Országjáró kirándulás az Együtt Utazókkal - Pilis, Dobogókő, Rám-hegy

2009. augusztus 30-adika megint egy olyan nap volt az Együtt Utazók "történelmében", amelyet biztosan sokáig megőrzünk emlékeinkben. Ezen a napon kirándultunk először közösen, elindítva Magyarország csodálatos, szakrális tájait felfedező sorozatunkat. Dobogókőre vezetett az utunk, mely köztudottan a Föld szívcsakráját rejti magában. De vajon tudjuk-e azt, hogy még milyen titkok lelhetőek fel a Pilis zöldellő erdejének mélyén?....

Reggel fél nyolckor gyülekeztünk a Battyhány téren, ahol nagy örömünkre új arcok is fogadtak bennünket, s közül többen teljesen ismeretlenként, internetes oldalakon keresztül ránktalálva szavaztak nekünk bizalmat! Így indult hát neki a felfedezőútnak a kiscsapat, mely az indulási pontra 19 főre nőtte ki magát! Szívünket melegség töltötte el mind a 19 fő láttán és magának a számnak az erején, mely egyszerre hordozza magában az új kezdetet és az Isteni bölcsességet.

Az egyik kedves, újonnan megismert hölgynek köszönhetően Dobogókőről utunkat nem közvetlenül a Rám-hegy felé folytattuk, hanem előtte tettünk egy kitérőt egy fantasztikusan misztikus erdőrészhez, amely valóban szolgálhatna akár a Twilight című film egyik színhelyéül is. :) Hatalmas, magasba nyúlóan végtelen fák, óriási kősziklák által közrefogva, mohával benőtt kőtömbökkel körbevett tisztás. Az Árpád-völgynek vagy Árpád-várnak is nevezett helyről kevés információt találni. Egy szentély ez, mely egykor köztudottan ismert volt, állítólag az ország legmagasabb rendű szellemi vezetői éltek itt, mára tudatosan lerombolták. De hogyan is lehetne lerombolni valamit, ami öröktől fogva létezik…?

Utunk egy közeli kis dombra vezetett, ahol színes szalagok lógtak mindenütt a faágakról: látszik, hogy mások is felfedezték már a hely jelentőségét. Sokunknak Tibet jutott eszünkbe, mély szellemi rokonságunk a Kelettel. Megálltunk hát pihenni és ekkor jött a sugallat, hogy itt bizony dobolni kell. Elő hát a sámándobot és szóljon, zengjen bele az erdő sűrűjébe, ébredjenek manók és tündérek, s az erdő minden lénye! A mélység, az erővel, mellyel Chi megszólaltatta a dobot elképesztő volt. A hely szelleme hozzáadta erejét minden ütéshez, s mind a tizenkilenc ember azzal a belső csenddel hallgatott, amely összeköt és felemel. A szív megnyílik és zeng, nincs mit csodálkozni hát, ha a szem is könnyezni kezd.

Nehéz volt továbbindulni, de húzott minket az Út és a Rám-hegy, ahol maga a "dobogó kő" található, melyről elnevezését kapta a hely. Szederbokros ösvényen haladtunk le a völgybe, majd fel a dombra, ahol elképesztő panoráma tárult a szemünk elé, melyet csak azzal az érzéssel lehet leírni, mikor az ember hazaérkezik. „Nem tudhatom másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt….” – és hogy zengett az a dob!

A látvány szinte kívánta azt, hogy egy közös meditációval ráhangolódjunk a térre, ámde a tűző nap – a szombati esős hideget sikerült nagy koncentrációval vasárnapi forrósággá változtatni :) - és a sziklakövek nem voltak megfelelő alkalmatosságok egy ilyen elmélyülésre, így egy árnyasabb tisztáson telepedtünk le végül. Itt hívtuk elő az Aura-Somát és azon belül is Djwal Khul mester szívnyitó, szeretet-esszenciáját, hogy aztán egy vezetett meditáció keretein belül megtisztíthassuk önmagunkat és Föld Anyánkat, kinek oly nagy hálával tartozunk azért, hogy a hátán hord és ellát minket bőségével. Tiszteletünk jeléül közösen gyógyítgattuk és közben választ is kaphattunk Tőle életünk egy-egy kérdésére.

A Dobogókő parkolójába való visszatérés minden izmunkat és idegszálunkat megmozgatta, ki a testi, ki a lelki szintről élt meg nagy szembenézéseket, miközben felfelé igyekeztünk mászni a végtelen hosszú emelkedőn. A holtponton egymás bátorítása és vidítása ürügyén hatalmasakat üvöltöttünk és énekeltünk együtt, mindaddig váltogatva, míg a hegytetőről hasonló szeretetteljes, összekapcsolódó sikítások nem hangzottak fel. Együtt másztunk, együtt oldódtunk!

Végül csak felértünk és a dombtetőn nagy ölelésekkel váltunk el mindazoktól, akik kocsival érkeztek a találkozóra. A buszon hazafelé zötykölődve többnyire a fáradtságtól félig lehunyt szemhéj és nyitott száj alapján lehetett megállapítani, kik alkotják a csapatot, de az egymás vállára dőlt bizalom és a szemekből áradó szeretet megmutatta, hogy olyan napot tudhattunk magunk mögött, melyért valóban érdemes együtt utazni Föld nevű bolygónkon.

Köszönjük mindenkinek, akik velünk tartottak e csodás úton!
Hamarosan Szentkútra és a Remete-barlangokba látogatunk!

http://www.egyuttutazok.hu

További leírások más résztvevőktől: http://lafemme-magazin.com/eletmod/dobo ... tutazokkal