Te hogy vagy magyar?

Ezt a cikket még februárban irtam a magunk.hu-ra mikor szerkesztő voltam. Hát az ő profiljukba nagyon nem passzolt, ahogy én se. De most úgy éreztem, hogy fel kéne rakni ide is. Ahelyett hogy belemennék mindenféle vitákba, magyarázkodásokba, olyan fórumokon ahol az OFF lenne.

Egy levéllel kezdődött a dolog, amit akkor irtam, mikor a magyarságról összevitatkoztam valakivel. És egyre inkább úgy állt a helyzet, hogy azért nem értek vele egyet, mert nem tartom magam magyarnak. Egy üzenőfalon ilyesmiket nehéz jól kitárgyalni ezért nekiálltam és leültem, hogy leirjam, akkor és ott hogyan is vagyok én magyar. Ez lényegében egy fénykép volt akkori érzéseimről. Ezután vitapartneremmel megértettük jobban a másik nézőpontját, és fantasztikus szeretet és tisztelet alakult ki közöttünk. Később másoknak is elküldtem a levelet, véletlenül többeknek is. Dehát tudjuk, nincsenek véletlenek.
Ezen az oldalon sokan vagyunk és nagyon sokféleképpen éljük meg a magyarságunkat, vagyis inkább azt a tényt, hogy ebben az országban, ezen a területen lakunk. Vagy nem is itt, hanem szerte az egész bolygón. Szóval akkor mi köt minket össze? A nyelv. Ezen az oldalon olyan ezós banda van, aki magyarul beszél. Él. (Érez?)
Azzal a céllal teszem fel ezt a levelet, hogy hátha mások is leirják, ők hogyan magyarok, másokat is sikerül jobban megértenem, és nekik is engem.
2008 nyarán.....
Magyarságomról
Kicsit valószinűleg megtévesztő vagyok. Mindenki azt hiszi rólam, hogy nem vagyok igazán, de úgy igazán magyar. Pedig szerintem igen.

Szeretem ezt az országot. Máshol nem érzem jól magam. Párommal megbeszéltük, hogy külföldre nem is megyünk nyaralni, mert minek. Csodálatos helyek vannak, amiket nem ismerünk. Jó, mostanság sielni nem
lehet, de azt úgysem szoktunk. Vitorlázni ott a Balaton, de mi azt sem szoktunk. Kenutúrázni igen, de még csak a Dunán jártunk, azt is csak Pesttől felfele . Pedig milyen fantasztikus helyek vannak! Lehetne egy olyan fórumot is nyitni, hogy ki hol járt, és milyen megnéznivalók vannak az országban! Egy-két helyet már megemlítettetek különböző cikkekben, hozzászólásokban. Ez a mi országunk, ismerjük meg!

Magyar vagyok a boltban, mikor nem veszek danone-t, magyarkodó vagyok, mikor olyan gyerekruhákat veszek, hogy xy-né, vállalkozó Kiskunröcsöge, és nem made in china. Bárhol, mindig igyekszem a magyar terméket választani. Magyar, mudi márkájú kutyám van. Gyerekeinknek magyar nevet kerestünk. (Próbáltunk). Gyerekeimet nem 2 tannyelvűbe fogom adni, hanem magyarul tanuljon. Hiszem azt, hogy aki magyarul beszé, az másként gondolkodik. Hát ennyit magyarkodásomról.

Jó, hogy most már olyan hangokat is hallani, hogy aki ide született, vagy költözött, az is magyar. Bennem van aztán minden, kun, szláv, olasz, osztrák, német, francia sőt magyar is. Számit, ki, hogyan, mikor került ide? Vagy számit az az ősi vér, ha csak egy milliomod rész is van belőle? Magyarabb az, aki Amerikában nőtt fel, de pedigrés, mint akinek ez az anyanyelve, itt nőtt fel? Ha itt nőttél fel, számít-e hogy milliószor elsétáltál a székelykapu melett, ha sosem nézted meg a faragást. Gőzöd sincs mit jelent, mit szimbolizál. A Korondi korsó porosodik a szekrény tetején, de sosem nézted meg a mintát. A turul, a sólyom meg a csodaszarvas csak egy aprócska töredéke egy hatalmas jelképrendszernek. A népművészet csak egy divatjamúlt, romantikus valami, vagy a nyelvvel együtt maga a magyarság? Lehetünk magyarok történelmünk ismerete nélkül, kérdezitek, de lehetünk magyarok magyarság nélkül?
Azt mondod, erről az oktatás tehet? Igazad van. De kié? Mikor kezdődött, hogy a sámánok dalaiból vagy mikből gyermekdalok lettek. Mikor kezdődött, hogy csak lemásolták a motívumokat, mert szép, de nem tudták a jelentését? Mikor kezdődött, hogy a vásári kacat jobb, mint a helyi kézműves munka? Csak ebben az országban létezik ez a folyamat? És mikor is kezdődött, de tényleg?

