Isten és az ego
"A Course in Miracles, és más ezoterikus szövegek szerint a Föld akkor jött létre, és az emberek akkor inkarnálódtak ide, amikor elhatározták, hogy különválnak Istentől, mert nem bíznak már az Ő bölcsességében. Lényegében mi mindannyian úgy döntöttünk, hogy elmenekülünk otthonról és megépítjük saját birodalmunkat, ahol teljes mértékben mi irányíthatunk.
Nem tudjuk azonban elpusztítani az emléket, vagy tudatosságot Isten szeretetéről. Folyamatosan keresünk, itt a földi síkunkon is, hogy újra megtaláljuk az élményt, amikor teljes mértékben szeretnek bennünket. Olyan emberek társaságát keressük, akik boldognak látszanak, remélve, hogy nekik megvan a kulcs, amiről tudjuk, hogy valahol létezik.
Ezek a keresések azonban mindig csalódással végződnek, mert minden földi élmény elhalványul az emlékhez képest, amikor még egységben voltunk Istennel.
Mélyen belül sokan rettegünk, és bűntudatunk van, mert elhagytuk a Teremtőnket. Néha úgy érezzük, hogy Ő fordult el tőlünk, vagy attól rettegünk, hogy utolér, és megbüntet amiért elszöktünk. Félünk az ítéletétől, mert tudatunk egy része tisztában van azzal, hogy létezik az ego-énünknél hatalmasabb valami.
Szerencsére Istent elhagyni lehetetlenség, így tőle való elszakadásunk nem más, mint egy kivételesen élethű rémálom. Az ego, és az ő észlelései a világról szintén álmok, és igaz önvalónk most is otthon van Istennél. Igaz önvalónk és Isten nem is tudnak az egoról, mert az igaz tudatosságot csakis a szeretet tölti ki.
Az ego homályosan tudja, hogy létezik valami nála hatalmasabb. Azt gondolja, hogy ez a valami nem ismeri őt el, mert Isten és az igaz önvaló azt gondolják, hogy ők jobbak az egonál. Ezt a kivetített visszautasítást játszuk újra folyamatosan egész életünkben. Én is több olyan forgatókönyvet teremtettem, melyben azt képzeltem, hogy az emberek elítélnek, kinevetnek és visszautasítanak. Aztán ehhez alakítottam a viselkedésemet, és megteremtettem néhány önbeteljesítő jóslatot. Gyakorlatilag az eberiség minden drámája abból ered, hogy folyamatosan újrateremtjük az ego kezdeti elkülönülését Istentől.
Szerencsére mindez csak rémálom, melyből bármelyik pillanatban felébredhetünk!"
- D-AviD blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1296 olvasás
Emlékszel-valaha-amikor a Teremtő-Atya-s-Anyaisten-gyermekeiként-még otthon voltunk!!
Elkezdtük a határterületeket"feltárni"-egyre távolabb,s távolabb kalandozva az otthontól.Mígnem-leltünk egy"helyet"ami elvarázsolt,s megfeledkeztünk az otthonról!-
mire fel-ocsúdtunk-már az anyagba ragadtan-vágyakoztunk a-nemrég elhagyott otthon után!De,most-ha mindent jól csinálunk-már nagyobb "rá-látásunk"lessz a régi-új otthon valóságára!
Üdv-Jani
a régi új otthon még távol van egy kicsit, a fizikai lét, és élet megnyilvánulásait nézem ,egyre tudatosabbá válik számunkra, hogy egyfajta direkt visszatartást érzékelünk, amely pont attól tartaná vissza az embereket, hogy megtalálják a régi s egyben régi új otthonukat.Felrezegtetés után , jön egyfajta "direkt" lehúzás, és ez nem a fentiektől kapott , hanem a fizikális földi léttől. Amig ehez ennyire ragaszkodnak, addig nem tudnak fejlődni.
Tetszik ez a régi új otthon szó . :)
"SZERENCSÉRE MOST A MEGTALÁLÁS PILLANATAI KÖVETKEZNEK".....
SZÉPEN ÍRTAD: NEM VESZÍTHETJÜK EL ISTENT/ISTENNŐT.....
innen folytatom....
SŐT MAGUNKAT SE VESZÍTHETJÜK EL
SEM EGY-MÁST....akkor itt a gondolatok, érzések találkoznak és létrehoznak egy hologramot....és EGY-re gyorsabban manifesztálódnak:
Békesség, Bőség, áldás, Fényegység az isteni autonomitásban !!!
Hát megint egy gyönyörű fényes nap, telis-teli isteni pillanatokkal...
A MEGTALÁLÁS GYÖNYÖRÉVEL
Yan
Te is Én Is Ten(TeÉN)
"az emberek akkor inkarnálódtak ide, amikor elhatározták, hogy különválnak Istentől, mert nem bíznak már az Ő bölcsességében. Lényegében mi mindannyian úgy döntöttünk, hogy elmenekülünk otthonról"
hááát...én nem így érzem...hogy menekültem volna bármikor is....
Én se!!! :-)))
Ha Isten tudja mit teremt, akkor gondoljuk...hogy tökéletlen az amikor, mi ezt a feladatot vállaltuk, hogy ide a Földre jövünk ? Szerintem, nem fordultunk el Istentől, csak egy aspektusunk ami itt él...hisz örök fény gyermekei vagyunk, akkor hogy gondolnánk...hogy eltávolodtunk tölle ?
"Az ego homályosan tudja, hogy létezik valami nála hatalmasabb. Azt gondolja, hogy ez a valami nem ismeri őt el, mert Isten és az igaz önvaló azt gondolják, hogy ők jobbak az egonál."
Ebben látom azt, ami fogva tart minket, az ego nem más mint forma >>> egy keretrendszernek >> mivel olyan vagy amilyen, és az szerint gondolkodol. A másik meg másképpen, Ha ezt megtudod figyelni, akkor kiút nyílik, hogy meglásd mi a belső való tartalmad.
Gratulálok!Látom van önálló gondolatod is-pedig-már kezdtem azt hinni csak a vitához értesz!Ezt jól látod.-Jani
Látod, mennyire nem tudod a dolgodat elsőre itélsz és közbe más is van a dolgokba....na már most ha csak a felszínt nézed sose látsz meg....
Amivel "dolgom van" azt látom-tudom!
Szia D-avid!
Érdekes, amit írsz, bár hozzám 4 éves gyermekem megfogalmazása tetszett eddig legjobban a teremtésről.
"Anya, Isten azért teremtette az embereket, mert unatkozott egyedül?"
Igen, a Szeretet teremtett meg bennünket önmagából és a vágy, hogy tükröződni láthassuk önmagunkat egymásban.
Én így élem meg.
Szeretettel
Zsu
"Anya, Isten azért teremtette az embereket, mert unatkozott egyedül?"
Igen, ez nekem is tetszik! :)
Ezt a cikket azért másoltam be, mert úgy van benne megfogalmazva valami, ahogy máshol még nem olvastam és rám ez hatással volt.
Ez nem jelenti azt, hogy ebben a szövegben bármiféle igazság van, mert ugye tudjuk, hogy az igazság az belül van és leírhatatlan.
Igen, belül .... , amit aztán kivetítünk a külvilágba ... és az a külvilág éppen annyira tetszik nekünk, amennyire tiszta az a belső kristály, amelyen keresztül vetítünk ....
Tetszik a tigrised ...
Üdv
Zsu