Medellanak, és azoknak akiket érdekel:). Párkapcsolati Problémaa??
Kristaly · 2009. október 6. 09:36
Kategória:
Hello Mindenki, és főleg Medella!
Olvasom Medella levelét-hszét, és azon tűnődök, hogy egy használható segítséget kér...
Emberek!!!, Mesterek! hahóóó! Itt a Föld bolygó. Ugyan már beérkeztünk, de ahhoz tényleg fel kell ébredni. Meg kell látni, kell érezni. OTT kell lenni.
Medella, amint leírod párkapcsolati a 'probléma'. Nyilván ez volt az a szelet az életedben amihez a legjobban kötötted magad. Ami miatt valszeg feladtad önmagad. A nők erre lettek kódolva...
És semmi, de semmi baj nincs veled. Elindultál.
Mivel a 'probléma' párkapcsolati, nyilván ebben a 'szak-irányban' kell kutakodj. Mit és hol hibáztál el. Mit tehettél volna másként...Milyen mintákat másoltál és vittél tovább, pl. a szüleidtől. Milyen esetleg kell karmikus kapcsolatokat lezárnod, vagy feloldanod..mindegy . /egy kutya/ Ebből a szempontból lehetek az élő példa. Dobtam mindent. Mindent . Mindent. Szerencsére nem voltak gyermekek....hmmm...az ő szerencséjükre legyen mondva, mert következett egy jó pár kemény év....és ez mint bent zajlott. Egyedül - Önmagammal. Salátára olvastam John Gray könyveit.pl. És nagyon sok könyv került még az utamban. Volt köztük szemét és volt köztük nagyon jó. hmmm....ma már a Csernus könyvek is megjelentek.
A kiegyensúlyozás végett.. John Gray és Csernus :))))))). Próbáljátok ki.
Ez lesz az a terület ahol felfedezheted majd, hogy mások vagyunk. Mi Nők. És egész normálisak...ezt azt hiszem sok nőnek megnyugtató lesz....egyszer csak észre veszed:. elkezdődött egy folyamat ami egyre közelebb visz Önmagad megéléséhez. Észreveszed a régmúlt lejárt, rothadózó mintáit és a falakat amivel körbevetted magad, ahhoz hogy védve érezd magad. Elkezded megérteni, hogy hol kezdődsz te és hol a kivetítések. Mások akarata hol érvénysül....mert mindig az erősebb kutya kamatyol. Aki erősebb az dominál...egy régi világban biztos.
De rájössz arra, hogy ez nem számít. Mert ki tudsz lépni a Körből. Ki tudsz jönni az erdőből és mindenki más játszhatja a játszmáit, bújócskázhat, cicázhat ...de te már nem vagy ott.
...ami a férjedet illeti: Ő is pont azt éli meg amit választott. Ő is tanulja a leckét._:-/
Képzeld, olyan dolgokat olvastam Önmagamról mint Nőről amit addig soha-de-soha nem hallottam:
Hogy pl. minden kb. egy hónapban lemerülünk a saját belső kutunkba /menszesztől független!!/, ösztönből /persze ha hagyják/ és megtisztulunk az elmúlt időszak szennyezésétől, bántásától..stb.
Namost hány nő meri ezt ma megtenni anélkül hogy nem mondanák azt, hogy 'mi van depressziós vagy?? hisztis vagy. Hülye irracionális...stbstb..vagy, és csak gyűl a szemét. És Ő mosolyok. Minden csupa mosoly és kacagás. Ez a látszat..és egyszer csak jön az összeomlás. És ez csak egy kicsi darabkája az önismeretnek.
És egyszer csak: hoppááá....valami megváltozott. Más perspektívából kezded látni az Életed és Önmagad és akkor tudni fogod, hogy ez tényleg egy fejlődési folyamat, ami a 'problémádat' áldássá lépteti elő. Nélküle ma ugyan ott lennél ahol voltál: a langy meleg sz@rban. Érdekes! - vannak fogalmak, amit ugyan úgy használnak sokan, olyanok akik elkezdték a belső munkát...:-P
Igen Te választottad ezt a helyzeted. Ott tartasz ahol tartani szeretnél. És ez Számodra a lehető leg jobb.
Párhuzamosan olvashatod a Mestereket is. Nekem később jöttek 'be' mert kb. 2000 körül léptek a színre láthatóan, érezhetően, sokunknak.
Ez olyan mint egy iskola. Sok sok fakultációval, tantárggyal.
Egyszerre jársz majd isibe és tanulod a gyakorlatot.
A szakemberek tanácsa fontos, de azért ajánlom a könyvet, hogy ne válhass függővé egyiktől se.- de ha egyedül nem megy akkor nyíiván menj szakemberhez, csak jól válogasd meg. A tanuló pénz mindig drága!!!
Ez , most egy nagyon érzékeny és nyitott periódusod lesz...
Na most ennyi. ha még valami eszembe ötlik - egyébkét zsibong a sok gondolat a fejemben..:))......akkor majd leírom.
Kérdezni lehet. Ha tudom a választ akkor leírom. ha én nem akkor valaki majd csak ír kézzelfogható, használhatót. Megosztani lehet. Vitázni is. Beszélgetni. Okoskodni is...majd jól nyakon vágom.
És még egyszer és ahányszor kell: nem kérek sem+ sem - pontocskákat. sem piros sem fekete pontokat.
Tessék elgondolkozni azon, hogy mire jó és mire nem jó....a folyamatok megéléséhez biztos nem. Gátakat szabni arra biztos igen, egymás seggét fényesre nyalni megint tuti módszer és lehurrogni esetleg olyant amihez lövésünk sincs.
Virág
- Kristaly blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1909 olvasás
Talán azokat is irányítsad akiknek sokkal több a felelősség.Mit tegyen akinek gyereke is van?Meg förtelmes jó képzettsége sem?Az is vágyik vágyakozik jobbra, de a gyereknek kell a tankönyv, a cipő, a kaja, a gyogyulás.
Sajna azok hamar születtek?
Komolyan minél többet olvasok annál inkább elegem van.Tényleg mindenki okos, csak én nem .Persze azért néha én is ,gyengén is" karmolok"
Most nagyon rossz passzban vagyok.Tehát rosszul teremtek?.Vagy nem is ?Vagy bele merültem életem katyvaszába?Hurrá!Már tudom mi a baj!Éljen!
Szia Rebeka!
Fel a fejjel és engedd meg magadnak, hogy rossz passzban legyél. Tudod, ilyenkor van a legjobb alkalmad arra, hogy meglásd mi az ami fáj. Megfogni a cérnát és feltekerni, eljutni a fájdalom forrásához és rájönni arra, hogy
'Aham, ez az! Akkor éreztem magam ilyen ramatyul amikor ..'.
és itt beugrik majd valami a múltból. Látni fogod magad kívülről , meg azt is, hogy ma hogy változtatnál ezen. Hogy tennéd másként. És átrajzolod...vele az érzéseket. De előbb meg kell!! élned a haragod, és dühöd, a bánatod. Be kell ismerned, hogy: Igen, akkor ez és ez történt...ezt és ezt hagytam...és ekkor belépsz Te, a mostani fejeddel és elbeszélgettek.
Megnyugtatod magad és biztosítod, hogy azóta sok minden megváltozott...stbstb.
Itt van a segítség. A Mesterek, az Istennők a szánkba teszik szó szerint a megoldásokat, a segítség minden pillanatban ott van.
De: a fájdalmat amit egy régi seb begyógyítása /elengedése / és az események 'átrendezése' okoz, azt neked kell felvállalnod és megélned...de ma már az is nagyon gyorsan lebonyolódik. Egyszerűen bámulatos.
Itt van az új technológia - és ezt használni lehet. A tiszta szándék és az alázat által.
Nah: alázat és megalázkodás nem ugyan az.
Tudod, az áldozati szerepből ki kell lépni....
Tudod, Rebeka, nem irányítok. Legkevésbé mást. Nincs rá ingerenciám.