Magyarság feladata? Nem tudom mi ez. Hogy itt van valami csakra? És? Ezekkel nem tudok még mit kezdeni. Ha megtudom mi a feladat, és csinálni kell, én biztos ott leszek. De Te ne akard nekem megmondani. Bocsáss meg, nem tőled várom a választ. Azt hiszem belülről fog jönni, ha jön.

Úgy érzem, nem magyarságomból kell kiindulnom, ha meg akarom találni önmagam. Fordítsuk meg a "dobjuk elt" (Mid marad még? ) ! Tisztába kell kerülnöm önmagammal. Ha rendberaktam saját dolgaimat, itt a családom. A házam. A hely ,ahol élek. Az utca, a város. Az itt lakók. Jé, van itt egy terület, ahol ugyanúgy beszélünk? Akkor összetartozunk? Magyarok vagyunk? Azok, hurrá! És megérkeztünk a témához. De még tovább is mehetnénk, hogy ember vagyok, földlakó, és valaki azt mondta, angyal, sőt isten is. Micsoda távlatok!
Hogyan lehetne fordítva? Hogy határozhatnám meg önmagam, tehetném rendbe életem azáltal csak, hogy magyar vagyok? Ha nincs energiám, hogy oszthatnám meg? Mit tudok akkor adni a többi magyarnak? Csak
haragot, gyűlöletet, fájdalmat?

Ha nem ismerem saját magamat, nem ismerem a többi embert sem. Miért attól várják az emberek a megoldást, hogy valamilyen csoportba tartoznak? Az olyan csoport, vallás, gyülekezet, szövetség stb., ami azt mondja, hogy megoldást ad, az csak azt várja, mikor használhatja ki a kétségbeesett, megzavarodott embereket. Ha nem kétségbeesett, majd azzá teszi. Elhitetik, hogy "MÁSOK" el akarják venni tőled ,ami neked a biztonságot adja. A pénzed, a kocsid, a házad, a hazád, a hited, és önmagad! És ha nem vagy tisztában önmagaddal, még el is hiszed.
Kétségbeesel, itt a világvége, jaj megölnek, jaj elnyomnak! Ezt nem türhetjük! Be van zizisedve az egész ország. Elborultan üvölt mindenki a másikra, hogy te fasiszta vagy, te engem Dunába lövetnél, te meg komcsi vagy, és gulág. Közben mindkettő csak szeretet, tiszteletet vár a másiktól, de egyik sem tudja elkezdeni, mert azt adja, amit kap.
Ha mindenki csak azt várja, mit kap, akkor hova jutunk? Miért várják emberek hogy majd megváltozik a világ, az ország? Majd mások lesznek a vezetők? Nem tetszik, ami van? Csináld jobban! Állj az élre, vezess!
Vagy keress valakit, aki vezet! Kevés a szeretet? Szeress! Nehéz hinni? Higgy akkor is! De ne nyavalyogj!

Itt jó magyarnak lenni. Ilyenkor jó. Nagyon sok embert ismerek, aki úgy magyar ,hogy le is tesz az asztalra. Én úgy érzem, hogy magyarnak nem születni kell. Annak lenni kell. És nem pofázással, nem kesergéssel.
Magyarul élni kell. És nem feltétlenül jurtában, és nemezben, kumiszt iszogatva és barantázva. Ha valaki azt választja, mint én a mudi kutyát, tegye. Nem fogja megbánni. De ne merjen lenézni mást, ne merjen megszólni mást, aki nem teszi.
Tudnék én is keseregni, hogy a cseheknél (ahova cégem kiküldött párszor) ha azt mondod, magyar, az olyan mintha cigányt mondanál. Véletlenül? Nem. Kiharcoltuk ezt magunknak. Én úgy látom, nem kegyesen
felvállalta a nép ezt a sorsot! Pofonként kaptuk Trianont, hogy leszálljunk a magas lóról. Nézz meg külföldi tudósításokat, hány nép van, akit elüldöztek földjéről, akiket szinte teljesen kiirtottak? Nézd az indiánokat! Nézd
a kurdokat! Nézd az etiópokat! Mit kaptunk ( vállaltunk?) mi hozzájuk képest ? Ha ezen keresztül lépnénk, és összeszednénk magunkat, az volna nagy!
Dolgozni kell, előre menni, letenni valamit az asztalra. És azt mondani, látjátok ez magyar munka! Pofonvágtál, felálltam, erősebb vagyok, mint voltam! Nem fetrengek, átkozódva, nyavalyogva! Erre lehet büszkének lenni, nem holmi származásra, vérvonalra, ősi jogra, ősi jussra!

