Kis számvetés

Nos, miről is kellene írnom most?

Arról, hogy amit eddig tapasztaltam, mennyire volt az én valódi életem, és mennyire kívülről felvett minták katyvasza. Mennyire valósult meg a képzeletem csodálatos világa?
Be kell látnom, hogy a múltban nem túl nagy mértékben uraltam az énemet. Hagytam, hogy kilengésekbe sodródjon, hogy fetrengjen a saját mocskában, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó, hogy nem érdemlem meg a bőséget és az Egy végtelen szeretetét. El kell, hogy mondjam magamnak, hogy ilyen rosszul bántam magammal azelőtt azért, hogy a jövőben jobban csináljam.
Nincs jogom tovább büntetni magamat, és nincs is rá szükség. Ugyanis az Egy gyermeke vagyok, és az Ő gyermeke tökéletes.
Nem viszem magammal, elengedem itt és most azt a gondolkodásmódot, mely szerint azt keresem, hogy éppen miért kellene megbüntetnem, leckéztetnem magam, vagy másokat. Jogom van bűntudat nélkül élvezni a lét minden pillanatát, minden egyes pillanatát. Hatalmamban áll a létbe vetett kristálytiszta igaz szerelmet választani, és ezt most megteszem. Az Egy szeretete a Lényem szeretete, a Társam szeretete. A továbbiakban nincs jogom ezt megtagadni, el nem fogadni. Visszaveszem a hatalmat a lényem azon részétől, amelyik gátat szab a szeretet áramlásnak. Pont és új mondat.

ÚJ LEGYEN...