogy arra ne menjünk, mert pont azért rakták elénk, hogy megérzésünkre hallgatva elkerüljük. A kihívások valóban sokszor tűnnek akadálynak, de az akadályok nem mindig kihívások is egyben. A kisebb akadályokat könnyen átléphetjük, a nagyobbakat pedig többnyire kikerüljük. Ez az, amit a kihívásoknál nem tehetünk meg, de ha mégis megtesszük, akkor semmit sem tanultunk.
Tegnap olvastam egy idézetet (majd megkeresem a forrást), ami körülbelül így szólt:
"Az emberek a kavicsokban szoktak megbotlani, nem a hegycsúcsokban." Valahogy ilyen az akadály, mint kavics, és a kihívás, mint hegycsúcs.
IIS
:)) Igen hegycsúcs! Nagyon magas, s egyre többször érzem azt, hogy feladom.
Nem csak hallgattam a meditációt, mert abba sajnos belealszom. :)) Olvastam is, s ahogy olvastam érdekes, hogy úgy éreztem a hallgatást végig aludtam, de az olvasás közben előjöttek amiket hallottam.
Érzem a kihívást és képviselem az új energiát, de valamit nem jól csinálok, mert nagyon elfáradok. Elméletben már sok mindent megtanultam, s alkalmazom is. A hitem ott ing meg mikor teljes erőtlenül vergődöm.
Valamiért már gyerekfejjel amolyan megfigyelőként, semleges félként, az egész, s nem az egyén érdekéből kicsit kívülállóként vizsgáltam a világot. Szeretettel viszonyultam mindenkihez, eszembe sem jutott bárkinek is rosszat tenni, nem ítélkeztem. Az új energia tanításai elég természetesek számomra. Annyiban segítettek, hogy ne legyek szigorú se magamhoz sem máshoz, megtanultam, hogy mindenki a legjobb tudása szerint cselekszik.
Miért nem tudom megtartani az energiát? Miért kérdezték tőlem, hogy miért nem dolgozol (spirituálisan)? Miért közlik velem, hogy nagy tudás van bennem? Miért mondják azt, hogy végre lépjek?
Mindenki nagytudású, csak még nem éri el?
Feladattal jöttünk, de elvileg mindenki magáért felelős? Az amit kaptam egy-két látótól olyan terhet ró rám, hogy annyira szeretnék megfelelni, csinálni, de nem tudom, hogyan kezdjem. S ez egy ördögi kör, mer nem akarni kell....
Én úgy érzem dolgozom, az emberek észre veszik amit képviselek még ha nem is hírdetem fenhangon. Ez még is kevés, s az erőm elhagy.
Többet kellene befelé fordulnom, lehet. Tetszet a mosogató meditáció, ezek nekem is mennek. Vezetés közben, már TV nézés közben is ha rámjön........
Igyekszem megélni az érzéseket és megérteni a miérteket. Nemrég még a legváratlanabb helyzetekben tört rám erős szívtájéki szorítás és sírásra való késztetés. Régebben zavart, aztán valaki mondta, hogy neki az égiek így küldenek energia csomagot. Elkezdtem megköszönni mikor ilyet kaptam, s mára már nem kapok ilyen zavaró energiát.
Jó hosszan el elmélkedtem!
Szép estét!
Delfin
Szia Delfin!
Néhány napra hagyd a fenébe az egészet. Semmi rossz nem fog történni, csak pihenj.
Ne foglalkozz senkivel, semmivel. Engedd el magad, spontán is kaphatsz segítséget,
a görcsös akarás csak gátolhat. Sétálj a szabadban, beszélgess magaddal. Csak bámészkodjál, ne koncentrálj semmire. Próbáld meg. :-)))!
IIS
Kedves István!
:-)) Köszönöm!
Hasonló üzenet egy kicsit más szavakkal, ma találtam:
" ...képesek legyetek hordozni a fényeteket, anélkül, hogy megbotlanátok, hogy dühbe és kétségbe esnétek. Hiszen egy igazi spirituális harcos tudja, hogyan birkózzon meg saját belső árnyékával, hogy ne kelljen azt kivetítenie a külső valóságba. Így, amint bátorsággal, kitartással és feltétlen szeretettel hordozzátok belső fényeteket, érezni fogjátok, hogy van erőtök a fény ezen erőteljes új frekvenciáinak elbírására.
