Áldás

Mindenki megkapja a feladatát, amint kimondja, h elindul és teszi a dolgát.
Dolgozunk azért, hogy változzon a Világ, közben bebújunk a tudatlanság álarca mögé, hiszen, addig tudja az elme azt mondani, "Hogyan tettem volna a dolgom? Hiszen azt sem tudom, mit kell tennem." És valóban nem tudja, egészen addig, amíg meg nem engedi magának, h tudja. Amint tiszta szívből kimondjuk, h vállaljuk a feladatunk, megkapjuk nagyon pontosan, h mit kell tenni, mit vállaltunk.
Az elmúlt 2 hétben beindult valami, napi 15-16 órában voltak nálam azok akik vállalták az ébredést.
Volt, akinek nem hagytak választást, Horvátországi nyaralás alatt a csoport egyik tagjánál elindult a kilépés, viszont kapott egy lehetőséget, "véletlenül" ott voltam és így vissza tudott jönni. Most már valóban tudom, h a mi döntésünk mikor megyünk és mikor maradunk. Ennek a kilépésnek az lett volna az oka, h nagyon eltért az illető az útjától, a szeretetnek halvány szikrája sem volt már benne, sőt csak gyűlölködés, bántás.
Kb 2 óra ki-be ugrálás után, miután megtapasztalta, h mi van a másik oldalon, végre visszajött.
Az út alatt a hölgy folyamatosan piszkált, bántott, alázott mindenkit a csoportban, mindezek ellenére Szeretettel vettük körbe, három napig bírta az elméje, szombaton a 10 milliószoros napon vissza zúdult rá minden, szét esett a kép és felismerte önmagát, gyorsan úgy döntött, hogy ez annyira szörnyű, h ő már nem marad. Csak a Szeretet tartotta itt, miután visszajött megértette, h az a szeretet, amit eddig gondolt elmével az a Szeretet közelébe se rakható. Felébredt most már boldog, h a "SZIVESBOCSOK" táborába tartozik:)
Haza úton egy buborék vett körbe bennünket, a bedugult M7 pillanatok alatt megindult, ahogyan oda értünk, majd Székesfehérvárra vitt bennünket a Szent István templomba. Szavakkal leírni nehéz, amit ott kaptunk, a óra mutatók 6 órát mutattak, annyi érzésem volt, h kapcsolat teljes ég és föld között, 2 lépés, 2 harangszó, már ömlöttek a könnyeim, átjárt az energia, a templomban az oltár előtt hangosan zokogtam, az egész mellkasomat mintha kivették volna és újat kaptam volna helyette, mindeközben egy kórus próbált a mellettünk lévő Szent Anna kápolnában, halványan szűrődtek be a dallamok, olyan volt, mintha a Mennyből szólt volna az ének.

Ezt követően szinte nem volt az alváson kívül időm semmire, volt, h 5-6 ember volt nálam egyszerre, szinte mintha a szél fújta volna őket hozzám, utcán, téren,fodrásznál, mindenhol azt mondták, h rám vártak, azokra a szavakra, amit hallottak, és azokra a felismerésekre, amelyek általam jöttek, szinte mindenki megkapta az életfeladatát és hozzá a látását, tudását, erejét.

Nem hiába a nyolcadik hónap, az ERŐ és az IGAZSÁG hónapja. Igazán semmi nem történt, csak senkinek nem hagytam, h hazudjon magának tovább. Szembe álltak magukkal és felismerték Önmagukat.

A mai nap, a befelé fordulás, a belső igazság évének a 8:8 napja, amikor igazán megláthatjuk az igazságunkat és ha ezt megtesszük megkapjuk az erőnket. Ez a mérlegelés napja, ma megmérettetnek a szívek. Igazság vagy hamisság??
A DÖNTÉS a miénk! Vajon ki hogyan dönt?! Feltételekhez kötött világ vagy feltételnélküliség?

Vajon véletlen e, h pont Szentkirályon kell kinyitni egy kaput?
A Szent Korona tiszta szívű népe már nem hiú ábránd, itt vagyunk a kapujában, h azokká váljunk,amit vállaltunk.
Nem kell harc, küzdelem, a Szeretet győz mindenek felett!!!!

Járjon át az ÁLDÁS, mit Máriától kaptunk, amivel a Krisztus Tudatosság áldását hozta, csukd be a szemed és érezd!
Engedd át magadon és válj szabaddá, hiszen ezért vagy itt!!!

Ezek azok a pillanatok, amikor már nem kellenek szavak, állunk egymással szemben és érezzük a másik tapasztalatait, érzésekben adtuk át mindent. Azt hisszük, h készülünk valahová, közben már ott vagyunk....