A fény hídja

A fény hídja

Gomolygó ködfátyol öleli körül a tájat, alant a lenti világ terében emberek élik megszokott ritmusukban, létük homályos napjait. Sokan nem is sejtik, mi zajlik a ködfátyol mögött, néhányan remélik, eljön egy szebb jövő, és kevesek kezdik látni mi is, van az illúzió burkába rejtőzött földi valóságok mögött. Zavaros energiák bontakoznak ki a térben és nyilvánulnak meg fizikai síkon, elválasztódik a fény a sötétségtől, évezredek bánata és sóhaj szakad ki az emberek szívéből. Valami megmozdul, valami elindul. Ősi energiák ébrednek, távoli galaxisok fényei közelednek, hogy eloszlassák a ködöt. A mindenség középpontjából, a legtisztább fényminőségek indulnak útjukra, s mintegy végetnemérő sóhajban szakad ki a hívás hangja: Gyermekeim ideje ébrednetek, eljött a pillanat, mikor választhattok, s változtathattok, létetek formátumán. Az egész-ségetek az egységesedésetek küszöbén álltok, a folyamatban már jócskán benne lépegettek. Szeretet magjaim, az édes-pillanat eljött, most virágba boríthatjátok földi éltetek síkját, kedves földanyátok megtört testét. Szívetek is kivirágzik ezen cselekedeteitek alapján. A régi energiák eloszlanak, átalakulnak valami szebbé, ne keresd a régmúltat, fordítsd tekinteted az új felé. Néhány gyermekem, már bepillanthatott a fátyol mögé, s láthattak különös és furcsa dolgokat, értelmezni próbálják sokan ezen, látomásokat, de zavaros gondolatmintákat teremtenek maguk köré ezekből, a dolgokból. Ne feledd csak tiszta szívvel, értelmezheted a kapott információ áradatot, nem minden neked szól, érezd, szelektáld a neked szólót mindebből. Ne teremtsetek álomvilágokat, színes csodás dimenziókat, hidd el minden készen áll a fogadásodra. Léteznek csodásabbnál csodásabb létezési síkok és formák, kiknek ezzel van feladata, megkapják a számukra szükséges kulcsokat, szimbólumokat a belépéshez, s rendelkezésetekre lesz bocsátva, ha megérik szívetek a befogadás pillanatára. Addig is foglalatoskodjatok saját dolgaitokkal, önmegismerő gyakorlatokkal, testetek, gondolataitok mindennapi problémáitok tisztába tételével. Elindultatok egy úton, mely már oly régóta várt titeket, végre ki mertek állni a sziklaszirt szélére, hogy kiteljesedhessen a folyamat, melyben átértékelődhet minden eddig valóságnak hitt gondolatotok. Sziklaormokon álltok, magasan a ködfátyol fölött, lepillantva láthatjátok, az alant elterülő tájon lassan komótosan gomolyog a köd. Láthatjátok viszont azt is néhol viharok tombolnak, villámok cikáznak a térben, egyre több helyen pedig lámpások gyúlnak, fényük eloszlatja a szürkeséget. Fények indulnak az ég felé, egy ponton mind összeér, fények indultak távoli világokból s most összeérnek. Sziklák ormain álló gyermekeim, nézzetek most magatokra, fény árad belőletek is, szívetek felfénylik e szent küldetésben, világítótornyokként álltok most a magaslatokon s lényetek ragyogása utat mutat a keresőknek. Az apró lámpások fényei utat találnak, látják, merre kell menniük, látják, mert a világítótornyok jelzik az ösvényt. Összekapcsolódnak az energiák a ködfátyol lassan eloszlik, minden- mindennel összeér, csodás jelenség veszi kezdetét. Színek cikáznak a látható és láthatatlan világok küszöbén, megjelenik egy fényhíd mely, összekapcsolja az eget és a földet. A két rész mely látszólagosan elválasztódott, most egyre közelebb kerül egymáshoz, s mikor egymásba olvadnak, katartikus szerelmi összefonódásban egyesülnek egymással. Nászuk gyümölcseként ölelésükből, és a legszentebb tantrikus aktusukból megszületik az új világ. Átléptek a különállóságból az egységbe. A folyamat előttetek áll, a sziklaszirteken állva fényoszlopok kapcsolódnak hozzátok, mintegy pilléreken támaszkodva vár a beteljesülésre rajtatok keresztül az „új” megnyilvánulása. Megkaptok minden segítséget ehhez, csak érte kell nyúlnotok és el, kell vennetek, információk áramlanak belétek, magatokévá kell tennetek őket. Nem elegendő külsőlegesen építgetni, önmagatok részévé kell tennetek ezen fénycsomagokat, akkor tud megfelelően kiáramlani mások felé. Mindezen dolgokat nektek szükségeltetik végrehajtanotok, szóval, a sült galamb nem repül a szátokba, vegyétek észre ott van az asztalotokon, csak le kell ülni, figyelmesen magatokhoz venni. Köszönöm, hogy meghallottátok hívó szavam, köszönöm, hogy összegyűltetek és figyelmeteket felém fordítottátok. Veletek leszek , segítem munkátokat, nincs mitől félnetek, ne feledjétek , nektek kell megcselekednetek ezen dolgokat, szabadon szívből, kreatívan. Az ecset a kezetekben, az összes szín is készen áll, rajta hát fessétek le szeretetteljes képeiteket. Repüljetek bátran, teremtő képzeletetek szárnyain, hogy fényeitek összeérvén, megnyilvánulhasson munkátok gyümölcse. A fény hídja ott lebeg időn és téren túl, s hogy mikor is ér össze, az csak rajtatok múlik.