Leírtam a tapasztalataimat és még egy két gondolatot...de akkor ha olyan csapatban lépsz, ahol nincs önértékelés, önbizalom, bizalom akkor ott a fikázás fog folyni.
Hmmm...egy csomó kell. Igen. Vannak fixen folyékony dolgok is.:DD
Még egy gondolta: senki nem fogja a te problémádat megoldani. Senki.
Folyhat még a rinya. Amíg megunod, de azt hogy van gyerek és az ezzel járó megoldandó feladatok, ezt gondolom vállaltad akkor amikor megszülted őket.
DE: biztos ott a segítség is.
Nem hiszem hogy rosszul teremtünk. A teremtés az csak van. Egyszer csak valóság lesz.
De a kórházakban járja egy mondás: hozott anyagból dolgozunk.
Érted: miért szeretnéd hogy más legyen kint mint bent? Miből gondolod, hogy szarból lesz a vaskarika??
Erre jó az alkímia de előb kell az önismeret, hogy tudd, hogy miből mi lesz.
Szia Kristály!
Köszönöm bátorító soraid.
Tényleg teljesen oda voltam két napig.Szept vége és október első három napja csodás volt.Furi dolgok történtek, de szerettem őket
Aztán jött valami, semmi nem volt a helyén,nem működött.Hiába probáltam bármit is, a múltból jelenből jövőből.Semmi nem működött.Még a párhónapja belátott hülyeségeimet is megint kipróbáltam.
Aztán össze zuhantam.Egész éjjel beszélgettem egy kedves uti társsal.Vagyis inkább hisztiztem.Akart segíteni, de nem ment.Másnap még tettem rá egy lapáttal.
Aztán estefelé olvasgattam.Rengeteg új anyag volt itt.
Mindenre meg jött a válasz.
Köszönöm.Neked is.
Egyébként amiről írtál igaz, gyakoroltam is már lassan húsz éve.Viszont még néha most is félelmetesnek látszanak a választási kényszerek.
Mégegyszer köszönöm és további szárnyalást.
Kedves Kristály!
Képzeljétek háromszor irtam, mindig mást és a gép nem küldte át és nem is jegyezte meg.
Ennek hatására kiirtam magamból nagyon sok mindent, amit már nem kell megosztanom veletek.
Kristály, nagyon köszönöm a gyors és reális válaszodat. Nagyon sokat segitettél rajtam. Hétfőn még lenyomtak a trutyis göröd aljára. Na most untam meg végleg két év után az önsajnálatot, eldöntöttem, hogy a lábamra állok. A volt férjem azt mondta a kisebbik lányomnak, hogy újra apa lesz, és ha ő meghal a kislányom igérje meg, hogy gondját viseli a féltestvérének. Képzelheted a gyerek reszketett amikor hazahozták. Most tudatosult benne, hogy elvesztette az apját végleg. Két éven keresztül nem jött hozzá az apja, az utcán nem akarta megismerni stb. Most meg ilyet mond! A gyermekem hétfőig reménykedett, hogy minden visszacsinálható. Most a reményt is elvesztette. Na kb ezekért költöztem el másik megyébe. Tudom, hogy menekülni nem lehet, de a gyerekeim védelmében és az újrakezdés érdekében tettem. Ott hagytam két vállalkozást, lakást, barátokat, mindent. Az új lakhelyemen albérletben lakunk, nem ismerünk senkit, nem köszön ránk senki. Furcsa egy helyzet. 1991 óta olvasok az ezoterikus dolgokról. Nagy lexikális tudásom van. Ez azonban nem sokat jelent, mert soha nem használtam a tudást. Most rá vagyok kényszeritve, hogy a gyakorlati oldalát is megismerjem a történéseknek. Keresem a kulcsokat amik beinditják a folyamatokat. Nagyon rég óta tisztába vagyok vele, hogy az ember saját magának teremti a helyzeteket, avval is hogy mindenki maga választja meg a fladatokat, amiket meg is tud oldani! Semmit nem kapunk ami meghaladná az erőnket.
Újra reményt adtál, hogy olvassam ezt az oldalt, mert vannak olyan emberek akik nem ragaszkodnak a maszlagokhoz. Rég óta itt vagyok, de sok esetben nem olvasom el a bejegyzéseket mert csak az egymás dicséretéről szólnak. Aki igazi tudással rendelkezik, nem szokott ragaszkodni a napocskákhoz és az irásjelek idióta küldözgetéséhez. Még a "te igazi teremtő vagy" cimkékhez sem! Tényleg nagyon nyálas. Mindenki figyeljen oda, ha lehet. Ennek csak akkor van jelentősége, ha tényleg egy közösségi oldalt szeretnétek, ahol nem egy bizonyos kör cseréli ki az infót, hanem fontos az is, hogy a kisemberek mit tanulnak tőletek! Az, hogy TEREMTS nem segitség.
Ezzel nem akartam senkit megbántani, mindenki nézzen magába.
Köszönök mindent, azt is hogy leirhattam azt amit ma gondolok.
Pusz mindenkinek: medella
Látom Medella változott a "nézőpontod",vagy ,hogy is nevezzem?
Idézhetlek ugye?""Úgy érzem ez a közösség akik itt nap mint nap jelen vannak, hatalmas erőt adnak minden bánat gyógyitásához. A pozitiv energia árad az irásokból, rengeteg segitséggel és tanitással.""
Ez egy belső folyamat változása lehet,hogy most másként látod?Tudod Medi ,hol ezt érzem én is,hol pedig azt.de ezt mind mi tesszük ide,szerintem.
Eszembe jutott medi általad,hogy itt az ideje,hogy a saját kapcsolatomat közre adjam!Végül is mi bajom lehet!?Közben úgy próbálom,hogy ,hogyan figyeltem és figyelem a mai napig is.Nem lesz leányálom.Megpróbálom a lehető leg őszintébben átadni mindent,amit lehet,mikor merültem és hogyan és emelkedtem....és még nincs vége!
Kris írta!:""Igen ám de ez a akció a befele tekintésről, a befele - belső munkáról szól.""
Ez megérne 1 fórumtémát,hogy mégis,hogyan is zajlik ez le?Csak segítségül vagy rávezetésként,azoknak,akiknek még nem mond az semmit sem,hogy forduljon befelé,csupán,azért,mert még mindig lusta arra,hogy lecsöndesedjen csak másoknak nyüszörög:jajj,segítsetek!Aztán meg,ha nem kapta meg tőlük ,amire várt,akkor meg korholja az egész társadalmat!
Egyébként meg,mindenki a maga módján tud segíteni tanácsokkal.Hol csöpögős,hol pedig kemény.Kinek mire van szüksége.De hát ez is nézőpont kérdése!//Na itt nem mennék bele az egymás iránti érzékelésekről!!!////
Bizonyára van,akinek sem nem mézes-mázos,sem nem kőkemény!Egyszerűen csak van.
Különben is még mindig olyan tüzes vagy,óóóóóóó!Egy vödör víz,na!HM?
Szia Johanna!:DD
Hogy s mint?
hmm.... én azt érzem, hogy Medella szeretett volna veletek 'tartani'. veletek lenni....mert hiányzott a társ, a társaság. Próbálta felvenni a 'helyi szokásokat' :DDD...de érzed, hogy suta vagy/és nem megy. És még jól sem esik.
Ez kb. olyan lehet mint rút kiskacsa meséje, aki szeretne a csapathoz tartozni, de csak kullog a többiek után, akik furcsán néznek rá. Mert nem olyan mint ők. mert más. Egyik variáció szerint a 'mama' elfogadja és szereti...egy másik rajzfilmben, egy másik variációban pedig próbálja elűzni, mert nem illik a a tüchtig kicsijei köze. ..és a végén kiderül hogy a fekete kiskacsa nem is kacsa, hanem egy gyönyörű fekete hattyú. :))
Ti mint gyönyörű fekete hattyúk vagytok..:DD..nah ez a nyál! :DDDD De azért van benne igazság is.
