Utazás a belső Holdra
D-AviD · 2009. május 8. 21:09
Kategória:
A horizontra épp felbukkanó, Mérleg csillagképben lévő Holdra utaztam. A lényem eddig még sohasem látott, legmélyebb részébe, hogy felhozzak onnan valamit, talán egy kincset. És megtaláltam amit kerestem.
Egy hosszú sötét barlangban megláttam egy messzi apró fényt. Istennőnek érzékeltem.
Lassan megtaláltam az utat felé, és Ő is közelebb jött. A kezét a kezemre helyezte, majd fordítottunk, így játszottunk egy ideig.
Nagyon régóta, sőt mindig is ismertük egymást. Amikor ez tudatosult, átöleltük egymást és együtt lélegeztünk, emelkedtünk a fénybe.
Végig tenni akartam Vele valamit, adni neki, valamit elmondani, vagy kifejezni, de végül rájöttem hogy képtelen vagyok és szükségtelen is.
Mindent tud.
Mert isteni szinten voltunk. Nincs mit átadni. Egyszerűen csak létezünk a fényben. És akkor megértettem, hogy Ő egy egyszerű lény, olyan egyszerű és olyan valóságos, hogy nem tudom megnevezni. A többi csak kép, káprázat. Amikor erre rájöttem azt mondta: na látod, ennyi az egész.
És a kígyótartó csillagkép szimbólumával tértem vissza ide.
- D-AviD blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 907 olvasás
Kedves Follow!
Az írásod nagyon megérintett. Méghozzá azon egyszerű oknál fogva, hogy nagyon ismerős az érzés, amiről írsz. Ugyan nekem látomásom nem volt ezzel kapcsolatban, de éreztem már ezt. Talán egy éve történt legelőször, már nem is emlékszem mit csináltam éppen, talán azért sem, mert annyira erős élmény volt akkor, hogy minden más lényegtelenné vált a PILLANATBAN. Hirtelen egy szeretetözönt kaptam, mérhetetlen boldogságot éreztem, egységet, és a tudatot, hogy a Társammal léptem kapcsolatba, aki a fizikai síkon ugyan még nem nyilvánult meg számomra, de létezik. Azóta még egyszer-kétszer éreztem Őt. Leírhatatlan az érzés...
(Az pedig igazán érdekes, hogy a kígyótartó csillagképről írtál!)
Vera