ISTENEK RABSÁGBAN

ISTENEK RABSÁGBAN
Avagy kivonatok Fénytelen Győző harcos életéből.

Üdv Mindenkinek!

Egy könyv dolgozik saját magán annak érdekében, hogy bemutasson Nektek valamit, amin nyilván már nagyon sokan átmentetek, és mely úton mindenki más és más élményeket illeszthetett, csúsztathatott, ragaszthatott, saját egyéni és személyre szóló albumába.

Ebből az írásból megtudhatjuk, hogyan vált - egy teljesen sajátos módon - Fénytelen Győző, a Fény hordozójává.
Az általatok megformált vélemények pedig energiával és főleg tintával tölthetik fel azt a tollat, amely e könyv megírása nélkül nem létezhet.
A kérdés magától adódik és nyilvánvaló.
Folytatódjon – e a történet?

A KEZDETEK

„A félelem nem árthat, ha uralkodsz rajta.
De ha nem…”

Miután egy tudati impulzussal elindítottam tollamat, elárulok Neked valamit.

Ilyet, mint ez a könyv, még nem olvastál.
Olyan dologról lesz benne szó, melynek lényegéről már hallhattál ugyan, de ahogyan ebben az írásban szerepel, úgy még nem. Egy kísérletről olvashatsz, melyet több ezer éves útmutatások és tanítások alapján most, a XXI. század elején valaki megpróbál alkalmazni. Ezt a kivételesen különleges lehetőséget mi pedig megpróbáljuk nyomon követni oly módon, olyan vigyázattal, óvatosan és körültekintően, ahogyan csak egy párduc képes áldozatát körüljárni, még a támadást megelőző pillanatokban.

Ezúttal megfigyelhetjük, mivé lesz a szándék, ha kialakul. Biztató kezdet lehet az, ha az elméleti rész jó, - ami mindazonáltal azt jelenti, hogy az alapok nem homokra épültek, akkor az elmélet gyakorlati részével sem lehet majd sok gond.
A szellemi, elméleti rész alapjait még annak idején Jézus és társai, valamint a többi régi nagy tanítók fektették le, hagyták ránk és az emberiségre, illetve hozták tudomásunkra.

Ehhez a forgatókönyvet pedig az Élet írta meg.

Most pedig hagyj abba minden eddigi hasznos vagy fölöslegesnek tűnő foglalatosságot és figyelj.
Mind ez alatt az idő alatt pedig, amíg figyelmedet itt és fenn tudod tartani, hidd el azt is kedves Olvasóm, hogy nem fogsz unatkozni, valamint azt is, hogy fog még az Ördög búsulni…

Kezdődjön hát a mese, a történet megjelenítése ebben az írott formában, a magyar nyelv kifejezésének, csodálatos felépítésének, szerkezetének és hangulatának fel és kihasználásával.

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy látszólag valamint külsőre elég szerencsétlen, az átlagosnál mégis egy picit magasabb, - hogy is mondjam illedelmesen, hogy ne ártsak neki többet annál, mint ahogyan az Élet mérte reá kemény ostorcsapásait, - egy mások számára is körülményes eset.

E történet szereplőjének gyermekkorát kezdetben alapvetően a félelem pici csíráinak növekedése határozta meg, - együtt nőtt a félelemmel. Amennyiben pszihológiájába egy kicsi betekintést nyerhetnénk, ha egy picit hangosabban szóltak hozzá, jellemzően összerezzent, mint kezdődő vihar elején a szél rázta falevél.

Ijedt lénye elég nehezen alkalmazkodott e földi viszonyokhoz, - már gyermekkorában is, a locsolkodásért kapott húsz forintost gondolkodás nélkül kettétépte, hogy azt így, ilyen módon, azt ily gyorsan és gondos természetességgel felezhesse meg öccsével.
A gépipari technikumot azért kellett otthagynia, mert már gyakran az órák elején, és szinte pillanatok alatt elaludt, szinte ezzel is jelezve, hogy mennyire nem fontosak számára a fogaskerekek, a tengelyek és fordulatszámok differenciált kapcsolata, és mintha előzetes sejtése mutatkozott volna azzal kapcsolatban, ez nem az Ő világa, ez a dolog sohasem fogja szenvedélyét felizzítani.
Ellenben, mély tiszteletet érzett azok iránt, akiknek ez a szokása, - vele ellentétben - életcélja, hobbyja, vagy valamilyen szintű kifejeződése volt.