Ami a belső munkát illeti. Két esetet fogok leírni. A 'szemléletesség' kedvéért. Az egyik a múlt héten történ. A másik 2004 nyarán.
a múlt heti: egy incidens kapcsán félreértettek. Tudtam, hogy amit mondtam, írtam az 'jött' és hogy helye van. Tiszta sor. próba és a puding. és ekkor elkezdődött egy kivetítés. a másik fél részemről és érzelmileg megtámadva éreztem magam. de már hagytam hogy csak csorogjon le rólam mind a nyák...de rosszul esett . valami nem okés érzés volt. Valami ami nem passzolt a jelen szituációhoz.
-egyébként ez a 10/90 szabály. A pszichológiai tanulmányok kimutatták, hogy az emberek adott reakciója 10 százalékban hozható összefüggésbe egy jelenben megélt eseményhez /pl. lelki fájdalom, félelem stb, és 90 százalékban egy régmúlt leszenvedett eseményhez köthető. tehát rávetítjük a múltat a jelenre és túl reagálunk, érzünk, félünk.
Mert egy egészséges ember TUDJA, hogy nincs semmi baj. van kommunikáció, meg lehet beszélni, ki lehet korrigálni a vélt vagy valós hibákat.
Szóval valami kezdett nagyon nem stimmt lenni. ...kezdtem a 'kútba ereszkedni'...hmmm...és akkor leültem magammal. Csak nézelődtem, kint ültem a teraszon és hagytam az érzéseket jönni menni és szemlélődtem...valahogy olyan ez amikor pl. semmi nem csinálsz egy kívülálló szemében. Csak ülsz...és szemlélődsz kifele látszólag, közben figyeled magad...és akkor megláttam!!
Megláttam magam kb. két évesen ahogy nyújtom a kezem és könyörgő szemmel nézem magam /valszeg édesanyámat/ hogy ne tegye ezt...öleljen meg. nem vagyok rossz és ne hagyjon el...mindez végig futhatott a fejemben akkor is. Két évesen...és valahogy egy csupor is szerepet játszhatott ami valszeg eltört.
de az akkor akkora tragédiának látszott a szememben, ami minimum egy halálos ítélettel érhetett fel.
Úristen, most mi lesz??...ezt nem tudom ..nem tudom szavakba önteni az a rettegést és iszonyatot amit akkor élhettem át....lehet megszidtak. Lehet azt mondták, hogy rossz kislány vagyok...hogy én vagyok a hibás....és mindez egy csupor miatt. Valszeg elszáguldhattam mellette és leverhettem. nem figyeltem.
a szülő azt hiszi, hogy tanít, hogy jót tesz. Közben romból és gyilkol.
Félre ne értsetek. A kapcsolatom a szüleimmel rendezett és a helyén van. Ez egy tipikus nevelési módszer volt akkor. Azt hiszem a Nagy Könyv is ezt írta. a szülők pedig ezt tették. Nevelni és büntetni, hogy tudja hol a helye. Mi a helyes és a helytelen.Hm....két évesen.
Nos most odanyúltam ,felemeltem magam és addig ölelgettem és mondogattam, hogy 'hisz az csak egy pohár és nem fontos!! A fontos az te vagy. nyugi...kicsim. nyugodj meg. Nagyon szeretlek és senki sem fontos, csak TE!!'...senki!!
Hogy érezzem, hogy valóban, bármi történjen is Én biztonságban vagyok, mert mindig ott leszek Magamnak....egy jó kis idő kellett elteljen - 1-2 óra amíg helyre állt a szív békéje.
Hmm...ez egy folyamat.
Leírom a következőkben, hogy mindez, vagyis a folyamatok tudatosulása hogy kezdődött, de előbb ezt most elküldöm.
Pápáá
Az elősző eset egy tipikus: nem fogadlak el, mert rossz vagy. Ha majd jó leszel akkor majd szeretni foglak. Ezt hívják feltételekhez kötött szeretetnek...és húzzuk magunk után a koloncot évekig, évtizedekig.
2004 nyara. Ballagok a Dák térről a Király utcán és nagyon nem jó az amit érzek. Semmi különös....éppen diplomáztam és kezdem a munkát egy cégnél, és érzem, hogy elkezdődik valami - a Nagy Élet, ami tul. képpen egy olyan látszólag elb@szott élet amit a felnőttek élnek.
Bekerültem a levesbe. Reggel fel, rohanás a munkába. Harc. Értelmetlen nyüzsgés, bugyborékolás, pózolás és könyöklés. Majd haza. Fáradtan. TV, vacsi, egy szar kapcsolatban - akkor nem tudtam, hogy az, csak semmi nem volt benne ami Élt volna...Másnap ugyan ez...és nincs vége. Se füle se farka. A Nagy Rohanás a farkunk körül.
Akkor ezt láttam...a klassz , bulis, nyüzsgő, szabad diákévek után.
Akkor nem tudtam, hogy a szabadság belül van.:))
.....és akkor valami beugrott. Nah , meg voltam lepve, mert a múlt kopogtatott. Semmilyen spiri előképzettségem :))) nem volt. Ugyan, a bibliát elölről hátra és hátúlról előre ismertem, az iszlámot, a buddhizmust, a hinduizmust tanulmányoztam, a viselkedést - racionális emberi magatartást, Jung és Fraid...stbstb, de az csak egy keresés volt. Ösztön lényként. Mintha valamit elveszettem volna, és mot keresem. Na ezt viszont szenvedéllyel csináltam. Ezek volta a kis szigetecskék, a szürke hétköznapokban.
Szóval látom magam 8 évesen ahogy a tanitónéni olyan körmöst ad, hogy majd szétszakad a kezem.....aztán eszembe jut, hogy tegnap született meg az öcsém, és cukorkát hoztam az iskoláda:42 darabot.
Annyian voltunk az osztályban, és ha valamit ünnepeltünk, akkor az ünnepelt cukorkát vitt amit a tanci a nagyszünetben kiosztott a gyerekeknek.
..és én ott állok egy óriási körmössel, vörösen a pad mellett. Vérig alázva. Megszégyenítve. Mert leesett a vonalzóm a padlóra és olyat csattant, hogy csak na. Pont lapjára esett és CSATTTT.
A szünetbe - vonalzó landolása előtt odamentem a tancihoz, hogy eldicsekedjem, hogy van egy öcsém...:))). valami furcsát válaszolt, de én éreztem, hogy ez most ene jó. Valami bántót mondott. Már nem emlékszem.
Jó pár éve kiderült, hogy egy osztálytársnőm ugyan így járt . Neki ikertesói születtek. A tanci őt is megalázta, amikor boldogan újságolta el a hírt.
A tanci most emlőrákos..hmmm....kiderült, hogy nagyon szeretett volna még egy gyereket - volt egy fia -de nem jött össze...tehát a bánatát megalázásba ránk, gyerekekre - akik ártatlanok voltunk - zúdított. és nem is akár hogy.
Na, akkor nemigen tudtam mit kezdeni ezzel a jelenettel - mármint akkor 2004 nyarán-, csak kullogtam 'leforrázva' tovább...és boncolgattam az régmúlt eseményét. Valahogy öszönből szétszedtem és újra éltem minden pillanatot.... feloldódott, mert ha azóta eszembe jut semmilyen érzés nem kötődik hozzá. Mármint az élményhez.
...jah tudom, hogy akkor gondolatban beléptem felnőtt fejjel az osztályba és elmagyaráztam a tancinak, hoyg: 'ha még egyszer agressziót alkalmaz, vagy a nem megfelelő eszközöket használja a 'nevelésbe', különösen azzal a kislánnyal szembe - és Rám mutatott :)) - akkor hívom a tanfelügyelőséget -ami akkor egy csomó jó barátnőmből és a szüleimből állt/a szüleim addigra más nagyon jó fejek lettek/ és jól kirúgatjuk. Biztosítottam, hogy figyelni fogjuk minden lépését!!! :))
:DDDDDDDD
Na ez egy belső munka folyamata.
