A szívedhez szólok...

Kedves Fénytestvérem! Arra gondoltam, hogy a szívemből szólok és leírok néhány dolgot, amire megtanítottak. Szeretném továbbadni, hogy a hasznodra legyen. Együtt járunk az Úton, sokszor elfelejtjük megfogni egymás kezét, pedig annyira hasonló a sorsunk. Szeretném, ha megnyílna a szívünk, az emberek szíve. Szeretném, ha emlékeznénk arra, hogy kik is vagyunk valójában. Kérlek próbáld megérteni, hogy mindenki más-más körülmények között él ezen a világon., Mindenkinek megvannak a maga félelmei, korlátai. Sokszínűek vagyunk, az biztos. Mindenkinek megvan az Útja, az érzelmi világa, de bármennyire is látunk különbségeket, a Lelkünk és a Szívünk valójában Egy. Nehéz elviselni azt, amikor bántanak, amikor kiközösítenek, vagy lenéznek. Amikor káosz van az életünkben. Amikor megismerjük a nyomor minden formáját – érzelmileg, anyagilag, szellemileg. De mindez érted van és nem ellened! Oka van, amiért megteremtetted.

Ne bántsd a másikat, hiszen Egymásban élünk valójában! Elfelejtettük, hogy kik vagyunk. Most hazafelé tartunk. Ne bántsd a másikat, még akkor sem, ha ő téged bánt, bírál, elítél. Fájdalmat okoz neked, de próbáld megérteni, hogy ő ezt még nem látja át. Nem fogja fel, hogy mit tesz veled, mert nem tudja. Elfelejtett sok mindent a VÉGTELEN SZERETETRŐL, elfelejtette, hogy Benned is egy SZENT LÉNY lakozik. Elfelejtette, hogy te is érzel. Ő még alszik. Vagy ébred, de még mindig nem látja át. Megvan a saját útja. Ha felfogná valójában, hogy mit okoz, azonnal abbahagyná. De nem fogja, mert nem érzi azt a fájdalmat, amit okozott. Ő egy gyermek. Látnod, kell, hogy gyermek… akiben egy Szent Lény lakozik. De elfeledkezett róla. Miért bántod hát? Mérges vagy, talán kegyetlenül is bánt veled, talán megalázott, de nézz rá! Nem fogja fel. Azonban mindig van igazság. A tettéért, a teremtéséért mindenkinek felelősséget kell vállalnia előbb vagy utóbb. Gondolj csak bele, mennyire fog szenvedni ez az ember, amikor végre megérti, hogy fájdalmat okozott. Amikor megérti, hogy szenvedtél miatta, amikor átérzi a fájdalmat, amit okozott. Akkor sajnos ő is szenvedni fog. Jobban mint te. Sokkal jobban tud az fájni, amikor én okozok fájdalmat, mint az, amikor nekem okoznak. Mert valami összeomlik bennem. Ezért fontos a megbocsátás. Nem azért, mert megbocsátani „helyes”. Hanem azért, mert érzem, hogy nem fogja fel még, nem ért meg rá, hogy megértse, hogy a tettéért felelősséget kell vállalnia. Amikor pedig eljön ez a nap, szenvedni fog. Ez a fejlődés része, mindenki végigmegy azon, hogy fájdalmat okoz a másiknak. Nincs kivétel.

Fájdalmat nemcsak a tettekkel lehet okozni. A gondolattal is. Mert a Lénye érzi. A Szent Lényének fáj a magasabb dimenziókban, hogy pusztán az Egója alapján ítéled meg őt, aki csupa fény és szeretet. Ezért fontos a megbocsátás és a nem-ítélkezés. Tudni sok mindent lehet. Rengeteg könyv, tanfolyam van. De hiába olvasol, hiába csinálod meg, ha nem nyílik a szíved, addig csak eljátszod. A felemelkedés nem abból áll, hogy minél több könyvet olvasok, minél több tanfolyamra fizetek be. Ezek segíthetnek, de nem helyettesítik azt a tapasztalatot, amit te MEGÉLSZ. Tudni sok mindent lehet. Hinni benne csontvelőből (a tudatalattiban is), na az már nehezebb. Úgy ÉLNI, na az a legnehezebb. Úgy élj, ahogy beszélsz. Úgy beszélj, ahogy gondolkodsz. Egyszerűbben: úgy élj, ahogy gondolkodsz, ahogy a szívedben érzel. A gondolataid legyenek tiszták! Mert a szívedből jönnek!

