Közvetített versek II. (Égi nász)

Kicsit kiegészítem a „Közvetített versek” c. írásomat.
Kérlek ne értsétek úgy ezeket a verseket, mintha arra bíztatnának, hogy becsüljük alá a földi szeretetet, szerelmet és ábrándozzunk inkább az égi szerelem után.
Egyrészt az a mondanivalóm az égi nász kapcsán, hogy mindenkinek vannak lélekrészei a felsőbb valóságokban is. Hogyha ráhangolódunk ezekre a versekre, akkor közelebb kerülhetünk lélekben hozzájuk, és egy idő után megérezhetjük e kapcsolatok jótékony, segítő hatását.
Szerencsés esetben a Földön él az a társunk, aki a mi egyik lélekrészünk. Amikor találkozunk azonnal megismerjük egymást és szerelmünk el nem hamvadó lángja segíti földi létünk rögös útjait.
Akinek ezek a társai, lélekrészei már elhagyták a földi síkot, azoknak szellemi vezetőivé szegődnek, és keresik vele a kapcsolatot. Minden módon próbálják felébreszteni a szunnyadó létezés ködös világából. Amikor ez sikerül, a boldogság legfényesebb sugara hatja át mindkettőjüket, melyet égi nászként érzékelünk.

Másrészt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a szavaknak milyen hatalmas ereje és energiája van. A manapság divatos udvarlási módok és szavak elég alacsony szinten vannak. Sokan viszolyognak a magasabb érzelmet kiváltó szavaktól.
Milyen érzés például ezt mondani és hallani?
*
Számolom a percet,
amikor megérinthetem lelked,
fénylő sugarát,
mely éjszakai vándorútján,
az én lelkembe lát.
Holdfény játszik az éji tengeren,
melynek tajtékzó habjában álmom pihen.
Álom volt mit nélküled a földi létben megéltem,
és várom a percet,
amikor szíved a szívemben megpihen.
Lágy szellő simogatja arcom,
és vágyom azt,
amikor kedvesem karjában
a szerelem viharzó boldogságában elalszom.
*
Szerintem nem szégyen a szép szavakat ismét elővenni a szótárunkból.
Idézem Saint Germaint:
*
A kezdet és a vég, vég és a kezdet mindig ugyanaz.
Ez egy örök láncolat.
Nő és a férfi szerelemben egyesülve világokat alkot,
mely világok elhozzák az álmot.
Álom minden amit a létezés kínál,
mert a valóság téren és időn túl, bennetek van mindenen túl.
A racionális ott van az irracionálison túl.
Minden mit két szemeddel látsz, csak álca,
mert ami láthatatlan számodra,
az hozza el neked az örök boldogságot,
mely az Isteni szeretők násza.
Teremtésed soha nem vész kárba,
mert a tapasztalataid gazdagsága
segít visszakerülni az örök boldogságba.
A boldogság maga a szomorúság ellenpárja.
Ahhoz hogy megértsed, el kell jutni a végső fázisba.
A végső fázis az új kezdet tavasza, ahol most tartotok,
és harcolni ellene mihaszna.
A harc és a haszon emberi fogalom.
Isteni párja a szeretet és nyugalom.
*
Ősi idők visszatérnek, mert a vég a kezdet.
Ősi korok emlékében élnek még a kezdetek,
amikor az emberek még az Isteni hatalom eszközeivel éltek,
és teremtettek.
Ahogy megszűnt ez a hatalom, úgy lett a világ egy romhalom.
A vég a kezdet, és aki most felébred, annak új kör kezdődik,
ahol már nem a sötétség a véglet.
A felhők felett vakító a fény ,
mely felszárítja a könnyáztatta szemeket
és a véráztatta földeket.
Új tavasz napfényes hajnalán,
ne várja senki a tél sarat elleplező fehér havát,
mert azt az eső elmossa,
és a sár után az Új Földet termőre fordítja.