----------------------
Ha úgy érzed, hogy lenne erőd de nincs 'belső élmény', akkor mond magadnak, hogy...illetve kérdezd meg magadtól, hogy 'Mi az amit most tudnom kell? Mi az amire most már nyitott vagyok, mi az amit már meg merek látni, élni, újraélni és meg tudok oldani. Kegyelemben, harmóniában, könnyedén.'
------------------------------
Lányok a fent leírt események, egy mostani felnőtt fejének szinte nevetségesen buta dolgoknak tűnnek, de jusson eszetekben, hogy él bennetek egy kicsi lány vagy fiú, aki az akkori eseményeket tragédiának élhette meg. aki még mindig ott kuksol a sötétben és arra vár, hogy valaki végre megvigasztalja, kihozza a fényre. Szüksége van a bizalomra és a szeretetre. a játékra. az életre.
Valaki valahol, itt, nemrég azt írta, hogy a belső Démonokat - nah ezek a mi belső démonjaink, kontroll alatt lell tartani:DDD.
Hát tarthatjátok amíg bele nem haltok mind a ketten.
felszabadítani, azt jelenti, hogy elfogadod, bármi történ t és helyére teszed a múltat. ha pl. egy múlt élet eseménye jön fel ahol agresszor voltál, talán megérted, megvizsgálod, hogy miért váltál azzá. Talán áldozat lehettél és most átestél a ló túloldalára.:DD
Elfogadni. Magad. NO KONTROLL!! mert lehet hogy nem fogod tudni egy idő után, hogy ki kit kontrollál.:DDD És csak futtok egymás utám. Belső csata és konfliktus? belső harc és játszma?? Naná. És akkor kint mi van? Kontroll és játszma.
Jah és ezt még hozzátenném: 2 évvel ezelőtt volt egy nem hivatalos osztálytalálkozónk, itt Bp.-n. Az Osztályunk 1-12ig együtt maradt, mert olyan jellegű volt az iskola. Elemi, közép és gimnázium egybe.
A tanci is ott volt.
ÉSSS mit mondott amikor meglátott???
' Erzsébet! te vagy?? UGYAN AZOK A FÜRKÉSZŐ SZEMEK!! Felismerlek.' - És nagy szeretettel átölelt.
Eltelt egy jó pár év azóta - 8 óta vagyok Virág.:)) - névváltoztatás. Erzsébet az első kereszt nevem.
Tehát fürkésztem.
Az élet kegyes. A dolgok a helyükre kerültek.
--------------------------------
Ami az elfogadásról gondolok: amíg nem fogadod el Önmagad, amíg nem szereted Magad, Önmagad, addig csak játszod a mások elfogadását, mert nincs benne tartalom.
Mert NEM TUDOD, hogy mit jelent. Nem érzed. Elfogadsz bármi, talán olyat is ami nem jó neked - erre mondják azt a Mesterek, hogy a feltétel nélküli szeretet és elfogadás nem az amit e Földön az embereke annak hisznek.
A ne itélj??
Mit jelent? azt hogy olyat is megengedsz másnak ami téged esetleg lehúz vagy megaláz, megbánt, megsért?? Akkor hol van itt az Önmagad tisztelete, szeretete?
Hol vannak az egészséges határok? Mit engedsz meg másnak? Meddig?
Jah és itt jön az, hogy Te nem tudsz jobban szeretni mást, vagy másképp, mind ahogy önmagadat szereted. Mert nem tudod, hogy hogy kell, hogy mit jelent, hogy milyen érzés, és megengeded esetleg egy másik embernek hogy úgy bánjon veled ahogy neked kellemetlen - legyen az akár mézes mázas bókokba öltöztetett hazugság, mert nem ismered a saját határaidat.
Na ez nem szeretet. Ez valami földi furcsaság.:DDD
.. azok az évszámok .. itt nem 2004 hanem 1994. Csak a helyes kronológia kedvéért.
Csók ;)
Jól van ,oké.Tudod örülök neki,amikor valaki a saját tapasztalatait írja le,ezeket a bensőket!
Innen valóban lehet meríteni sokunknak,hogy,hogyan lehetne befelé haladni.
Várom a folytatást.
Megjegyezném,hogy nagyon sok ilyen és hasonló élmények sokasága íródott már itt is,talán csak nem voltunk elég figyelmesek!Pedig már annyi mindent közzé tettem én is a megtapasztalásaimból és abból,hogy ezek mégis,hogyan indultak be.sőt,nagyon sok ezek közül a tudatos figyelemmel,mint,ahogy te is írtad:leültél s figyeltél stb.
Köszi
UI:Ezért ajánlottam is már itt "A békés harcos útja" című filmet,mert nem spirituális gondolkodó embereket is megmozgató film.Még a 9 éves fiam is megnézte és olyant adott neki,hogy képes volt a gyakorlatba bevinnie a figyelmet.Eggyé vált az esővel ,más mozdulatával,úgy,ahogy a filmben is történt.Üvöltve futott be,hogy átélte!Mert megértette és megpróbált figyelni.Pedig "csak" 1 gyermek!Érthető?
Szia! Naná, hogy érthető.
Csak egy Gyerek! :DD - sokan szeretnének újra olyan 'csak egy gyerek' lenni, a mai tapasztalatokkal.
Én viszont azt láttam, úgy éreztem, hogy sokan nem merik kimondani, hogy 'Mi a franc az a belső munka??!! Mondja már el valaki!!'
Ezt éreztem...de nem volt indíttatásom. Mostanig, hogy laírjam.:DD
Bocsi, egy dátum el van írva, a második 'esettanulmány' dátuma.:DD
Ejjha: 1994. akkor léptem ki a Nagy Fazékba! :)))
Na várj,megkeresek valamit!
Na megtaláltam azt,amit 1x blogba írtam.Kérlek olvasd el,bár lehet,hogy már megtetted.Igaz,hogy az Aktiválások indítottak be a tisztulásban,de ahhoz,hogy befelé,hogyan kell fordulni,arra Arun vezetett rá és az az igazság,hogy a figyelem a legfontosabb,ami bevisz,aztán előhoz valamiket.na!Ezután folytatom!
""2009. augusztus 9. 13:51
Kategória:
* Gondolatok
Tavalyi év decemberében ,elég sok hangynyagot hallgattam Kuthumitól.Volt olyan ,hogy 2 héten át mindennap 1-et.Januárban tetőztek is a rosszullétek.Mindenkinek azt mondtam a környezetemben ,hogy infulenzás vagyok,legalább 2 hétre ágynak dőltem.Hányások,sírások minden ok nélkül és fogalmam sem volt többnyire,hogy hol vagyok.A fejemben olyan érzetek voltak,mint,amikor csúszkál valami az agyamban.Ezt leginkább a fej hátsó részén észleltem.Eleinte nagyon féltem,azt hittem agydaganatom lehet,aztán elfogadtam,mert valahol belül éreztem,hogy nem véletlenül történik.Jó 3 hónapig mindennapos volt ez.Ha jól emlékszem,talán március elején,egyik délután lefeküdtem aludni.Alvás közben,megjelent előttem egy tér vagy másik dimenzió,nem tudom hová kerültem.Hirtelen egy olyan hely felé tartottam,ami kb. úgy nézett ki,mint talán a naprendszerünk csak teljesen szines volt és valami béke érzetét nyújtotta.Csodálatos volt,de határtalan félelem tört rám,hogyan kerülhettem ide.Fel akartam kelni és rémülettel töltött el,hogy tudatosan én nem akartam ezt,miért történt spontán.Nem tudtam felkelni.hallottam,hogy 2 helyiséggel odébb a gyerekek játszottak,beszéltek.Az első gondolatnál,hogy felébredek,abban a pillanatban az ujjaim végében és a nyelvemen nagyon erős áramütést éreztem.Ekkor megpróbáltam mászni,éreztem is,hogy megyek lefelé az ágyon,de iszonyatosan nehéz voltam,alig bírtam vonszolni magam és közben üvöltöttem,hogy hívjanak mentőt.Már fályt a torkom.4x próbáltam felkelni és minden alkalommal áramütést éreztem,de nem tudtam kijönni onnan.Közben mindent hallottam körülöttem.Negyedszerre jött egy gondolat és kértem magam ,hogy gyere vissza.Ekkor kinyitottam a szemem,felébredtem.Oltárian sírtam,nem értettem,azt hittem meghalok.Teljesen bevoltam rekedve,holott a gyerekek elmondása szerint,semmit nem hallottak az üvöltésemből.Nagyon féltem,nem mertem lefeküdni este.Segítségre volt szükségem,"véletlenül" Arun nectart találtam,skype,felis vett és beszéltünk.Na onnan megint elkezdődött egy iszonyatosan nehéz időszak.Utat mutatott és az első időszakban jobban is lettem.Aztán elkezdtem rendszeresen figyelni és a jelenben,minden pillanatban élni.Talán az első ilyen napom után,egyszercsak rosszul lettem.Azt hittem elveszítem az eszem.Nem tudtam semmit,azt sem,hogy hol vagyok.Az egóm olyan szinten kapaszkodott ettől,mármint,hogy békét és nyugalmat éltem meg kb. 1 napon át,teljes figyelemmel,hogy elkezdtem hisztizni.