Nos, legkedvesebbek, ez nem azt jelenti, hogy az élet nem más, mint kemény munka és állhatatosság. A spirituális Harcos energiáját egy kedves, bizalomteli és játékos energia kíséri, Belső Mágikus Gyermeketeké. Menjetek önmagatokba most, és találjátok meg azt a részeteket, amely szeret játszani, szereti élvezni fizikai valóságotok szépségét és csodáit. Ajándékozzatok magatoknak időt és helyet, hogy megemlékezzetek belső gyermeketek szükségleteiről.
Ha egy kis időre erre a két energiára összpontosítotok, érezni fogjátok, hogy a belső egyensúlyt könnyedén és egyszerűen elérhetitek."
Szép napot!
Delfin
Hogyan lehet valami megkülönböztetni, hogy érzés, vagy elmejáték?
Kihívás, vagy akadály?
Úgy érzem, hogy nem ez az én utam, ha itt is kell lennem csak átmenetileg.
Most az áttörés meditációt olvasva, az erősödött fel bennem hogy felmondok. Igaz nincs semmi kilátásba, s nem tudom lesz-e munkám.
Mindíg felmerül, hogy a nehézségek elől futok, félek a hegycsúcstól, vagy az érzést kövessem, de valyon ez érzés, vagy elmejáték???????????
hello delfin.
jo kis helyzetben vagy.
nézd, megkülönböztetni valamit az már önmagában elmejáték.
persze tudni akarod hogyan tovább.
szeretnél kilépni az elméböl.és nem tudod hogyan.
nem vagy tisztában azzal hogy most érzed vagy csak egy trükk az elmédtöl az a lépés amit lépni akarsz, az képvisel e téged.hogy az e a "jo" ut.
és itt akadtál el?
ezt meg tudom érteni.
tudod , amikor az történik hogy lehuznak energiával ,meg mindenféle dolgok történnek akkor az a szituácio még semleges.
ez egy szituácio.még nem jo és nem rossz, még csak ugy van.szoszerint.tehát amikor dolgozol és érzed hogy szivják a véred:)) vagy energiád ,akkor abban a pillanatban megteremtetted.mert igy érzed.megteremtetted a tényt hogy lehuznak energiával.ez ezután valoság.
amikor azon töprengsz hogy ez hogy ez a helyzet ez most mi , kihivás vagy akadály akkor az elmédben mozogsz hiszen elmélkedsz a kérdésen.
érzed hogy nincs energiád mert elveszett vagy, és probálsz kiutat keresni.de nem találod.keresed a meditácioban.nics ott.
elmehetsz a világ legszebb és legbékésebb helyére de ott sem lesz a válasz a kiutra.
mindenki ellát okos tanáccsal és mégis minden ugyanaz.
mit tehetsz akkor?
kilépni az elméböl.
nálam ez ugy történt hogy addig elmélkedtem amig az agyam kifáradt.igen.volt egy pont ahol elsirtam magam valahol mélyen magamban mert nem tudtam abba hagyni az analizálást.de ezen a ponton azt mondtam magamnak hogy ezentul ennek vége.
na azota vége is van.néha még rajtakapom magam de uralom az elmém.
amikor legközelebb olyasmi történik veled ami frusztrál ,engedd meg hogy frusztrált legyél.ne ellenkezz.csak figyeld azt az energiát.szar érzés?szar.és akkor mi van?semmi.
ha lehuznak energiával ,engedd meg hogy kifáradj.ülj le és figyeld ahogy fogy az energiád.szoszerint.
lehet hogy furcsán néznek majd és megkérdik mit csinálsz.mond meg hogy leülök mert elszivjátok az energiám.
amikor figyeled mi történik és nem mondasz rájuk az energiákra semmit ,akkor kiléptél az elméböl.
ha nem tudod hagyd e ott a munkád vagy ne akkor ne dönts még.
csak figyeld magad a munkádban.figyeld mikor vagy dühös vagy mikor nevetsz.
ilyenkor kint vagy az elmén kivül és az automatikusan megoldja a kérdést.valoszinüleg kirugnak:))
de ne akarj kivül lenni az elméden.
mert az hogy akarod az mentális.
az sem szamit hogy érzés vagy elmejáték.csak figyeld hogy mit érzel amikor keresed rá a választ.és csak érezd az érzést.
ennyi az egész :))
ja , és ne vedd magad tul komolyan.legyél örült a világnak.