Sok mindent el lehet játszani. Az elmének, az Egónak rengeteg csapdája van. El lehet játszani a nagy tanítót. El lehet játszani a bölcset. El lehet játszani azt, hogy szeretettel vagyok tele. Lehet, hogy vannak képességeim, tisztánlátó vagyok, vagy tisztán halló. De ha nincs megnyitva a szívem, akkor nem látom a másik Szent Lényét igaz valójában. Ha nincs nyitva a szívem, akkor tudok igazán, feltétel nélkül szeretni? Nem. Addig csak eljátszom. Addig ítéletek vannak bennem a hiedelmeim alapján. A képesség nem mindig azt jelenti, hogy spirituálisan nagyon elől vagyok, (ááá!!!) nem jelenti azt, hogy a szívem is érett rá. Néha korábban kapok képességet, hogy megérjek rá. Hogy lássák a fentiek, hogy mihez kezdek vele. Elherdálom? Lenézem ezért a másikat? Magamat "felsőbbrendűnek" tartom?

Az, hogy az életben van sok ember, akinél „többet tudok a spiritualitásról”, az nem azt jelenti, hogy „én felsőbbrendú” vagyok, mert „újenergiás vagyok, ő meg régi”. Ezzel annyira meggyalázod a másik Szent Lényét!!!! Ez annyira lekezelő!!! Nem érzed? Ezek cimkék… Lehet, hogy egy ember, aki az utcán él, hajléktalanként, nem foglalkozik spiritualitással, azt mondják rá a címke szerint, hogy „régi energiás”. Nem tapasztalta a címke szerinti „új energiát”. És akkor már le kell nézni??? Felsőbbrendű az aki foglalkozik az „új energiával”??? Az a hajléktalan ember évek óta kinn él az utcán. Tudja, mi az a nyomor, tudja, mi az a megaláztatás, tudja, mi a szenvedés, a küzdés. Meg tudja becsülni az életet, az ételt, a meleget. Alázat van a sorsában. Ő választotta a sorsát, na de micsoda fejlődési lehetőségei vannak! Tisztelem a benne lakozó Szent Lényt! Mert azért választotta ezt a nehéz sorsot, hogy fejlődjön, érjen a Lénye. Mert ő is dolgozik magán, lehet, hogy egy csatornázást sem olvasott, lehet, hogy azt sem tudja, hogy mi az a „fényküldött” címke, de vállalta a sorsát, éli a mindennapjait és az ő Lénye is Szent. Én nem vagyok felsőbbrendű tőle pusztán azért, mert foglalkozom a spiritualitással. Annyi a különbség, hogy én már másik életemben éltem át hasonlót talán. Vagy talán annyi, hogy kicsit idősebb az én lelkem. Vagy annyi, hogy én másképpen csinálnám, de ez nem jelenti azt, hogy igazam van!!! Ez nem azt jelenti, hogy én „jobb vagyok nála”. Egyenlőek vagyunk! Mert EGYEK vagyunk! Ennek az EGYSÉGNEK, ennek a SZERETETNEK NINCSENEK HATÁRAI...

Kérlek, ne bántsd a másikat! Szeresd! De ha nem tudod még szeretni, akkor ne ítéld el magad! Az nem „hiba”. Az majd jön a maga idejében, érni kell rá. De nem „hiba”, ha még nem vagy érett!. Nem a cél a fontos, hanem az, AHOGY oda eljutsz! :) Élvezd azt a csodát, azt a kalandot, ami Veled történik, minden nap egy csoda! Mert egy csoda vagy! Az egész világmindenségben egyedülálló! Pótolhatatlan! Végtelenül szeretve vagy! Van igazi családod! Van igazi Társad, van Egy Igaz Szerelmed! Nem „hiba” ha még nem találtad, vagy ha sok mindent nem értesz, nem „hiba”, ha még ismétled az Egó-játszmákat. Mindenki végigmegy ezeken. Nem „felsőbbrendű” az, ha megtanultad. Csak a tapasztalásunk más.

Légy hű Önmagadhoz és egy világ tárul fel előtted! Ne beszélj róla! ÉREZD! ÉLD! Ha még nem érzed, nem baj. Fogod. Idővel… mert minden Benned van. Csak légy őszinte és türelmes önmagadhoz, ez nem a versenyről szól. Érezd a szíved, érezd, hogy mennyi szeretet lakozik ott!
Kívánom, hogy a legnagyobb csodákban és boldogságban legyen részed, amiről valaha is álmodtál!

Szeretettel:
Yasmin

(www.ujvilag2012.blogol.hu)