Arunt nap mint nap bombáztam a kérdéseimmel,már azt gondoltam,hogy ő a sátán meg ilyesmi.Ő csinált velem biztos valamit,hogy ennyire rosszul lettem.Nagyon nagy türelemmel próbált segíteni,nem fogadtam.Önmagam elől nem menekülhetek,talán ez volt az utolsó,amit írt.Ekkor letettem mindenről,azt mondtam visszatérek a "régi" életemhez és semmi ilyesmiről nem akarok tudni.Végeztem és úgy döntöttem letérek a spirituális útról meg minden hasonló dologról,csakis az anyag.Hát nem tartott sokáig,pedig minden pillanatban szorítást éreztem a szívcsakrámban.Őrület volt minden pillanatom.Mint egy alvajáró,aki nem is a földön él.Aztán jöttek felismerések,tudtam,hogy azok.Ezt valahogy tudja az ember.Rájöttem,senki sem segíthet,csak én,saját magamon.Lehet utat mutatni és ez nagyon jó,de mindig nem foghatják a kezem.Most így élem.Minden áldott nap,amikor rossz érzetek jönnek,átélem úgy,hogy nem sorolom sehová,csak 1 érzet.Közömbösen figyelem s ha nyugalomban tudok maradni,akkor eltűnik.Talán nem is tűnik el,de az biztos,ha nem hadakozok ellene ,már nem érzem azt.Nagyon sokszor a jó és rossz fogalmak is eggyé válnak számomra.De még mindig naponta változásban vagyok.Egyik alkalommal tisztán érzékelek,másikkal pedig nem értek semmit.Állandóan bizsereg a fejem,mostanában a jobb oldalon.Most már tudom,hogy nem fogok megőrülni,mert tudom,hogy vagyok.Tudom,hogy a káosz,mely bennem van ,azért történik,hogy helyére kerüljön minden,aminek a helyén kell lennie.Főként a szívem.Bármit teszek,tudatosan kell,hogy tegyem,hogy megismerhessem magam és ne utasítsak el olyan részeket,melyek a felszínre kerülnek belőlem.Fel kell,hogy ismerjem,de nem azzal,hogy egész nap töröm a fejem.Elcsöndesedek,egyedül,magamban s ekkor felszabadul,átalakul az,aminek meg kell történnie.
Nagyon nehéz szavakba önteni a megéléseket sőt képtelenség többnyire.
A környezetem,ahol,vagyis ,akik között élek eléggé komolyan reagálják le a nézeteim,vagy éppen a viselkedésem/ez lehet 1 fa átölelése pl./,ezért bolondnak és stb-nek titulálnak.Ez már nem zavar.De,hogy itt néha vagy hasonló oldalakon ilyent vágnak az ember fejéhez,azt már szomorúnak tartom.Ezt nem hinném,hogy magyaráznom kéne,számos példa volt már rá,egy-egy blognál.
Tesztelésből próbáltam anno,mikor "ÉN" néven regisztráltam.Tudtam,hogy így reagálnak,csak azt nem,hogy kik azok.Sőt,akkor még egy léleklátó azt javasolta,keressek segítséget.Először mulattatott a dolog,de ez a hölgy olyan hatással volt rám,hogy majdnem ténleg elhitette velem,hogy skizofrén vagyok,félelmet keltett bennem.Képes voltam utánanézni,hogy ennek milyen tünetei vannak,hátha.Pedig csak viccesnek találtam azt,amit csináltam,ozt mégis máshogy jött le.Ebből is tanultam,köszönöm.
A másik a levédés,amit nem minden esetben csinálok,csak akkor,ha félelmen alapul.Egy védő burkot hozok létre magam körül és rendszeresen a gyermekeim körül.Általában,akkor,ha utazunk vagy nem velem vannak a gyermekeim.Amúgy legtöbb esetben magamon nem teszem,mert tudom ,hogy nincs miért,tudom,hogy tudok szeretni ,tudom mi a szeretet,tudom,hogy szeretem a földet,tudom,hogy szeretem az állatokat,tudom,hogy védem azokat,akiket a legjobban bántanak,tudom,hogy ,akit megaláznak,azt felemelem stb.stb.stb.
TUDOM,HOGY SZERETET AZ SZERETET!Egyetlen egy és az mind 1.
A hit sokszor elvész,nincs vagy inkább azt mondanám átalakul tudássá,univerzális tudás,mely mindig is bennünk vala.
Köszönöm,ha végig olvastad.szeretettel:johanna""
húha Johanna! Emlékszem erre az időszakodra, de arra is, hogy volt olyan pillanatod, amikor elhitted, hogy tényleg skizo vagy. Nah ez nem egy két nap volt, hanem talán 1-2 vagy több hét...Igen ilyenkor semmit nem tudsz a 'másikért' tenni. Egy dolgod tehetsz: elfogadod, és bzol abban, hogy megoldja.
emiatt nem is igen reagáltam le semmit, amit írtál...de ezt valóban nem olvastam. ez kicsit olyan lehetett mint egy magán ügy. Számomra. Számodra pedig nagyon intim.
Ezekben a pillanatokban nincsenek pajtások.
Nem ismerek olyan segítőt - biztos van - aki ezekben a pillanatokban hitelesen tudott volna segíteni.
Engem akkor megszállottnak titulálta....sőt. egy pszichológus csaj lelépett :DDDDDDDDDDDD amikor segítséget kértem. Emlékszem teljesen besz@rt amikor a szemembe nézet! :DDD Ez még a kilencvenes évek végén volt...Mesterek sehol:DDD...hahóó !! itt a Föld BolygÓÓ! Segítség!
Szerintem akkor még nagyon penge szélén ált az emberiség 'túléljük vagy nem? állapota.:DD
Nah akkor tudtam hogy egy valaki van számomra, aki tud segítenu: Én, Önmagamnak.
Szerintem ezek azok a pillanatok, oercek, órák, napok amikor belépsz Önmagad önmagadba...illetve egy kicsi mindig, egy kicsivel mindig több.
A nagy dobás nálam ekkor kezdődött: egy éjszaka 1997 feb 7-én A DÁTUMOT SOHA NEM FOGOM ELFELEJTENI!!! - éjszaka felébredtem 2,45-kor, felkeltem, és az 'életem párja' nem az volt akit addig ismertem. egy vad idegen feküdt mellettem. egy álom előzte meg ezt az egész helyzetet. Felébresztettem és közöltem vele hogy 1 hete van lelépni. Felemelte a fejét, álomittasan, betakart és azt monda, hogy 'jó, most aludj'...azt hihette hogy álmodik talán..:)).
Én pedig azt éreztem, hogy megőrültem, hogy nem az vagyok az aki este lefekvéskor voltam és egyáltalán nem tudom a helyzetet kontroll alatt tartani....és attól kezdve minden megváltozott.
Az elmém ??....teljesen lekapcsolt állapotba került...a munkámat alig bírta nagy nehézségek árán ellátni...a kollégák hülyének néztek és elkezdtek félrehúzódni. Egyszerűen én lettem a szerencsétlen.
