Minden ember médium

Amikor azt mondom „eszembe JUT”, akkor nem arról a folyamatról beszélek, amikor a már a fejemben lévő GOND-olatot forgatom az agyamban, vagyis gondolkodom, hanem arról, amikor kívülről jut az eszembe valami.

A nyelvünk pontosan tudja, hogy miről beszél. Mi már elfeledtük. Külön szavunk van a fizikai dologra: agy, és külön szavunk a vevőkészülékünkre: ész.
Ízlelgesd csak a különbséget! Mit is jelent ez így: agyas? Nem ezzel a szóval szoktuk az értelmi képességet dicsérni, igaz? De ha valakire azt mondom eszes, az már mindjárt más! Az már dicséret. Eszembe JUT….

Akkor juthat az eszembe valami, ha teret engedek a felém áramló sugallatnak, amikor nem agyalok, amikor nyitott vagyok. Ilyenkor pontosan az történik, amit médiumitásnak nevezünk. „Fentről” kapunk információkat. Hogy kitől, ez változó lehet, legtöbbször felsőbb, vagy más néven isteni énünktől, de lehetnek ezek más entitások is, különböző szintekről. Ez utóbbi jelenség már nem minden embernél jelenik meg, egész egyszerűen azért, mert nem vagyunk elég nyitottak. És ez így jó. Gondoljunk csak bele! Míg az első esetben annyi a dolgunk, hogy hallgassunk MAGunkra, a második esetben el kell dönteni, hogy az az entitás, aki éppen hozzánk szól, az milyen szintről érkezett hozzánk, mit képvisel. Mert sajnos asztrál szint, vagy más néven a IV. dimenzió telis- tele van mindenféle entitással, kóbor lélekkel, akik nagyon nem biztos, hogy a fényt képviselik, vagy, ami még meghökkentőbb lehet, hogy valóban segítő szándéka van, de a tudása nem megfelelő, mégis sugall valamit. Nagyon oda kell figyelni, hogy kit is engedünk megnyilvánulni magunkon keresztül. De ez a probléma megjelenik a hallgató- ill. olvasóközönség szempontjából is. Hogy lehet eldönteni, hogy a médium milyen szintről csatornáz és kit? Azt tapasztaltam, hogy majdnem minden médiumnak meg lett már kérdőjelezve a hitelessége, ill. az entitás kiléte. Ugyanarról a személyről csodákat és borzalmakat is hallottam már. Megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor én vonom kétségbe a hitelességet, és milyen az, amikor más, és én nem értek egyet vele. A tanács itt sem lehet több, mint bármilyen döntés kapcsán: hallgass MAGodra. Soha ne másra. Amit én igaznak érzek, az nekem való. Amit te igaznak érzel, az neked való. Ha nem érdekel, ha hidegen hagy, nincs vele dolgod.
A másik fontos tudni való a médiumitással kapcsolatban, az az, hogy egy sugallat az nem tollbamondás. Vannak médiumok, akik úgymond egy fény csomagot (fényfile) kapnak, amit maguk bontanak ki, és írnak le. Mások a „csomag” tartalmát csöpögtetve kapják, és ezt „fordítják” , úgy mint egy szinkron tolmács. Vagyis amit kap, azt azonnal hangosan mondja. Ilyen csatorna Geoffrey Hoppe (Tóbiás), Michelle Eloff (Kuthumi), vagy Lee Carrol (Kryon). tobi Őket a világon mindenütt ismerik. Mindkét tipusu médium a sugallatot áttranszformálja önmagán, és így kerül a nagyközönség elé az égi üzenet. Ez vonatkozik a régi médiumokra is, akik a Biblia sorait, vagy a Védákat , Koránt írták. Ezek az írások pont olyan médiumi üzenetek, fentről jött sugallatok, mint azok a csatik, amik manapság a neten keringenek. A különbség annyi, hogy ezeket szentesítették. Ha beleolvasunk az Ószövetségbe, és elszörnyedünk egy-két dolgon , akkor az nem azt jelenti, hogy a sugallat nem volt égi, hanem azt, hogy csatorna, a médium áttranszformálta önmagán, hogy mindenki által érthetővé tegye, s mi, ezzel a csatornán átjött szöveggel nem tudunk azonosulni. Ami a médiumban nincs benne, az az üzenetben sem lehet. Ill. ama a médiumba benne van, az belecsuroghat az üzenetbe is. Ezért van az, hogy ugyanarról a dologról más-más szent írás, más- más csatornázott anyag, mást állít. Nem a hitelességet kell megkérdőjelezni, hanem a csatornázó személyiségének szinezetét lelhetjük fel az általa átadott anyagban.
Felmerülhet a kérdés, hogy egy entitás miért olyan csatornát választ, aki nem tudja teljesen tisztán átadni az üzenetet. Azért, mert senki nem tudja. Mindenki bele teszi mag-át. És azt gondolom, hogy az entitások tudják, hogy mikor melyik csatorna a legmegfelelőbb.

Amikor pl. Tóbiás üzeneteit olvasom….néha pont úgy elszörnyedek, mintha az Ószövetséget olvasnám. Ilyenkor nagyot nyelek, és azt gondolom: ez a rész most nem nekem szól. És tudomásul veszem, hogy egy amerikai csatorna, „amerikaiul” fog közvetíteni. Ezért, amikor médiumi közvetítést olvasok, akkor meghívom az illető entitást, és az eredeti energiákat kérem magamnak. Van, hogy nem értem, amit olvasok. De érzem. Nagyon érzem. És tudom, hogy amikor szükségem lesz arra az információra, akkor eszembe fog JUTni!
Jobban megértendő ezt a jelenséget, elmesélem egy élményemet.
Egy régi energiás magyar sőt MAGyar médium közvetítését olvastam (természetesen MAGYAR témában, és az ország talpraállításának a mikéntje volt a lényeg), azt kell mondanom elszörnyedtem tőle, a hátamon is felállt a szőr. Egyetlen szavára sem tudtam az mondani józanésszel, hogy nem értek vele egyet, mégis…, mégis uszítás, gyűlölködés, bosszúállás jött át a szövegből. Maga a régi energia… Olvasása közben ennek ellenére egy látomás jelent meg előttem:

Földből kikelő magokat láttam, és a friss hajtásoknak ember fejük volt. Újjászületve, reményteljesen néztek a nap felé, hűű, végre szabadság van, végre lehet élni hazugság nélkül, ármánykodás, ellenségeskedés nélkül. Élhetünk egymást segítve, bőségben, szeretetben.

Én a végeredményt láttam. A médium azt, ahogy ő megoldani gondolja a helyzetet.

Az eredeti energisugallat ugyanaz volt. A megjelenő kép teljesen más. Elfogadom, hogy a tények ilyenfajta átadására, jelenleg még szükség lehet. Megértem. Ennek ellenére sokáig nem tudtam mit kezdeni a látomás és a szöveg kapcsolatával, mert az annyira távolt állt, és áll most is tőlem. Egészen addig, amíg eszembe nem JUTott a megoldás – amit az imént meséltem el. S ahogy eszembe JUTott, egymás után jöttek a felismerések.