Mások szemében is gyakran szemet szúrt tétovasága, és - kiváltképp a gyors döntéseket igénylő helyzetekben - a mindent elborító bizonytalansága. Kikiáltották már szegény fejét nem egy esetben és nem is egy alkalommal téveszmésnek, lusta pénztelen disznónak, tehetségtelen nyomorúságnak, de a bénaság valamint a tehetetlenség legkülönbözőbb fokozatait is nagy gyorsasággal aggatták, tűzdelték és akasztották rá.
Volt olyan munkahely ahol mindössze három napot, az óvodában is csupán egy napot töltött, azután kivették, ugyanis már ott és akkor összetűzésbe keveredett korosztályával, talán még az óvó nénivel is. Alkalmatlansága számos esetben megmutatkozott, amit az is bőven igazolt, hogy egy helyen, hosszú távon sehol nem tudott megmaradni, még a saját házasságában sem.

Ennyi információ után már nem lehet nehéz elképzelni, bonyolult egy képződmény lehetett ez az egyéb esetekben mások által is csak Csövi - nek szólított egyén, akit még messziről is csak úgy lehetett felismerni, [hogy az emberiséghez tartozik,] - mert volt némi emberformája, emberalakja.

A lényeg talán az, egyáltalán nem volt valószínűsíthető sem az, hogy egyszer, és legalább egyszeri alkalommal 110 gáton olimpiai bajnok, sem pedig az, netalán pártelnök, esetleg jól menő üzletember válik majd belőle. Az évek multával számára már az is világossá vált, sem a fegyverkereskedelem, sem a kábítószer kereskedelem, de még a szex ipar sem fogja őt alkalmazni. Nála a jókedv és feldobódottság, ebben az időben igencsak ritkán alkalmazott érzés volt, amit nem is sorolt már a napi legális tevékenységek közé. Teljes elkeseredettségre aztán már csak az adhatott okot, hogy az idő távolodásával már az atomfizikusi esélyeket is mellőznie kellett.

Felettébb hiányzott belőle az a szeretet, hogy megtalálja önmagát, így aztán olyan rosszul bánt másokkal, mint saját magával. Ezek után nem sok lehetősége maradt arra sem, hogy valami olyasmit tegyen, ami mindenkinek jó, valamint sokaknak hasznos.
Ezekre való tekintettel, és ennyi kudarc mellett, nem is olyan sokára, olyan szerény lett és visszahúzódó, mint egy ősbemutatón kudarcot vallott táncosnő.”

Mindennek ellenére iszonyúan vágyott valami különlegességre, ráadásul valahol, - emlékezete szerint talán a munkaügyi központ valamelyik helyiségének falán olvasta: „ Attól a világ nem fejlődik, ha Te is azt csinálod, amit mások.”

Ez az idézet azután még hosszú ideig megmaradt benne, és elég sokáig, talán még hónapokig is éltette. De azért mi maradjunk meg abban, hogy ilyen előzmények után, nem a legkitűnőbb esélyekkel indult az elsőségért kikiáltott földi emberek által kiagyalt versenyekben. Abból a nézőpontból Ő még nem tudhatta, de a legvégén, - a játék idejének lefújása után, - [jelen esetünkben hősünknek a saját temetésére invitáló részvétértesítők kézbesítése időpontjában] úgy is kiderül, nem az a fontos, ki nyeri a versenyt, hanem, hogy az emberfia milyen változásokon megy keresztül, amíg célba ér.

Az egyes számú és legfontosabb szabály: „ ne csak egy variációban gondolkodj! ” - tartotta hősünk a legnagyobb vezérlő elvnek eme okosnak tűnő gondolatot és igazságot. Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy könyvünk első számú szereplője valami egészen másnak a megtapasztalására vágyott.

Ő mást agyalt ki.
Ő, teljesen mást agyalt ki…”