Nah....az akkori Démonkák, azért - ma már tudom, hogy nem kint ücsörögve próbáltak felzabálni - nem voltak annyira kegyesek. Mondhatni nagyon durvák és ijesztőek voltak.:DDD....volt egy aki folyton a hátam mögött kullogott és meg akart ölni.:D Hoppá....na ezt nem mondtam el senkinek...
...de a démonkák és az éjszakai álom között több hónap telt el. Hmmm...majd talán egyszer leírom. Egy egész könyvnyi anyag. Kész horrrrror...de aztán egyre keményebb lett, horror nélkül, mert kezdtem bevonzani fizikailag azt ami bent volt.
Kristály tisztán tudtam, hogy ki kicsoda és hogy mihez 'tapad'...szerencsére addigra a fejvesztő settenkedő árnyák addigra már eltűnt.
Egyzserüen kényszerítve voltam a megoldás keresésére. Ma már tudom, hogy Soha De Soha Nem Voltam Egyedül. Olyan volt - mai szemmel -mint egy szinház. Csak a színdarabok folyton vizsgához kötődtek. Megoldod vagy nem? Beledöglesz vagy túléled?
:DDDDD
azt hiszem mindenki kedvet kapott a belső munkához, ha elolvassa a bejegyzéseket! :DDD
Áááá..nem ennyire dúrvai. Mindenki csak a saját játékát kell eljátssza. az pedig nem több mint amit el tudunk viselni, mint ami bennünk van. Ismerjük. Ha nem is tudatosan, de alelkünk , a szellemünk az mindennel tisztában van
Amikor benne vagy kész őrület és amikor ki jösz az alagútból akkor látod hogy tul. képen mi is történik...és megint egy alagút...és megint fény és megint alagút...és fény..és alagút...és fény...és hinta palinta.
De ma már nem kell ez a sok hinta -palinta. ma már a Fény és Sötétség aránya kiegyensúlyozódott.
Emlékszem akkor, anno, a tarott ??/ inden volt:DDD...J King, Synbolom, Tarott --- valamelyik épp azt mutatta/ egy nagy kardot és egy nagy ingát mutatott/mondott ami kileng...folyton: jobbra balra, jobbra balra, jobbra balra..... A kard pedig folyton vágja a kötelékeket amivel hozzákötöttem magam bizonyos helyzetekhez, emberekhez.
amikor Celia Mihély Üzenetében olvastam, hogy már soha nem fogom normálisan - a régi fogalmak szerint - normálisnak élni az életem, akkor nagyon elkeseredtem.
'csak egy kicsiiiit!! Plíííízz' 'Csak egy kis pihenőt tessék adni'. Aztán rájöttem hogy valamit épp tanulok már évek óta. A régi már nincs. De hiánzott még.
Egy pszihó bácsi azt mondta anno, hogy regresszióba kerültem....Mint egy újszülött. Tényleg??? - húha. Tényleg az volt, csak nem vissza hanem előre regrediáltam.:))
Az első években annyi pszihonénit és bácsit kerestem meg, hogy csak na.:)
Nem tudtak segíteni. Nem értették, hogy mi a bajom.
Csajok fiúk, lassan mennem kell. Dolgom van.:))
De majd olvaslak és még írok!
Pussz és Kösz
Tegnap este úgy feküdtem le,ahogy mindig is szoktam.El csöndesettem s csak figyeltem.A testemben lévő érzéseket,légzést,kívülről jövő hangokat zajokat.Egy idő után minden egybe folyik.Kezemben egy hegyi kristály,persze hallom a "dallamát"!...és elindult,anélkül,hogy akartam volna,jöttek a felismerések.Nem,nem gondolatok,melyeket én játszottam.
Éreztem,hogy nincs szükségem hívni sem angyalokat sem segítőt,főként nem magam mesterét.Én vagyok a mester maga,senki más.Mindenki saját magáé!Nem tudom külön választani.Nem érzem azt a késztetést,hogy ti,mint emberektől vagy angyaloktól ,Metatrontól,Zadkieltől /és még sorolhatnám/,kérjem a segítséget.Valami húz befelé.Nem akarok csatorna lenni,én én vagyok.Magamra találok.Kezd leomlani az,hogy rájöjjek,hova tartoztam,ki/kik lehettem előző életeimben.Nem tartom fontosnak.Nem az a dolgom,hogy átadjak bármit is az"égiektől" vagy kérjem istent/forrást,hogy segítsen,hisz abszurd számomra ,mert 1-et érzek,hogy maga a forrás én magam is vagyok és mindenki más.Édes kis játék ez az egész.
Sok eszköz van adva nekünk,melyeket megválaszthatunk.Akár kristályokkal,angyalokkal,mesterekkel kommunikálunk.Mind1,mindenki maga dönt,tudatosan! Vagy spontán belép,aminek,be kell lépnie.Mert ezt vagy most vagy anno te választottad.Bár sok mindent megpróbálok,mégis mindig jön ,hogy számomra haszontalan,ez nem az enyém.Másnak segítség és hasznos.Senkit nem szeretnék megsérteni ezzel és nem feljebb valónak akarom ezáltal mutatni magam,szó sincs ilyesmiről.Egyszerűen,bármilyen eszközt/kapaszkodót találok,amiről úgy gondolom,megpróbálom s majd bizonyára előbbre visz,egy idő után eldobom.Egyszerűen kifejezve,tudom,hogy tudom.Senki semmi nem kell hozzá.Hisz vagyok,úgy ahogy.
Élni!Megélni a minden pillanatot.Ahogy sétálok,érezvén a talajt a talpam alatt,a mozgásom,a szellő érintését,a zsivajt az utcán.A cigányok üvöltözését az utcán,mindenféle ítélkezés nélkül figyelni,a gyerekek zsivaját,a fűszálat a fákat az eget.A főzést a mosogatást az örömöt a fájdalmat.Azt ,amikor megütnek vagy simogatnak.Ezek által,mindig közelebb kerülök önmagamhoz.
Aztán beugranak a szüleim.Nem tudom anyámat megölelni,apámra nem vagyok íváncsi.Miért nem akarok ezekkel szembesülni.ÓÓÓ,kényelmesebb még halogatni,félre teszem inkább.Tehát a figyelés által,megkapom,mi az,ami blokk.Miért várom,hogy anyám mielőbb elmenjen,ha hozzánk jön.Nem bírom hallgatni,olyan,mintha több ezer éve ugyanazt az oktatást,a másokról szóló gonoszságokat kell folyton hallgatnom.Tehát,ha lecsöndesedem,mindent megkapok magamtól,merre induljak.S ha újból csendbe merülök,figyelek azt is tudni fogom,hogyan dolgozzam fel.
Mindaz,amit leírtam,nem azért tettem,mert kioktatnék bárkit is.De van ilyen is.Sok aktiválást olvastam,hallgattam,még most is néha,de egyre kevésbé érzem szükségét.Ébredni szeretnék!
Sziasztok!
Köszönöm nektek! Elnézést kérek mindenkitől akit megbántottam, de valami azt súgta, hogy ideje leirnom a véleményemet. Nem rossz szándékkal tettem és látjátok mi lett az eredménye? Kicsit emberibb lett az oldal. Mégegyszer bocs. Köszönöm a tanitásokat, az élethelyzeteket amiből sokat tanulok. Mindent és mindent. Pusz: medella
Én kérek elnézést!
Kristály---Johanna!
Csodálatos dolog benneteket most-itt olvasni-sok "helyzet" nagyon ismerős,s-mégis nagyon sokat lehet ebből tanulni-nekem,s másoknat is-Köszönöm-csak így tovább!-Jani
Drága Jani!Had említsem meg,hogy ezen az oldalon az egyetlen állandó- kitartó ,közreműködő ffi/isten vagy!Én köszönöm neked!
UI:A másik yan-chi!:-)))
Köszönöm mind kettőtöknek,hogy itt vagytok s adtok!