Köszi! :))
Valószínűleg ezzel az egy mondattal megoldanám a problémámat:
" ne vedd magad tul komolyan, legyél örlt a világnak."
Már nem veszem magam túl komolyan, de még azért az elém piszok fontosnak érzi magát.
Most úgy néz ki futottam egy tisztelet kört. Felhívtak a régi munkahelyemről hogy várnak vissza. Onnan azért mentem el mert túl nagy volt az igazságérzetem, s lázadtam az emberi butaság ellen. Azóta bejártam a hadak útját. Egy látszólag nyugodt munkahelyre mentem. Egy évembe telt míg az ottaniak elfogadtak s nem tartottak be. Mire helyre raktam magam, összevonták a munkahelyemet három másik intézménnyel, én lettem a három intézményben a területem vezetője. Szűköltem, nem akartam elvállalni. Bejött az áldozat szerep, hogy nem hagyom cserben a munkatársaim, meg lehet ez egy kihívás, önbizalom erősítésre is, mert azzal még akkor elég hadi lábon álltam. Az új összevont intézményt építeni, a régiket zárni, egy darabig két munkahelyem volt, teljesen talán mostanra zártuk le a régiket. Megtépázták a régi közösségeket, mindenki bizonytalan let, már senki, semmit nem tett szívességből, elkezdődött az összehasonlítgatás. Tényleg úgy érezhettem, hogy tartom a fényt és próbálok amolyan semleges szerepet felvállalva a három intézményt képviselni. Csak mi áron???? Túl erős a lehúzó energia.
Most újra itt a választás. Valószínűleg én hívtam be. Először még örültem is, hogy itt a megoldás. Az elmém most is közbe lépet, persze most annyi a különbség, hogy egyértelmű, hogy elmejáték. Síkít, hogy kifog-e elégíteni ez a munka???
Ide a régi helyre véletlenek sorozata vezetett. Lehet, hogy ez a sorsom???
Lehet, hogy azért nem érzem magam jól sehol, mert nagyon távol kerültem az eredeti tervemtől, s most már túl bonyolult vissza találni? Gyerekként mindíg azt mondtam, nem igazán tudom mi is akarok lenni, csak nem akarok napi nyolc órát a seggemen ülve irodában lenni. Na mit csinálok? És nem is nyolc órát, gyakran többet.
Sokat emlegettem, hogy emberekkel, esetleg gyerekekkel akarok foglalkozni. Ez annyiben valósult meg, hogy általában sok ember munkahelyéért felelek.
Szép napot!
Delfin
igen a nemzetközi helyzet egyre csak fokozodik ahogy virág elvtárs is mondta.látod a komcsik már ezt is tudták :)
nem lehet hogy azért nem érzed jol magad sehol mert nem érzed magad?
egyik shoudban volt egy kérdés a régi munkhellyel kapcsolatban.nem emlékszem melyikben.
te már annyit gondolkodsz hogy én is szédülök ha csak olvasom.
egy olyan közegben amiben vagy az ego védelme nélkül nem tudom hogy lehet megmaradni ugy hogy ne sérüljön az ember plusz még gondolkodást is igényel ,mert ahogy olvasom pont ezért fizetnek.
és amikor vége a munkának az ember nem gép lévén még mindig pörög.
ezt valaki birja valaki nem.de nincs középut mert az csak kompromisszum.
és amikor ez a kérdés felmerül akkor ujra jön az elmejáték.:)
én meg megyek.
Hát igen, én az egómmal, az elmémmel keresem a pénzt. Ez van. Bár ez mind kevés lenne emptia s szeretettel való hozzáállás nélkül és az egységben való belehelyezkedés képessége nélkül.
Azt írtad, hogy :
"kevés lenne empátia s szeretettel való hozzáállás nélkül és az egységben való belehelyezkedés képessége nélkül."
Ez a varázsmondatod!
MIndegy (átvitt értelemben) mit, hol......csak ezekkel a tulajdonságokkal.
Bárhogy döntesz jó!
:)
Szép hétvégét
Mariann