Koronáról, történelemről, nem tudok nyilatkozni. Nem vagyok én ékszerész, sem történész, nem volt kezemben a korona. Elolvasom, hogy beszélő kövek, meg szent, meg a többi. Fejem búbjától a gerincemig fel -le száguld az energia, libabőrös vagyok! Mit Jelent ez? Egyszerűen csak annyit, hogy tetszik, amit olvasok, együtt rezgek vele! Nekem ez nem bizonyíték, hogy igaz! Mekkora tömegek lettek a történelem során belerángatva hülyeségekbe, mert jól behangolták őket, azután már játszottak rajtuk. Elhitték, hogy igaz, amit jól esett hallani. Ez nem csak az iskolai butításra igaz, hanem az ellenkező oldalra is igaz. Az interneten terjedő dolgokra is! Itt is vannak páran okosak, akiket már behúztak a csőbe. Talán már én is benne vagyok, hogy nekiálltam ezt leírni?

A fentieket újra végigolvasva mégsem vagyok magyar. Vagy igen, annyira, mint egy gyerek, mikor magyarnak születik. Fiúnak vagy lánynak is születik. Mégsem férfi vagy nő még. De lehet belőle.

Napjainkban....

Többször felmerült az a kérdés is, hogy miért nem tudom elfogadni a koronát, meg a dobogókőt, meg ezt meg azt. Nem fogadom el? Dehogynem. Aki ezt mondja, a saját félelmeit vetíti ki rám. Elfogadom, szeretem is. Még azt is elfogadom ,amire használják. De azt meg nem hagyom szó nélkül, hogy szerintem nem úgy kéne. Tehát leszögezem ,nem a magyarsággal van bajom.

Mi is ez a korona? Van, aki szerint entitás, vagy egy élő lény, egy tanács tagja, és azért van itt, hogy segitsen nekünk. Emelje a rezgésünket. És elég hatalmas ahhoz, hogy megvédje magát, nem kell félteni. Akkor jó. De miért terjednek olyan hirek, hogy el akarják adni, lopni vagy mittudomén? Miért kell ettől félni? Miért kell félteni? És honnan ismerős ez a történet?

Valamikor idejött valaki, hogy segitsen, és jól kivégezték, de nem baj, mert meghalt , hogy megváltson minket. De azért a jó édes anyjukat azoknak, akik kivégezték. Halála után kiadták a történetet, és milyen jól megéltek ebből a jogutódok! És igy ültünk kétezer évet, mert valaki megváltott, elvégezte a melót, el van boronálva.

Hát ez a bajom nekem ezzel az egésszel. Hogy akik valamilyen szinten kapcsolatba kerülnek a koronával, vagy hatalmi célok kapcsán használják az emberek szeretetét a korona iránt, vagy csak boldogan ülnek, hogy de jó, van nekünk egy koronánk, egy szuper lény! Egy szuperman! És van nekünk egy Kárpát -medence, ami maga Noé bárkája, itt túlélünk mindent. De jó, mindenünk megvan, mert mi vagyunk isten kiválasztott népe.

De vigyázat! Aki anyagi dolgokba veti a hitét, az nagyot csalódhat! Mert sosem kezd el befelé nézni. Sosem jut el oda, hogyha én egymagam, önmagam, nem vagyok kevés. Én vagyok az egy, az elég, a mind. (MIND :-))

És az fel sem merül benne, akkor hiába is a tejjel -mézzel folyó, hiába a korona, hiába bármi. Mert jön a félelem: elveszik! Eladják, beépitik, lebontják! Aki kétségbe meri vonni , az ellenség! Ő is a vesztünkre tör!

Aki ezeknek az érzéseknek energiát ad, az a régi rendszert erősiti, úgy érzem. Hiszen beszáll a játékba. Nem mondja, hogy ácsi, új pakli, új játék.