Meg még az egyetlen Ri-CHI, és még pár egyetlen. Van még pár egyetlen aki a háttérben teszi az energiáját bele....
Fúúúúúú, Hanna,....döbbenet,....elmondtál mindent rólam is! Ugyanezek az érzések érkeznek esténként, megtelek valami csodás érzéssel és semmi nem hiányzik, mert vagyokságom teljesnek érzem, olyan jól érzem a bőrömben magam érzés, szokták mondani * világbéke szindróma *
Tudom Jóval kevesebb csatit olvastam végig, sokszor nem éreztem , hogy szükségem lenne rá. Esténként ugyanezt érzem én is ha lefekszem , ne felejtsd el, hogy a hoponopono' gyakorlása amit mostanság megint elővettem , (előszőr a napi események során megélt esetleges negatív érzést kiváltókkal , majd magától csak úgy bekúszik időben visszafelé mindenki akire csak vissza tudok emlékezni )segíthetne az anyukáddal való kapcsolat rendeződésében! Valóban érdekesen működik az agyunk :)))) utalok a nemrégen feltett videóra!
Puszillak , Áldással Ama
~ ." .. A nagy dobás nálam ekkor kezdődött: egy éjszaka 1997 feb 7-én A DÁTUMOT SOHA NEM FOGOM ELFELEJTENI!!! - ... " ~96 feb ;)
Tudod ez az egyik óriási dilemma . Elszenvedem mint kétéves és továbbadom mint szülő ?
"A szülő azt hiszi , hogy tanít , hogy jót tesz . Közben rombol és gyilkol ."--NEVELÉSI MÓD-
SZER --ez a kulcsszó . Azt figyeltem meg , hogy ha nincs módszered , nem tudsz semmit a nevelésről, csak látod, hallod a gyereket , ha nem vagy túl rossz állapotban még érzékeled is,
képtelenség ilyen "gyilkosságot" elkövetni . De ezzel most azt állítom : a tudatosság és az élet
nem összeegyeztethető . Szülőnek lenni érzés és cselekvés. De akkor nem vagyok tudatos ?
Itt leblokkoltam . Ja ! Hozzáteszem voltam ilyen kétéves és most vagyok anyuka . Látom mind
a két oldalt .
Sziasztok Lányok!
Köszönöm ezeket a bátor és őszinte vallomásokat, bevallom el is sírtam magam rajta. Nagyon mélyen érintettek...
Nekem még gyűjtenem kell a bátorságot, hogy saját utazásaimat az én saját poklomba leírjam, de köszönöm, hogy megmutattátok, hogy ez lehetséges. Mert nekem éppen ezzel van dolgom, hogy akkor is ki tudjak nyílni és megmutatni magam, amikor tudom, hogy bármi lehet a reakció. Ahogyan gyerekkoromban, amikor nem volt mellettem senki, amikor meghalt az apám .... Egy világ dőlt össze bennem. Egészen addig azt hittem és aszerint éltem, hogy velem nem történhet semmi rossz. És hirtelen, egy karácsonyi reggelen meghalt. 13 éves voltam akkor, anyám és nővérem segíteni akart, de csak addig jutottak, hogy "nyugodtan nézd csak a tévét, kislányom". Persze jót akartak a maguk módján, de én sírni akartam, és elfutni és valakihez hozzábújni aki szeret, de most felnőtt fejjel már tudom, hogy apám volt az a családban, aki anyai módra szeretett, feltételek nélkül. És őt vesztettem el akkor, sokat dolgoztam már ezen, megidéztem, beszélgettem vele, elengedtem, mondtam neki, elmehet, de 20 évig hurcoltam magammal ezt a fájdalmat, ezt az elfojtott könnytengert, amit nem sírtam ki magamból. És ez borzasztó módokon tört a felszínre, elsírtam magam az iskolában, ha feleltettek, ha megdorgáltak, később az egyetemen nem tudtam angol órán a szüleimről beszélni, ezért megtanultam azt hazudni, hogy apám még él. Csak ne kelljen erről beszélni ... Sírtam az első randevúmon, bármikor, amikor azt éreztem, hogy valaki szeret, vagy vigasztalni akar ... Sírtam a munkahelyemen ... Borzasztó volt. Egy kontrollálhatatlan érzés és mindig velem volt. Még mindig maradt belőle, de most már tudom, hogy senki mástól nem várhatom, hogy engem feltétel nélkül szeressen, csak saját magamtól. Most ezt gyakorolom, szeretem magam mindenért, ha félek, ha tévedek, ha valamit rosszul csinálok, megveregetem a saját vállam és azt mondom magamnak ott belül, hogy nem fontos, nem vagy hibás, ez csak egy tapasztalat és szeretlek. Kicsit hülyén hangzik, tudom.
A másik módszer, ami segített, a figyelem. Mert megengedem magamnak az érzelmeket és tudom, hogy minden csak visszajelzés és minden tanulás. Önmagam tanulása, hogy ki is vagyok én ...
Csodállak benneteket, mert Ti már egy őszintébb generációhoz tartoztok (na, hogy adjunk egy kicsit az ömlengésnek is).
Pusssz és további szép napot
Zsu
UI: Most azon gondolkozom, hogy elküldjem-e vagy ne ezt a hozzászólást, de bátorság, talán nem harapják le a fejemet ...
Zsu!! Hám-ám-ám-ám-ám-HHHámmmmm!
:DDDDDDDDDDDD
Ezt szokta mondani Farkas- a 'kis öcsém' a kicsi fiának amikor cicáznak!! :DD
Kösz hogy megosztottad velünk!:))
Miriam: fejtsd ki jobban. A végét. Te /2 éves/ és Önmagad /jelen idő/. Ez érdekes lehet.
Amikor egy EI /érzelmi intelligencia/ könyvben olvastam azt, hogy egy kicsi lány hisztériás rohamait tul.képpen az apja elfojtott belső kicsi gyermeke okozza...hmm... megijedtem. Komolyan elkezdtem azon gondolkozni, hogy akarom-e azt, hogy egy leszülető lélek tükrözzön...
Ez egy nagy lökést adott ahhoz, hogy minden lehetséges eszközzel átvilágítsam magam, a belső tisztításhoz..
...
Úgy írtam , hogy voltam pontosan olyan kétéves mint te , hasonló helyzetben , amit nem felejtettem el , mármint az érzést . Most pedig élem a másik oldalát, az anya oldalt . Tehát pontosan emlékszem , hogy az anyukám miként "nevelt" , beszélt , cselekedett és én akkor mit éreztem , milyen hatást váltott ki belőlem . Most anyaként egyszerre látom őt és magamat .
Pl.:ha valamelyik lányommal csak beszélgetek , emlékszem , hogy az anyám mit tett vagy mit mondott hasonló témában . Néha rájövök , hogy miért reagált úgy ahogy , de a problémámat szinte soha nem segített megoldani . Valahogy nem jöttek rá , hogy nem a csupor a lényeg .
Tudod ha kisgyereked van nagyon könnyű gyereknek lenni . Úgy látsz , érzel mint ők , néha pedig úgy mint amikor te voltál ekkora, ha nagyon hasonló a helyzet . Mintha felébrednének a szituációk . Ami akkor félelmetes volt ma nevetséges . Ez egy jó szórakozás.
Különben meg nagyon mulatságos ha a gyereked tükröz . Nem is hiszed mennyi mindent nem tudunk magunkról . Ez is egy jó szórakozás . Ez most érthető , nem mindig tudom rendesen kifejteni a lényeget ?
Szia Zsazsau!Ne ,hogy azt gondold ,hogy nekem nem kell a bátorság,nagyon sokszor meghátrálok.Most éppen ott,hogy írni akartam a párkapcsolatomról és mégis vissza csináltam.Nem megy!Nincs még kész.
Az elvesztése apukádnak,ahogy leírtad valóban fájó,hisz számomra is ismerős.Az,hogy még gyermek voltál ráadásul sokkal nehezebben teszi lehetővé,hogy feltudtad volna,akkor dolgozni.Tudom,milyen hurcolni a fájdalmat éveken át és el-elsírni magunkat.
Amikor meghalt a 2 éves kisfiam,mindenféle kapaszkodót kerestem,ami megnyugtatott.Igaz,ekkor voltam 29 éves,úgyhogy mégiscsak felnőttként éltem meg s ez talán "könnyebb" volt az elengedéshez,hogy hogyan történjen.Hozzáteszem,azt éreztem,hogy valahol van,csak nem tudtam hol.No,így indultam el 99-ben.Képes voltam a következő terhességemnél/szülés előtt 2 héttel/,éjjel bemászni a temetőbe 3-ad magammal.No nem a sírhoz mentünk,hanem a hűtőházba egy fiatal ismerős ffi holtestéhez.Érezni akartam,hol volt a fiam teste temetés előtt,milyen a halott testet figyelni és milyen érzések jönnek általa.
...és igen,megéreztem,nem a test vagyok.Csak,azért mert figyeltem.A fiam sem csak 1 test volt.Ez a tapasztalás,nekem nagyon sokat segített a továbbikban.
Engem a fiam rúgott seggbe:hahó,ébredj!
'97-ben halt meg a 2,5 éves fiam .Ekkor voltam 30 éves . A helyzet az , hogy engem magamra hagytak 1 órára egy vizsgálóban (elköszönni ?) a gyerek testével . Fogtam. De még mindig nem tudom ez mi volt, vagy milyen volt . Csak néztem , de érteni nem értettem semmit . Most sem . Ez az egyetlen amihez még hozzászólni sem tudok . Tényleg.
Tudom Miriam!Először én is csak néztem,néztem és nem értettem semmit.Sokk!Aztán világvége-érzés!
Most én nem tudok szólni!
Drága Johanna!
Nagyon sokat tanulok tőled ....
Egy gyermek elvesztése .... nem találok rá szavakat ... csak az együttérzés jön, amire nincsenek szavak ...
Igen, nem csak test vagyunk és ezt én is a gyermekeim által tanultam meg. Én a "másik végén", amikor Anna lányom született. Éreztem és tudtam, hogy van ott valaki, vagy valami, egy hatalmas erő, ami rajtam keresztül működik ... magával ragad és visz, nekem csak hagyni kell ... Életem egyik legcsodálatosabb élménye volt ez .... ekkor kezdtem el hinni ... mert megtapasztaltam ezt az erőt ... és hogy van valami több a testünkön kívül, ami erős és mindig ott van ...
Nagyon-nagyon sokat tanultam és tanulok a lányaimtól, és engem is mindig érnek meglepetések ... Eleinte sokat küzdöttem az örökölt mintákkal, mindent pontosan ellenkezőleg csináltam, mint az anyukám. Nagyon sokat hibáztam ... de már a kezdetek kezdetén úgy gondoltam a gyerekeimre, hogy ajándékok, olyan ajándékok, akiket meg kell őriznem addig, amikor már képesek önmagukra vigyázni. Mint négy kis kristály, vigyázok rájuk, hogy össze ne törjenek, bele ne ássák magukat a sárba, ki ne essenek a vonatból ... de hadd tapasztaljanak, csiszolódjanak, legyenek egy kicsit piszkosak is, ha ahhoz van kedvük. Hogy ha majd eljön az ideje, önmaguk lehessenek ... korlátok nélkül .... szabadon ...
Egyébként nincsenek illúzióim önmagam felől .... velem is lesznek majd "gondok", mikor kamaszodni kezdenek - már kezdenek - én is adtam át nekik olyan hiedelmeket, amikről még én sem tudok ... Mert szülőnek lenni művészet, csak nagyon sokára derül ki, hogy szép lett-e az a kép ...
Szeretettel
Zsu
""Most ezt gyakorolom, szeretem magam mindenért, ha félek, ha tévedek, ha valamit rosszul csinálok, megveregetem a saját vállam és azt mondom magamnak ott belül, hogy nem fontos, nem vagy hibás, ez csak egy tapasztalat és szeretlek. Kicsit hülyén hangzik, tudom.""
Egy frászt hangzik hülyén!Tökéletes!
Talán ha hagyod emlékezni magad tudod, hogy éberen születtél.Amikor elfelejted akkor történnek dolgok.Amik rád csörögnek: ébredj.Ne aludj!
Kemények megalázok, fájdalmasak.Talán némejikre emlékezni sem merünk.
Nagyon jó, hogy ezek most sorra kibuggyannak belőlünk.Hiszen ez az a tisztulás amire szükség van a tovább lépéshez.
Gyönyörű keserédes negédes mégis kell!EZ a hónap feladata,meg a következő lépés is még.Az új poés egyben régi potenciálok szabadon engedése válogatás céljábol.Nekem ez jött St Germain e havi tanításábol.És ezek a dolgok már elindultak mielőtt olvashattuk volna a fordítást!
Ügyesek vagyunk!
Jó munkát mindenkinek!
Kitartást és tartást a felismerésekhez.
Nem , nem őszintébb , csak más az értékrend . Csak arról hallgatok amit önmagamnak sem vallok be. Ez a belső munka lényege , a befelé fordulás . Ha megfejtem , rájövök ÉRZEK és cselekszem nincs is titok , ami addig tabu volt és elhatároltam magam tőle, most egy egyszerű tény marad , csupán csak megállapítás egy mondatban esetleg .
"de most már tudom, hogy senki mástól nem várhatom, hogy engem feltétel nélkül szeressen, csak saját magamtól. "
Ez igaz. Elvárni ne is várj el semmit. Az a feltételekhez kötött szeretetnél szokás. De megtapasztalhatod, hogy feltététel nélkül szeressenek téged, és hogy te feltételek nélkül szeress másokat.
Csodálatos dolog!
Igen, ezért vagyok itt, ezt tanulom ...
Nem volt mindig könnyű elhinni, hogy én is kaphatok belőle. Már nem is várom el, csak örülök neki, ha van. És ha van, akkor áramlik, embertől emberig és tovább .... lejjebb és feljebb .... bejár mindeneket ....
Valóban csodálatos! Kívánok neked és mindenkinek egyre több tapasztalatot benne!
Szeretettel
Zsu
:o)))
Köszönöm!
Gyere Zsu! Sugározzuk feltételnélküli szeretetünket ...szerteszét!...Gyertek!
Kedves Kristály!
Minden nap elolvason a válaszodat, és minden nap erőt ad, magyarázatot ad az éppen aktuális kérdésemre. Egy kedves tündér vagy aki pont azt irta, pont úgy fogalmazta meg, hogy sokáig használható legyen. Köszönöm. Egyébként nem is mertem remélni, hogy ennyi hozzászólás lesz és ilyen sokan megnyilnak mindannyiunk örömére-tanitására. Kedves mindenki! Nagyon jó hogy vagytok és ha valaki bajban van akkor igy ismeretlenül is ott egy csapat a háta mögött! Itt tudhatja mindenki, hogy van segitség és lehet ezt kérni tőletek. Persze kell hozzá az is hogy ti be merjétek vállalni azt, hogy a saját problémáitokon keresztül mutassátok az utat. Na ez az ami fontos és felbecsülhetetlen érték. Az egyik fél még tisztul egy kicsit - a másik meg tanulhat belőle, ha érti és akarja.
A lényeg az, hogy nagyon megleptetek pozitiv értelemben és tudnotok kell, hogy ismeretlenül is de hálás vagyok mindenkinek. Úgy érzem, hogy már hozzám is tartoztok, mert olyan dolgokat olvastam rólatok, amit vszinűleg a szomszédod nem tud, de én igen. Ez a csoda. Tudtok őszinték lenni, még velem is pedig nem ismertek. Köszönöm. Ez többet jelentett pillanatnyilag mint egy karácsonyi ajándék! Pusz:medella
Szia Medella! :))
Enyém is, az öröm.
Köszönök mindent, legfőképp, hogy volt egy ilyen pillanat térben és időben ennek 'megteremtéséhez'. Ebben Mind részt vettünk..:))
Pusz és köszi mindent Nektek még egyszer.
Virág